Péterfy Bori - "most valami teljesen más kezdődik..."

Péterfy Bori életében nagy változás állt be: átszerződött a Nemzeti Színházhoz. A színész-énekesnő izgatottan várja a kihívásokat, de nem bánja, ha közben talán több ideje jut egyre népszerűbb zenekarára. Mint sokoldalú művész, Bori természetesen a modern technika előnyeit sem utasítja el, és az interneten is otthonosan mozog. Erről beszélgettünk a színész-énekesnővel.

Mennyire vagy 21. századi, mobilember? Laptoppal, mobilnettel a hónod alatt sétálsz, és a világon bárhol bármikor elérhető vagy, vagy inkább mindennek megvan a maga helye és ideje?
Jobb, hogy ha mindenhol elérhető az ember. Van laptopom, mobilnetem, egyrészt kell, másrészt, ha van egy ilyen jó dolog, miért ne használnánk? Mindenesetre én nagyon élvezem.

Te milyen mobilnet-felhasználó vagy?
Mivel nagyon sokat dolgozom, nem tehetem meg, hogy egyfolytában a hálón csüngjek, meg nem is bírnám, de nagyon sokat használom, nagyon szeretem, és nagyon fontosnak tartom.

De mire használod? Praktikus dolgokra, szórakozásképpen?
Alapvetően információszerzésre használom, legyen szó akár egy szerepről. De tulajdonképpen bármilyen kérdésem van, bármivel kapcsolatban, annak is az interneten nézek utána. Mivel egyáltalán nem nézek tévét, így a híreket, és az egyéb információkat, adatokat is innen szerzem be, az újságolvasást is online végzem, színházi kritikákat böngészek, videoklipeket nézek. Mindemellett, amikor kutatok valamit, olyankor is a világhálót használom.

Mit gondolsz a művészek és előadók saját honlapjáról? Fontosnak tartod?
Nagyon is. Én egy éve dolgozom a sajátomon, és most végre elkészült. Szerintem egy honlap nagyon jó lehetőség arra, hogy megmutassunk mindent, amit fontosnak tartunk, ami érdekel bennünket. A blogon elolvashatjuk, hogy kit mi inspirál. Ez a kommunikáció egy nagyon érdekes tere, hiszen a 21. század egyik betegsége, hogy alig kommunikálunk egymással.

Mi a véleményed az internetes fórumokról?
Nagyon izgalmas világnak tartom, ugyanakkor furcsa hátulütője ennek az arc nélküli véleménynyilvánításnak, hogy teret nyit nagyon sok sérült és frusztrált embernek. Sokszor olvasok megalapozatlan, gyűlölködő hozzászólásokat. Úgy látom, hogy egyfajta furcsa vízfeje nőtt az internetes kultúrának, de nem nagyon tehetünk ellene semmit, ez is hozzá tartozik.

Mi az, amiről soha senki kedvéért nem lennél hajlandó lemondani?
A munkámról. Sem a színházat, sem a zenélést nem szeretném abbahagyni.