Akik maguk rajzolják világukat

A Pannónia Filmstúdiót még csak most privatizálják, pedig sokan úgy tudják, már régóta nem is működik. Való igaz, nem sokat hallani a cégről mostanában, pedig a rendszerváltás előtt a magyar rajzfilmgyártás egyetlen szellemi műhelye volt. A stúdióban jártunk, ahol a jelenlegi helyzetről, és úgy általában, a szakma fortélyairól faggattuk az ügyvezető igazgatót, Jankovics Marcellt, akit leginkább a Magyar népmesék vagy újabban az Ének a csodaszarvasról alkotójaként ismerhet a nagyközönség.

Amíg az élő környezettel dolgozó filmes "csak" elindítja kameráját és felveszi, amit lát, addig az animációs szakembernek minden egyes filmkockát külön meg kell rajzolnia. Márpedig ahhoz, hogy az emberi szem ne lássa szaggatottnak a mozgást, a közmegegyezés alapján, a filmesek huszonnégy kockát használnak fel másodpercenként - gondoljunk csak bele, a rajzfilmek esetében ez 1440 képzőművészeti alkotást jelent egy perc alatt! ("A valóságban valamivel több, mint feleannyit, de hogy ez hogyan lehetséges, maradjon szakmai titok" - teszi hozzá Jankovics.) Mindenesetre így is igen nagy számról és rengeteg munkaóráról van szó, és akkor még nem is számoltuk az elrontott vagy el nem fogadott rajzokat és a rajzoláson kívüli munkálatokat.

Egy rajzfilmhez is, akárcsak a hagyományos alkotásokhoz, először a szinopszist vagy a forgatókönyvet szokták megírni, általában ezt egészítik ki képtervekkel és formálják storyboarddá, amelyen a jelenetek már megvannak vázlatosan rajzolt formában. (Sajnos ma már nem csak a munka könnyebb követhetősége és számonkérhetősége miatt fontos ez, hanem azért is, mert erre lehet beadni egy pályázatot.) A kezdeti szakaszban tervezik meg természetesen a figurákat is, és úgynevezett beállítási rajzokat készítenek, melyek egy-egy jelenet kulcsszituációját jelzik, valamint különféle utasításokat adnak, például a háttérre vagy az előző-következő jelenetre vonatkozóan.

Készülnek a fázisok

Ezután készülhet el az úgynevezett szituációs tekercs, amely a még kifestetlen, háttér nélküli figurák mozgását ábrázolja, azt is szaggatottan - így ugyanis nem kell minden lépést rögzíteni, vagyis nem kell feleslegesen dolgozni, ha a rajzokat valamiért nem fogadják el. Ha minden rendben van, véglegesítik a mozgásokat, és kezdődhet az "életadás": először a hátteret rajzolják meg (akárcsak a többi feladatra, erre is külön ember, egy hátterező áll rendelkezésre), ezután, a hátterekhez illő színminták alapján kifestik a figurákat, így a vágás után már kész is a színes kópia. Persze még rá kell vágni a dialógusokat, a zörejeket vagy a zenét, melyek közül a dialógust, de olykor a zenét is előre fölveszik, hogy ahhoz is tudják igazítani a jelenetek hosszát. És már kész is a rajzfilm, amit mi, nézők jobb esetben élvezettel végigülünk, anélkül, hogy belegondolnánk, mennyi munka is van, akár egy egyperces alkotás mögött is.

Apats Gábor