Az eldugott sorozatok

A rétegsorozatnak számító Maffiózók vagy Az elnök emberei bármennyire is igényesek, szórakoztatóak, nemigen kerülhetnek este kilencre, mert kell a hely olyan szériáknak, melyek nagyobb tömegeket érdekelhetnek. Az sem hátrány persze, ha nem lőnek fejbe senkit közvetlen közelről, szüntelen káromkodás közepette, mert az ORTT főműsoridőben nemigen szereti az ilyesmit. Miért rejtik el a jót a nagy kereskedelmi csatornák, miért csak éjjeli életmódra átállt értelmiségiek nézhetnek egyes sorozatokat?

Nem csak a bukott, kevéssé nézett és érdektelennek tartott sorozatok kerülnek a tévés temetőbe, hogy az éjszakai baglyok igényeit elégítsék ki, hanem azok a sorozatok is, melyeket a hazai kereskedelmi tévék programigazgatói túlságosan intellektuálisnak ítélnek meg. Úgy gondolják, hogy azon lehetséges nézők zöme, akik egy korábbi időpontban a sorozattal tartanának, egy éjszakai időpontban is néznék a sorozatot, s így könnyű szívvel rakják az esti film után ezeket.

Persze az is lehet, hogy ezen lépéseket a video- és DVD-felvevő piaccal kötött együttműködések motiválják, de részünkről valószínűnek tartjuk, hogy az amerikai piacon Emmy-díjak garmadáját bezsebelő, Az elnök emberei (The West Wing) című sorozat pörgő párbeszédeivel és az amerikai politikai rendszerben dolgozók életének bemutatásával, igényesség ide vagy oda, nem biztos, hogy annyira lekötné a nézőt azután, miután kiderül, hogy Berényi Mikinek újabb törvénytelen fia született. Így az efféle sorozatok automatikusan kései időpontra csúsznak, és este 11-től hozzák a viszonylag megfelelő nézettséget, amire bizonyíték, hogy az RTL Klub sem habozott, amikor arról volt szó, hogy megvásárolja a sorozat további évadait. Bár szó mi szó, egy tévé imidzsének is jót tesz, ha hátrányos helyzetű időpontban, de kedvez az ínyenceknek is.

A temetés két fő példája közt átmenetet képeznek azok a sorozatok, melyek főleg a korhatárnak köszönhetően kerülnek kései időpontra - ezekben is leginkább az RTL Klub jár az élen, hiszen a Ments meg!, a Maffiózók vagy a Kemény zsaruk az Egyesült Államokban kábeltévén mennek, és ezért az alkotók nyelvezet és vizualitás tekintetében nem fogják vissza magukat. Nálunk viszont folyamatosan káromkodni és rendőröket közvetlen közelről fejbe lőni csak este tíz után lehet, ami pedig a magyar kereskedelmi tévés programszerkezet és az este kilenckor kezdődő esti filmek miatt, általában 23 óra utáni kezdést jelent.

A Duna tévé például - profiljától erősen eltérő módon - megvette a The Wire - Drót című amerikai kultsorozatot, melynek ugyan nem nagyon népes a tábora, de hívei elszántak és elvakultak. A hosszú történet egyetlen baltimore-i kábítószeres gyilkossági nyomozást göngyölít fel, de nem a szokványos, krimiszerű módon. Mindkét felet kellően bemutatják, a csoportokon belüli kohéziót vagy széthúzást is, miközben az eseményeket mind a rendőrök, mind a célpontok, mind a bűnözők szemszögéből vizsgálják. Itt nehéz különbséget tenni jó és rossz, bűn és büntetés között: a zsaruk közt akadnak igazi "állatok", ellenszenves karakterek, a dílerek közt pedig vannak érzelgősek, sérülékeny lelkivilággal bírók. A nagyjából 70-80 százalékban feketékkel felvett sztori ugyan lassan hömpölyög, de a Duna tévé pláne nem merte betenni korán: lesz például egy konyhai jelenet, ahol az eredeti verzióban öt perc alatt, kétszázszor hangzik el a fuck. A naturalista jelenetek, az agresszió, a drogtéma, a gyakori szentségelés miatt érthető a 22.30-as, majd a 22.55-ös kezdés.

A Maffiózók (The Sopranos) alapszituációja nem tűnik túl eredetinek (egy New Jerseyben tevékenykedő keresztapa pszichiáterhez jár, miközben családi konfliktusai vannak, veszélyes hangulat-ingadozásokkal, némi depresszióval megspékelve), mégis nagy siker lett az USA-ban és számos másik országban. Itthon az RTL-en csak késő éjjel futott, manapság a Cool tévé ismétli, napi dózisokban, roppant barátságtalan időpontokban: éjfél előtt tíz percekkel, illetve hajnali három után valamivel. Álmatlanságtól szenvedők, éjjeliőrök, betörésből épp hazatért, a szajréval elégedett bűnözők mindenesetre jobban ismerhetik Tonyt és bandáját, mint a tisztes polgár, aki tíz és tizenegy között aludni tér, hiszen várja a gyár/iroda/iskola másnap reggel.