Akik túl sokat tudtak

Az egykori orosz kém, Alekszandr Litvinyenko rejtélyes halála a napokban élénken foglalkoztatta a közvéleményt, sokan foglalkoztak az üggyel. Akadnak még veszélyes szakmák: igen magas például az Irakban, Algériában, Oroszországban, illetve dél- és közép-amerikai országokban elkövetett újságíró-gyilkosságok száma, sok közülük tévés, rádiós volt. 15 év alatt már több mint negyven oroszországi újságíró vált halálos kimenetelű merénylet áldozatává, ugyanakkor nem meglepő módon az emberrablások magas száma miatt is rossz hírű Kolumbia első a latin toplistán, mivel ott húsz év alatt, 2006 szeptemberéig 121 újságírót öltek meg. Mexikó a második, 54-gyel, Brazília a harmadik, 29 esettel.

A kínos ügyek gyilkossággal való eltussolására Oroszországban, illetve a Független Államok Közösségében is találunk jó pár példát. A fehérorosz államfő, Lukasenko előszeretettel alkalmazza a kommunista diktatúra módszereit, politikai ellenfeleinek eltüntetésére. A vele szembeszegülő politikusok, újságírók és egyszerű tüntetők százait börtönözték már be, verték már meg - a legharcosabb ellenfeleket pedig meg is gyilkolták. Így járt az egyik orosz tévécsatorna munkatársa, Dmitrij Zavadszkij is, sőt az "eltűnésének" ötödik évfordulójára rendezett összejövetel kapcsán még özvegyét is megverték a kommandósok. Nem Lukasenko nevéhez fűződik, de nem kevésbé borzasztó eset, hogy lelőtték Anna Politkovszkaját, a Novaja Gazeta újságírónőjét is, aki rendszeresen bírálta a Kreml politikáját, és gyakran cikkezett az orosz katonák által Csecsenföldön elkövetett jogsértésekről. A riporter életének utolsó napjaiban is egy leleplező cikkre készült a csecsenföldi kínzásokról - valószínűleg emiatt végezhettek vele. Nem járt jobban az NTV tévécsatorna nívódíjas munkatársa, Ilja Zimin sem, aki a kínai bevándorlásról, prostitúcióról és más, hasonlóan kényes témákról készített riportokat.

Ebben az évtizedben már tucatnyi orosz újságíró halála maradt felderítetlenül. Súlyos mérleget von az International Federation of Journalists (Nemzetközi Újságíró Szövetség) 2006. januári jelentése is, mely szerint az előző évben összesen nyolcvankilenc újságírót gyilkoltak meg hivatásuk gyakorlása miatt. A helyzet Irakban volt a legsúlyosabb, de az "élmezőnyben" vannak a dél-amerikai országok is, főként Kolumbia, Mexikó és Brazília.

Európához képest igen magas a dél- és közép-amerikai országokban elkövetett újságíró-gyilkosságok száma, sok közülük tévés, rádiós volt. Nem meglepő módon az emberrablások magas száma miatt is rossz hírű Kolumbia első ezen a latin toplistán, mivel húsz év alatt, 2006 szeptemberéig 121 újságírót öltek meg. Mexikó a második, 54-gyel, Brazília a haramdik, 29 esettel. Guatemalában 20, Peruban 18 kellemetlenkedő újságírót halgattattak el örökre, de Haitin is megöltek 11 újságírót.

A drogüzletben nagy pénz van, és a szereplők nemigen szeretik, ha képernyőre kerül az arcuk, elhangzik nevük. 2002 júniusában például a brazil TV Globo egyik tévését végezte ki egy kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó banda. Tim Lopes már hónapokkal előtte feketelistára került egy riportja miatt, melyben egy Rio de Janeiró-i drogüzletről informált. A neves tévécsatorna munkatársát végül június 2-án kapta el pár bandatag a város egyik külvárosában: előbb megkínozták, aztán megölték.