Pingvinnel és nővel könnyebb

A végtelen hómezőn könnyedén suhant a terepjáró. Egy alkalmasnak tetsző helyen megállt, s a sofőr egy hatalmas császárpingvint tett ki a kocsiból. - Többet nem hozlak haza - mondta, mire a pingvin méltatlankodó hangot hallatott. Érdekességek és rövid múltáttekintés: amerikai kollégánk rápillant a helyi tévéreklámokra.

Egyes elemek azonban öröknek tűnnek. Csinos nőkkel, férfiakkal, kutyákkal, gyerekekkel, macskákkal, újabban pingvinekkel, a háztartáson tornádóként végigsöprő takarítószerekkel vagy éppen megfellebbezhetetlen tekintélyű doktor bácsikkal, vízvezeték-szerelőkkel, fodrászokkal már az 50-es évek óta találkozni a képernyőn. Egy ötvenes évekbeli reklámban, amely egy "friss leheletet garantáló" cigarettát népszerűsít, a tartalom anakronisztikus, ahogy azonban a kisfiús mosolyú, kidolgozott izmú férfi végighajt nyitott dzsipjében a tengerparton, oldalán ragyogó szépségű partnerével, bele a naplementébe (felkeltébe?), az akár ma is megállná a helyét.

Fontos a jó lehelet

Pont ezért rengetegen gyűjtik a televíziós reklámokat is. Több cég a "klasszikusokat" DVD-n értékesíti. Mások fizetős, online-adatbázist üzemeltetnek, melyek az elmúlt évtizedek legjobb hirdetéseit gyűjtik össze, lelkes amatőrök pedig igyekeznek a hirdetési ipar legjobb pillanatait szabadon hozzáférhetővé tenni. A Kongresszusi Könyvtár online kiállítást készített a televízióban megjelenő Coca-Cola-reklámokból. A Superbowl-közvetítések alatt az elmúlt 30 év során sugárzott reklámokat pedig szintén megjelentették fizetős DVD-n. Ezek a reklámok mind közül talán a legnézettebbek és minden bizonnyal a legdrágábbak az Egyesült Államokban. A 2006-os döntőn egyetlenegy hirdetés két és fél millió dollárba került, gyakran az ekkor sugárzott reklámok máskor nem is kerülnek adásba. Csak erre az alkalomra készülnek, mint például Ridley Scott számítógépreklámja, amely a Macintosh új gépét hirdette 1984-ben.

Bizonyosfajta reklámokkal már csak így, archívumokban lehet találkozni. A Federal Trade Commission ellenőrzi, hogy a reklámok megfelelnek-e a törvényi szabályozásnak. A szövetségi hatóság már 1964-ben fellépett a cigarettareklámok visszaszorítása érdekében. A hetvenes években pedig a gyermekek védelme érdekében elrendelték, hogy a televíziós műsorokban a gyerekműsorok alatt, illetve főműsoridőben élesen váljon el egymástól maga a program és a hirdetés: bizonyos kor alatt ugyanis a gyerekek egyszerűen nem tudják megkülönböztetni a reklámot az "igazi" adástól. Jelenleg a fő kérdés az USA-ban az élelmiszer-hirdetések szabályozása, a gyermekek egészséges táplálkozása érdekében.

A gyerek mindent megvetet szüleivel

Az egyes műsorokon belül a hirdetések aránya nő. Míg a hatvanas, hetvenes években egy-egy órás műsor valójában 51 percet tartott, addig ma 42 perc a tiszta adásidő, a többi reklám. A műsort általában négyszer szakítja félbe a 4-4 perces reklámblokk. A hirdetések túlnyomó része országos, de mindig marad óránként 3-4 perc helyi hirdetők számára. Ezek értelemszerűen államonként változnak. Egy félórás program esetében a valódi műsor 22 percet tart, a többi nyolc perc hirdetés. Ha pedig egy régi, klasszikus, egyórás műsort ismételnek, hogy beférjen a jelenleg szokásos reklámmennyiség, a "felesleges" kilenc percet ki kell vágni belőle...

Persze ha a fogyasztóknak ("vevőknek") elegük lesz a sok reklámból, és nem akarják megfizetni az "ingyenes" műsorért kért árat, a 18 perc reklámot, vagy már unalmasnak találják a képernyőn aznap negyedszer összetörő autót a biztosító reklámjában, akkor mind többen keresnek alternatív megoldást és szavaznak a távkapcsolójukkal.

Papp Attila, USA