Akik túl sokat tudtak

Az egykori orosz kém, Alekszandr Litvinyenko rejtélyes halála a napokban élénken foglalkoztatta a közvéleményt, sokan foglalkoztak az üggyel. Akadnak még veszélyes szakmák: igen magas például az Irakban, Algériában, Oroszországban, illetve dél- és közép-amerikai országokban elkövetett újságíró-gyilkosságok száma, sok közülük tévés, rádiós volt. 15 év alatt már több mint negyven oroszországi újságíró vált halálos kimenetelű merénylet áldozatává, ugyanakkor nem meglepő módon az emberrablások magas száma miatt is rossz hírű Kolumbia első a latin toplistán, mivel ott húsz év alatt, 2006 szeptemberéig 121 újságírót öltek meg. Mexikó a második, 54-gyel, Brazília a harmadik, 29 esettel.

Számos esetet lehet sorolni. 2006. szeptember 16-nak éjszakáján egy hondurasi újságíró, a 36 éves Luis Madrid tűnt el San Pedro Sulából. Omoa megyében találták meg hetekkel később, egy tengerparti standon - rendőrségi közlés szerint fejbe lőtték. A kocsija jóval előbb előkerült, de a gyilkosság okát nem sikerült kideríteni. Egy másik eset: Martín Barreto nicaraguai születésű újságíró volt, New Yorkban dolgozott korábban sajtótitkárként Giuliani polgármester mellett. 49 éves volt és PR-céget vezetett, mikor idén augusztusban, manhattani otthonában megtalálták otthonában meztelen holttestét. Rendőri közlés szerint fojtogatásra utaló nyomokat találtak az áldozat nyakán. Az épület portása emlékezett arra, hogy Barreto vendéget várt aznap estére, rendelkezett is, hogy ha jön valaki hozzá, engedjék be az épületbe.

Természetesen a frontvonalba, városi lázongásokba, helyi csetepatékba is beavatkozó fotósok sincsenek biztonságban, így bő egy hónapja, október végén egy amerikai fotóriportert lőttek le a mexikói Oaxaca tartományban. Bradley Roland Will a Santa Laucía del Caminó-i rendőrség és egy felvonuló-tüntető csoport közt kialakult lövöldözés áldozata lett. A régióban már jóval korábban magasra csaptak az indulatok, számos állami épületet ért támadás, utcákat kellett lezárni, és ennek megfelelően az Egyesült Államok Mexikóba delegált nagykövete nem is javasolta senkinek, hogy a régióba látogasson. A lövöldözés akkor tört ki, mikor a rendőrség egy, az elnök lemondását követelő tüntetők által felállított utcai barikádot igyekezett eltávolítani.

Mexikó nem éppen biztonságos hely merészebb újságírók számára, ugyanis három év alatt 13 tévés-rádiós újságíróról tudnak, akik erőszakos halált haltak. A legtöbbel golyó végzett, és a rendőrség szerint a legtöbbször egyértelműen bosszúról lehetett szó: az újságírók felsővezetőket érintő korrupcióról, kábítószer-kereskedelemről, bűnbandákról írtak. Robert Marcos García például a Testimonio című bűnügyi újságnak dolgozott (a drogpiacról és lopott autókról írt korábban), de egy napon, Veracruz kikötőjétől nem messze, lekapták motorjáról, elgázolták, majd közelről négy lövéssel végleg elintézték. Az eset után pár nappal az egyik veracruzi tévétársaság munkatársát találták holtan, Sánchez Guzmán két közeli fejlövést kapott, szabályosan kivégezték. Mellette találtak egy másik halottat is: a rendőrség szerint ő volt a tévés újságíró informátora, aki kapcsolatban volt egy kamionokat eltérítő és elrabló bandával.

Számtalan szomorú eset akad: ezen a hosszú listán például 1988 és 1994 közt Mexikóban megölt vagy halálosan megfenyegetett, megkínzott és eltüntetett újságírókat sorolnak fel. Egy másik adatbázisban számos szempont alapján sorolják a bűneseteket, így kiderül, hogy 93,4 százalékban férfiak az áldozatok, az esetek majdnem felében pisztoly vagy puska a merénylethez használt fegyver.

Kalmár Csaba - Apats Gábor