A kereskedelmi tévék valóban mindent megtesznek a nézőkért, főképp persze a fiatalabb, reklámozóknak kedves célközönségért, de persze nem arra kell feltétlenül gondolni, hogy jobbnál jobb filmekkel kényeztetik el a képernyőt bámuló sokaságot. A tévék inkább a már felfuttatott márkanévvel, esetünkben a filmcímekkel próbálják elcsábítani a vizuális örömökre, sírásra, izgalomra, kacagásra vágyó fogyasztót.
Anno, a magyar kereskedelmi televíziózás hőskorában a SzívTv volt leginkább az amerikai bé-, sőt inkább a cé- és a dé-filmek egyik legnagyobb vetítője, és a csatorna olykor úgy tűnt, hogy nem is igazán törődik azzal, hogy mi a film eredeti címe, hanem pár kontrollszó lombikban történő, véletlenszerű összekeverésével állítja elő aznap esti filmjének címét. Kedvelt szavak voltak akkor (és most) a 'kegyetlen', a 'gyilkos', a 'rémület' vagy a 'halál', és így születtek az olyan sokat sejtető (és elvileg nézővonzó) címek, mint a Kegyetlen gyilkos, a Gyilkos rémület, vagy a Halálrémület. A folytatástól csak a tévé elhalása mentett meg minket, de hisszük, hogy a Gyilkos gyilkos sem sokat váratott volna magára, főként, ha azt nézzük, hogy moziban már vetítettek filmet, aminek a magyar címe Gyilkosok gyilkosa volt - természetesen eléggé elvonatkoztatva az eredeti címtől.
A filmcímek evolúciójának következő lépése, szakasza már ekkor elkezdődött, de csak az országos kereskedelmi tévék elterjedésével bontakozott ki, hiszen, egy idő után mindenki (vagy legalábbis az éberebbek) számára nyilvánvalóvá vált, hogy a fent említett címadási technika inkább a gagyi védjegyét hordozza magával. A következő, bevetett trükk egyes sikerfilmek fiktív folytatásainak kreálása volt.
Ezen jelenség előfutárát a klónok, fiktív folytatások hada követte, amivel nagyszerűen meg lehetett téveszteni az apróbetűs, angol címet nem böngésző nézőt, aki például csak a Ragadozó 3 című (eredetileg D.N.A., vagyis DNS) film közben döbbent rá, hogy bizony az alkotásnak semmi köze nincs az Arnold Schwarzenegger neve által fémjelzett Ragadozó (Predator) szériához. A csap megnyílt tehát, csak úgy zubogtak a kamu folytatások - a teljesség igénye nélkül, már láthattuk a tévében (és csakis ott) Deep Impact nem létező második részét, A becsapódás után alcímmel (eredeti: P.I.: Post Impact), ha véletlenül nem hatna a videófilmre aggatott mozifilmes cím, de a Függő játszma (eredetileg: Final Ascent) vagy a Vérbeli hajsza (eredetileg: Antibody) is megkapta mondabeli második részét úgy, hogy az említett filmek egyetlen porcikájukban sem egyeztek az eredeti névadóval.
A Ragadozó egyik elgondolkodtató jelenete
Aztán persze akadnak érdekes bakik a filmcímes átverések históriájában is. Ilyen például a Bruce Willis-féle Armageddon tévés álfolytatása, az Armageddon 2 - A gyilkos üstökös (eredeti cím: Doomsday Rock), amely alcíme ellenére is egyértelműen megtévesztő, pláne, ha a film megjelenésének időpontját nézzük, ugyanis akkor kiderülhet, hogy 1997-ben láthatta először a nagyérdemű a "második. részt", ami példás gyorsaságra vall, hiszen az első rész csak 1998 nyarán került a mozikba.
Az ilyen kronológiai bakik egyébként akkor válnak véglegesen megmosolyogtatóvá, amikor egy kereskedelmi tévés címadó kissé megelőzi a korát, és olyan filmnek hamisít egy folytatást, aminek később megjelenik a folytatása. Ki lehetett volna az az elvetemült, aki arra számított, hogy a Python című zéhorror, amely a magyar keresztségben a fantáziadús Piton címet kapta, egyszer olyan státuszba ér el, hogy folytatást készítenek? A címadó biztosan nem, ezért nyugodt szívvel adományozta a Venomous eredeti címre hallgató, kígyós horrornak a Piton 2 megtisztelő titulust, majd később verhette a fejét a falba, hiszen nem sokkal rá, jött a valódi Python 2 is, amit így, kénytelen-kelletlen Piton 3 címmel volt kénytelen bemutatni az egyik vezető magyar televíziós csatorna. Bár nem nagyvolumenű mozifilmmel kapcsolatos a példa, de a mai világban biztosra vehető, hogy idővel olyan film is megkapja a kamu második részt, aminek valódi második része is fog készülni és akkor el is indulhat az évezred plágiumpere.
Az igazi Armageddon - Willis persze megmenti a világot
Érdekes tévés jelenség az egyik nagy-nagy kereskedelmi csatorna által indított hagyomány, miszerint nem csak az általa először vetített filmeknek ad folytatás státuszt, hanem már létező filmeknek ad egy speciális tévés címet. Így fordulhatott elő, hogy Martin Lawrence, a kedvelt fekete komikus, miután elkészítette egyik nagy mozis sikerét, a Gagyi mami-t, hirtelen leszálló ágba került, és ez idő alatt forgatta le, a derék tükörfordítás után a Fekete lovag címet viselő filmjét, amelyet le is vetített az egyik hazai csatorna, hogy aztán valamilyen trükkös módon, másodvetítéskor a film címét megváltoztassák Fekete lovag-ból Gagyi lovag-gá.
A Virus eredeti címet viselő film idehaza, a semmitmondónak tűnő, Lépéskényszer néven jött ki, de a kereskedelmi tévékbe, már a sokkal hangzatosabb Vírus - A pusztító idegen elnevezéssel vonzotta a hajdani szívtévés ösvényeken a nézők millióit egy kedélyes, kétórás szórakoztatásra.
Már nem annyira címlopkodás, -aggatás témakörébe esnek a direkt utalások, amelyek ugyancsak elsősorban a kereskedelmi tévés filmeket érintik. A Drágán add az életed! sikere után nem kellett sokat várni, hogy a No Contest címet viselő akciófilm megkapja a Drágán add a halálod magyar címet, de hasonló példa az ugyancsak egy fajta brandet teremtő Amerikai pite sorozathoz köthető, magyarul eléggé fantáziátlan tiniszex-vígjáték címadások, mint például a Francia pite, a Német pite vagy a különösen elvetemült Bombaklón - Az újabb pite, mely filmecske megérdemli, hogy leírjuk az eredeti, teljesen kifacsart címét: Repli-Kate.