Nokia N97: okostelefon az átlagembernek

A Nokia nyár elején mutatta be qwerty-billentyűzettel, érintős képernyővel felszerelt okostelefonját, az N97-est. A készülék kipróbálásával azóta is adósak voltunk, amit mindenképpen szerettünk volna bepótolni, már csak azért is, mert a modell, bár vegyes kritikákat kapott megjelenésekor, nagyon sikeresnek bizonyult.

Az ehhez hasonló, teljes billentyűzettel ellátott modelleket mindeddig főleg az üzletemberek kezében szokhattuk meg. Manapság azonban már az átlagos mobilnet-használónak is megvan az a jogos elvárása, hogy bárhonnan kényelmesen e-mailezhessen, netezhessen egy ilyen teljes billentyűzet birtokában, és a készülék erre igazán remek.

A mobil első pillantásra ugyani kicsit bumfordinak tűnik, de 11,7x5,5x1,6 centiméteres mérete és 150 grammos súlya még pont azon a tűréshatáron belül van, hogy az ember akár zsebében is bárhová magával viheti. A telefonra a kecsesség és könnyedség helyett inkább a masszivitás a jellemző, amit különösen a kijelző felhajtásakor nagyot csattanó mechanika érzékeltet. Az így előcsalható billentyűzet nagyon kényelmes, nekünk magyaroknak csak a segédbillentyűvel elérhető ékezeteket kell rajta kicsit keresgélni, amelyeket nem egyenletes elosztásban, vagy a szokott helyükön szórtak el, hanem a billentyűzet jobb felén találhatók.

Szép és masszív

A telefon egésze igazán jó minőségérzetet sugároz, elegáns mobil, és kistestvére, a nemrégiben bemutatott N97 mini is hasonlónak ígérkezik. A telefon az érintőképernyőn keresztül gyorsan, kényelmesen kezelhető - kár, hogy a mobilnak ezt a képességét leginkább a hagyományos, kusza elrendezésű mobilos menüben tudjuk kamatoztatni.

A Nokiánál ugyanis nem sokat vesződtek a kezelőfelület megújításával, a készülék csak egy, widgetekkel telepakolható kezdőképernyőt kapott, alatta ott a klasszikus, a kijelző alatti króm gombbal előhívható almenü- és ikonrengeteg. Ennek maximum annyi előnye van, hogy már megszokhattuk, nagy meglepetést nem okoz, a legtöbbet használt/kedvenc funkcióinkat pedig kipakolhatjuk a nyitóképernyőre. Ezt megtölthetjük a letölthető alkalmazásokhoz tartozó widgetekkel is, de mivel ezek legtöbbje online tartalmakat jelenít meg, csak állandó netkapcsolatnál vesszük hasznukat.

A modell hiányosságaként sokan felrótták, hogy egy viszonylag gyenge teljesítményű, csupán 424 megahertzes processzora van. Több alkalmazás párhuzamos használatánál ez valóban okozhat fennakadást, már csak azért is, mert ha az ember nem figyel oda rá, könnyedén megnyitva felejti az egyes szoftvereket akkor is, ha valójában nincs rájuk szüksége. Megint csak a megszokhattuk már kategóriába tartozik, hogy ha ezt el akarjuk kerülni, akkor akkurátusan ki kell lépegetni mindenből, nem elég csak visszalépni a telefon főmenüjébe. Ettől eltekintve a készülék működésére nem lehet panasz: meg kell szoknunk, hogy az okostelefon egy kicsit olyan, mint egy lassú számítógép, de teszi a dolgát.

Ékezetekkel néhol bajban voltunk

Az N97-es szállítja a napjainkban megszokott multimédiás és navigációs funkciókat: lehet rajta zenét, rádiót hallgatni, videót nézni, fényképezni vagy filmezni az öt megapixeles beépített kamerával, és van benne GPS is Nokia Térképek szoftverrel, és a Nokia Ovi Store-ból letölthető alkalmazásokkal tuningolható tovább. Telefonálni viszont nem a legkényelmesebb rajta: tárcsázni csak az érintőképernyőn keresztül tudunk, ami nem is lenne baj, mivel a kezdőképen elhelyezhetünk a gyorshíváshoz használható ikonokat, és a virtuális alfanumerikus billentyűzet jól veszi a gombnyomásokat, a kontaktlistában keresgélni viszont kicsit nehézkes.

Kényelmes qerty

A gyorskereső ugyanis nem kezeli a magyar ékezetes karaktereket, így az ékezetes betűvel kezdődő neveket nem tudjuk vele előhívni, csak a lista görgetésével. A hívások kezelésénél egy nagyon praktikus megoldást kitaláltak a tervezők: a lezárt kijelzőn is tudjuk fogadni a bejövő hívásokat, ha az ujjunkat oldalra húzzuk a bejövőt jelző zöld csíkon. Eleinte viszont megzavart minket, hogy ha - ösztönös mozdulattal - kinyitjuk a képernyőzárat a telefon oldalán található pöcökkel, akkor egy teljesen másmilyen elrendezésben, kicsit máshol jelenik meg a hívásokat kezelő két gomb.

A telefon szoftverének másik nehézkes pontja a kézírás-felismerő, amit nagyon szerettünk volna kipróbálni, viszont iszonyúan nehéz a saját kézírásunkra betanítani, már csak azért is, mert a magyar nyelvű szoftver a magyar ékezetes betűket együtt kezeli szinte minden, a környékünkön felbukkanó ékezetes és más trükkös betűvel. A betanítás során pedig ezen a hosszú, nemzetközi abc-n kellett volna végigmennünk úgy, hogy a készülék szoftvere rendre összekeverte az általunk korábban bevitt karaktereket az újakkal, szóval egyszerűen nem értünk a végére. Ha tehát írni szeretnénk az N97-esen, célszerű a qwerty-gomboknál maradni, azokkal könnyebb az élet.

Hamarosan jön a kisebb változat

Érdekes, masszív mechanika csapja fel a képernyőt

Mindezek mellett a zavaró tervezési sajátosságok mellett is érthető azonban, hogy az ízléses, szép kialakítású készülék elnyerte a vásárlók kegyeit. Könnyű megbarátkozni az N97-es praktikus formájával és kényelmes billentyűzetével, még a kicsit bumfordi mérete mellett sem vészes magunkkal hordani, és a látottak alapján kíváncsian várjuk a kisebb, olcsóbb mini változatot is. A hardver nagyon jó, csak a szoftverrel kell megbarátkozni - de ha ismerősek a korábbi Nokia modellek, akkor nem lesz mellbe vágó az élmény. Újdonság viszont, hogy a hagyományos Nokia-töltő helyett az N97-esnek már microUSB-s feje van.

Az N97-est jelenleg kétféle színben - fekete és fehér -, de csak egyféle, 32 gigabájt beépített memóriával ellátott változatban lehet megvásárolni, kártyafüggetlenül 125 ezer forint körüli áron.