Akik maguk rajzolják világukat

A Pannónia Filmstúdiót még csak most privatizálják, pedig sokan úgy tudják, már régóta nem is működik. Való igaz, nem sokat hallani a cégről mostanában, pedig a rendszerváltás előtt a magyar rajzfilmgyártás egyetlen szellemi műhelye volt. A stúdióban jártunk, ahol a jelenlegi helyzetről, és úgy általában, a szakma fortélyairól faggattuk az ügyvezető igazgatót, Jankovics Marcellt, akit leginkább a Magyar népmesék vagy újabban az Ének a csodaszarvasról alkotójaként ismerhet a nagyközönség.

Így is rengeteg munka van azonban egy rajzfilmmel (egy tízpeces mű átlag két évig készül), még ha számítógépet is használnak a megvalósításnál - más kérdés, hogy magára valamit adó, régivágású rajzfilmes csak a munka megkönnyítésére, a kihúzáshoz és a kifestéshez hasonló lépések elvégzésére használja a modern technikát; a Pannóniában például a vágást is hagyományos vágóasztalon végzik. (Persze a 3D grafikához elengedhetetlen a számítógép, sőt, ott már az dominál, hiszen a rajzoló által készített kétdimenziós figurát szinte a felismerhetetlenségig felturbózza.) A rajzfilmesek csökkenő száma mellett azonban még így is nagy szerepe van a technikának abban, hogy egy-egy művön egyre kevesebb ember dolgozik: míg az 1973-ban készült, már említett János vitéz-ben még jó százötven szakember munkája volt, addig ma már jó, ha húszan-harmincan hoznak létre egy egészestés alkotást.

Még így is felmerülhet azonban a kérdés, hogy kinek a művéről is van szó? Akárcsak a játékfilmeknél, itt is egy rendező van, akinek a neve fémjelzi az alkotást, még akkor is, ha ő maga egyetlen rajzot sem készített a filmhez. Jó példa erre Vajda Béla, akinek jelenleg Arclenyomat című filmje készül - a Magyar Rajzfilm produkciójaként - a Pannóniánál. Bár ő maga is jól rajzol, ezt mégsem teszi: figuráit hosszú ideig a Pom-Pomot és társait is megalkotó Sajdik Ferenc tervezte, animátora pedig Dékány Ferenc volt. A fiatalok inkább hajlanak arra, hogy teljesen egyedül vágjanak bele egy rövidebb filmbe, de Jankovics szerint "mondjuk két-három perc az, amit ki lehet bírni egyedül".

Dolgoznak a rajzolók a Pannóniában

A régi nagyok még konkrétan csapatban dolgoztak, a közös munka ideje alatt tehát mindenki egy épületben tartózkodott. Ez főleg akkor volt előny, ha kötött stílusú rajzfilmről volt szó, amelynél nem lehetett szabadon alakítani a figurákat - amit pedig mindenki megtesz, önkéntelenül is. Ma a stúdió nagytermében mindössze négy rajzoló ül rendszeresen, a többiek általában otthonról dolgoznak. Ez azért is lehetséges, mert ma már - ellentétben a korábbiakkal - nincs napi kvóta, amely megszabná, hogy a munkaidő alatt hány rajzot kell elkészíteni. Határidők persze azért ma is vannak, nem a rajzolók lustasága miatt készül el két év alatt egy tízperces rajzfilm.