Az internet felderítésében főleg olyan keresőmotorokra hagyatkozhatunk átlagfelhasználóként, mint a Google, a Bing vagy a Yahoo.
Azt hihetnénk, hogy ezek a fejlett algoritmusok az egész netet átfésülik nekünk, ha rákeresünk egy kulcsszóra, ám ez közel sincs így. A motorok csak az indexelt oldalakat tudják nekünk megjeleníteni,
de a net jelentős részére nincs rálátásuk ezeknek a szoftvereknek.
A nem indexelt, úgynevezett rejtőzködő, láthatatlan oldalakat nem tudják listázni, ezek nem kerülnek a felhasználók szeme elé „a kirakatba”. Szándékosan tesznek ezért a rejtett oldalak készítői, akik kifejezetten szeretnék titokban tartani a tevékenységüket.
A rejtett web azonban nem olyan szövevényes dolog, valójában mindennap használjuk magunk is. Hiszen titkosítani kell a leveleket, a netbankot, és jó esetben a regisztrációhoz kötött fórumok tartalmába sem láthat bele a kereső.
A net látható, bárki számára elérhető részét nevezzük látható, felszíni netnek (surface net), a keresők számára rejtett oldalak összessége pedig a mély vagy rejtett web (deep web). Méretével kapcsolatban biztosat nem lehet mondani, lévén lehetetlen feltérképezni.
A témával foglalkozó neves kutatók szerint
a látható web csak az egész világháló egy százalékát teszi ki,
mások úgy tartják, hogy a rejtett web legalább ötszázszor akkora lehet, mint a látható web.
Több oka is lehet annak, hogy a kereső nem rakja a netezők szeme elé az adott oldalt: csak regisztráció után látható maga a tartalom, nem tartalmaz szöveges állományokat, nem mutat rá egyetlen link sem (így nem kerül be adatbázisba). Továbbá
hiányoznak az indexeléshez szükséges kulcsszavak,
vagy azokat eltávolították a keresőből illegális tartalom miatt.
A felsorolt jelzőket sokszor használják felváltva, de valójában más fogalmakat takarnak. A mély web azon oldalak összessége, amit nem látnak a keresőmotorok. Nem mindenki ugyanolyan indítékkal használja viszont:
egyaránt védik adatbázisaikat kormányzati és egészségügyi intézmények,
egyetemek is a mély weben, ahogy a magukat elrejteni kívánó feketepiacok, szervkereskedők, pedofilok számára is kapóra jön a rejtőzködés, hiszen illegális tevékenységet folytatnak.
No de mi a különbség?
Sok cikkben utalnak arra, hogy a dark web az internet kilencven százalékát lefedi, valójában a deep webre gondolnak: az indexeletlen weboldalakra, amelyeket nem érnek el a keresők. Ezek közé tartoznak azok az oldalak is, amelyek illegális tevékenységekkel foglalkoznak, de a „sötét oldalak” csak a világháló nagyjából egyszázad százalékát teszik ki. A deep web maradékát csupa unalmasan hétköznapi tartalom foglalja el.A Tor-hálózaton használt .onion protokollt valójában az Egyesült Államok haditengerészete kezdte fejleszteni kommunikációs célokra, csak később fedezték fel maguknak a netes bűnözők.
Szakértők szerint a mély weben található oldalak legnagyobb részén cégiratok, telefonszámok, klinikai perek, szabadalmak dokumentumai találhatók. Az olyan emberek, akik elnyomó társadalmakban élnek, itt tudnak biztonságosan kommunikálni egymással, sokan vannak köztük
internetes és információszabadságért küzdő aktivisták,
és kormányzati túlkapásokról, visszaélésekről, vállalati korrupcióról beszámoló szivárogtatók is használják.
Nem véletlen, hogy az egyik első közismert darkweb-oldalt épp a titkos kormányzati dokumentumok, diplomáciai levelek, nagyvállalati összeesküvések kiszivárogtatására alakult WikiLeaks gründolta, lehetővé téve az informátorok számára, hogy névtelenül, az inkognitójukat megőrizve tegyék közkinccsé a birtokukba került bizalmas adatokat.
Ebből alakult ki aztán a SecureDrop nevű szolgáltatás, amelyen keresztül már közvetlenül a lapokkal, internetes orgánumokkal, hírügynökségekkel vehetik fel a kapcsolatot a szivárogtatók.
A sötét web kifejezést a köztudatban a Silk Road-botrány terjesztette el, ez volt az egyik legnagyobb olyan fórum, ahol drogokkal lehetett kereskedni. Sajnos a fegyverek és kábítószerek árusításán kívül más, szintén illegális tevékenységeket is folytatnak az anonim hálózaton.
A drogot kínáló fórumokon kívül bukkanhatunk emberi kísérletekről szóló blogokra, pedofilfórumokra is, és rendszerint netes feketepiacon árusítanak olyan értékes adatcsomagokat is a kiberbűnözők,
mint a bankkártyaadatok, ellopott jelszavak, hozzáférések.
Maga a sötét weben rejtőzködő weboldalak elérése nem ördöngösség, csak egy speciális böngésző kell hozzá. Ilyen például a Tor. Ez egy olyan böngészőprogram, mint a Chrome vagy a Firefox, de teljes anonimitást biztosít a netezőnek, így nem lehet beazonosítani.
A sötét web oldalai online anonimitást biztosító szoftvereket – főként a Tort és az I2P-t – használják, az ezeken zajló forgalom titkosított, ráadásul az adatokat véletlenszerűen kiválasztott számítógépeken keresztül továbbítják a feladótól a címzettig.
A rendszer részét képező számítógépek közül minden egyes gép lehánt egy-egy réteget a titkosításból, mielőtt továbbítaná az adatokat; elméletben ez a módszer megakadályozza,
hogy bárki felkutathassa az adatok forrását.
Az FBI ezért régóta küzd azzal, miként derítse ki a rejtőzködő internetes bűnözők személyazonosságát.
Az egyik legnagyobb rejtett pedofilfórum tagjairól úgy sikerült információkat szerezniük, hogy kártevőt jutattak a gépeikre, miután átvették az irányítást az oldal felett.
A Tor-hálózaton működő honlapokat csak azok az internetezők tudják megnyitni, akik maguk is feltelepítik a titkosított hálózat eléréséhez szükséges kliensszoftvert, és rendelkeznek a megfelelő böngészővel, amit bárki letölthet a Tor honlapján.
Rejtőzködő oldalak linklistájáért sem kell túl mélyre túrni, sok ilyet találunk a Reddit egyes alfórumain, a Hidden Wikin, és a Pastebinen is – igaz, sok címet időről időre megváltoztatnak.
Az URL általában számok és betűk sokasága, amelyek .onion-nel végződnek (a protokoll neve), ez egyben utalás arra, hogy az oldalakat és felhasználókat számos „héj”, réteg maszkírozza el, ahogyan a hagyma is felépül.
A folyamatos titkosítások és átirányítások miatt viszont rendkívül lassú a netezés.
Ha úgy gondoljuk, hogy a net sötét bugyrában tennénk egy kört, érdemes felkészülni és a lelkiismeretünkre hagyatkozni, mert valószínű, hogy a linklistákon keresztül kimondottan zavaró tartalmakra bukkanunk.
---
A cikk megjelenését a Magyar Telekom támogatta.