Tévéből üzen a gonosz

Sötét folyosón lépked egy kiszolgáltatott, reszkető asszony, szemében páni rémület, lába alatt recseg a kopott, poros parkett. Megáll, csend lesz, majd felfigyel egy nyikorgó zajra, túlvilági suttogásra, mely a tíz éve halott öregember szobájából jön. Sokan ekkor menten elkapcsolnak és próbálnak egy bohókás, zenés showműsorra koncentrálni, de sokan maradnak a csatornán, hogy meglegyen a kellő szorongás-dózis, a másfél órás rettegés. Van, aki szeret félni - de miért? Két szakértőt is kérdeztünk.

Van olyan, aki jelleméből fakadóan jobban szereti a horrort, ártatlan járókelőket lemészároló, borzalmas rémeket, természetfeletti jelenségekkel foglalkozó, szellemekkel riogató filmeket, mint az átlag? Típus kérdése? "Már eleve különböznek az emberek, hiszen közrejátszik az esztétikai, műveltségi tényező, van aki lenézi ezt a műfajt. De az emberek egy csoportja például annyira retteg az agressziótól, hogy még a házastársuk sem nézhet akciófilmet, krimit, horrort otthon, mert a zajok is kiszűrődnek a konyhába vagy a hálószobába. Agyunk jobb féltekéje felel a veszélyérzetért, így akiknek fokozottan aktív a jobb félteke azok hajlamosak katasztrofizálni az eseményeket, ők gyakran a szorongásos személyiségek" - mesélte Szendi.

A pszichológus úgy látja, hogy a rettegők, szorongók mellett van egy csoport, melyben kifejezetten megvan az eredendő agresszió - sőt, akár szadizmus is -, nekik kifejezetten igényük van az ilyesféle filmekre, nagy mennyiségben. "Ha valaki sokat néz ilyen filmeket, sorozatokat, akkor szorongóvá vagy agresszívvé válhat. Egészen más képük lesz a világról, mint azoknak, akiket nem érnek ilyen hatások. A szorongók a világot veszélyesebb helynek látják, mint amilyen. Ezen alkotások népszerűsége amúgy érthető, evolúciós okból fogékonyabbak vagyunk a rossz hírekre" - tette hozzá.

Naszály Németh Rita pszichológus szerint a horrofilmek funkciója némiképp összefügg a gyerekmesék feladatával. Azáltal, hogy a szorongást tárgyiasítják (csontváz, boszorkány) le tudják vezetni ezt. A mesék mellesleg jól modellezik a tudattalan konfliktusokat is: "Elég csak Hófehérke és a mostoha közti rivalizálásra gondolni, sok gyermekben megvan ez tudattalanul. Amúgy a klasszikus mesék is tartalmaznak horrorelemeket jócskán. Jó, hogy a gyerek meseként kapja meg ezeket, nem nagyfilmként, mert a fantáziájuk kibontja közben."

A gyerekek azokat a történeteket szeretik, amelyeknek megnyugtató a vége, melyekben kiderül a titok és a jó jutalmat kap, a rossz elvész. "A gyerekeknek azért is szükségük van a mesékre, mert sok mindent nem tudnak kifejezni szavakkal. Ugyanakkor sok felnőtt sem tudja szorongásainak okát, nem tudják elmondani, mitől félnek, így inkább keresik a 'biztonságos szorongós' eseteket" - fűzte hozzá a pszichológus.

Szerinte a rémfilmek, a horrorsorozatok akkor eredményeznek torz jellemfejlődést, ha nagyobb mennyiségben fogyasztja őket a tévéző. Fiatalok, kialakulatlan személyiségű nézők persze nagyobb veszélyben vannak, de elég lehet egy sokkoló jelenet is. "Ha érzékeny pontra tapint, akkor elég lehet egy kép is, éppen ezért nehéz kitalálni, hogy melyik tévéfilm, sorozat, hányas besorolással menjen. Függ a személyes tapasztalattól, a jellemző félelmektől, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen produkciók növelik az adrenalinszintet, azaz nem kell feltétlenül az extrémsport, a Himalája-mászás, néha elég egy horror is" - magyarázta Naszály Németh Rita.