Egy tehetős, fehér férfinak nem kell félnie a Facebookon

Mark Zuckerberg egy 2010-es fejlesztői konferencia nyitóelőadását tartja

Egyre több adatot szolgáltatunk magunkról: szelfik, név, kor, kapcsolati státusz. A Facebook és a Google pedig nem csak saját oldalain követi, mire kattintunk. De vajon van-e félnivalónk? Az EU döntése megvédi a felhasználót?

A big data az az adatmennyiség, amit hagyományos számítási módszerekkel már nem bírnak kezelni. Példaképp a Facebook napi 500 terabájtnyi új adatot ad hozzá a szerveréhez (azokat a szelfiket tárolni kell valahol), minden percben a Youtube-ra 72 órányi videót töltenek fel, az Amazon pedig 80 ezer dollárnyi eladást produkál.

Egyre több adatot termelünk Forrás: Szabó Gábor

Éppen ezen feldolgozásra és elemzésre váró hatalmas adatmennyiségről beszélt Alistair Croll, üzletember és író, a big data egyik neves szakértője a budapesti Crunch konferencián. A rendezvény célja is éppen ez volt: megtudni, hogyan is lehet ennyi információt kezelni.

Adatpápából a big data árnyékába

Alistair Croll befektető, a Lean Analytics című könyv szerzője, ami a megjelenése óta eltelt két évben

az adatelemzők Bibliájává vált.

A konferencián azonban nem az adatelemzés szépségeiről beszélt, hanem arról, hogyan engedjük át az adataink feletti hatalmat olyan mamutcégeknek, mint a Google és a Facebook.

Saját és harmadik féltől származó nyomkövető sütikkel több oldalon keresztül követik, figyelik a felhasználót ezek a nagyvállalatok. Így nemcsak azt tudják, a saját honlapjaikon, alkalmazásaikban mit csinál az ember, hanem azt is, a weblap elhagyása után mikre kattint.

Az anonimitás vége

Ezek a "külső" adatok könnyen összefűzhetőek azzal, amit mi magunk bocsátunk a közösségi oldalak rendelkezésére.

"Egy ismerősöm elment az anonim alkoholisták egyik gyűlésére. A rehabilitációs csoport lényegi pontja a nevében is szereplő "anonimitás". A helyszínen azonban

telefonszámot cserélt egy résztvevővel, rá 2 napra a Facebook ismerősnek ajánlotta őket.

A telefonszámok elmentése ugyanis éppen elég volt ahhoz, hogy WhatsAppon és Facebook Messengeren keresztül a cég szerverei kapcsolódást találjanak a két személy között" - magyarázta Croll az Origónak előadása után.

Nincs ingyenebéd

A szakértő szerint a megoldás közel sem olyan egyszerű, mint ahogy azt az Európai Bíróság képzeli. A Safe Harbour európai-amerikai adatforgalmi megállapodás felmondásával ugyanis egy dolog biztosan nem változik: a cégek - lásd Facebook és Google - továbbra is birtokolják adatainkat.

Alistair Croll a budapesti Crunch konferencián Forrás: Origo

Croll állítja, hogy a hirdetésekre - melyeknek személyre szabásáról jelenleg a nyomkövetők gondoskodnak - szükség van. Enélkül

az internet nem lenne "ingyen",

csak "állami" világháló létezhetne, ami elkerülhetetlen cenzúrát is hozna magával.

A jogalkotás lemaradt

A kanadai befektető és adatelemző szerint a megoldást az olyan, magánszférát védő eszközök jelentenék, mint amilyenek az Electronic Frontiers Foundations (EFF) jogvédő szervezet nyílt forráskódú rendszerei.

Viszont még ennél is fontosabb, hogy

a törvényalkotók végre alkalmazkodjanak a technológiai változásokhoz,

és olyan jogszabályok szülessenek, melyeknek alapelve: senki sem tudhat többet a felhasználóról, mint a felhasználó maga.

Félelem nélküli férfiak

Croll azon kérdésre, hogy változtatott-e felhasználói szokásain annak fényében, amit a Google és a Facebook adatgyűjtési módszereiről tud, azt mondta: nem.

A Facebookot is egy fehér, középosztálybeli férfi hozta létre Forrás: AFP/Josh Edelson

Szerinte ez két okból van így. Az egyik, hogy neki,

mint középosztálybeli fehér férfinak, sokkal kevesebb vesztenivalója van, mint sokaknak.

Hiszen a Facebookot is egy fehér, felső-középosztálybeli férfi tervezte, akinek szintén nem kellett attól tartania, hogy nyilvánossá teszi az adatait.

A másik ok pedig az, hogy ma már mindenki több adatot oszt meg magáról, így az emberek is elfogadóbbak lettek. Bárki megtalálhatja az interneten azt a közeget, ami elfogadja őt - ezt pedig a big data sem ronthatja el (nagyon).