A magyar tévé gyerekkora

Az m1-en elindult a Köztévé című sorozat, amely az idén ötvenéves Magyar Televízió hőskorát eleveníti fel, ritkán látott, archív felvételek segítségével. Vannak azonban olyan kérdések, melyekre ezekből a kisfilmekből sem kapunk választ: mi zajlott a kulisszák mögött, hogyan született meg egy-egy műsor? És egyáltalán, hogyan indult el a televíziózás hazánkban? A magyar televíziózás egyik emblematikus alakja, Vitray Tamás emlékezik.

A honi televíziózás kezdetével kapcsolatban érdekes adalék, hogy bár a technikai fejlesztésben rengeteg magyar vett részt (például Mihály Dénes vagy Tihanyi Kálmán - előbbi a kép és a hang szinkronizálásán dolgozott, ennek eredményeképp már 1917-ben készített olyan filmszalagot, amelyen zene hallható), maga a televíziós sugárzás igen későn indult meg hazánkban. Németország már 1935-ben megkezdte a nyilvános sugárzást (addig csak zártláncú tévéállomások léteztek), a britek BBC-je pedig egy évvel később már a világ első olyan adója lett, amely rendszeresen, napi háromórás műsorral látta el a tévénézőket.

Ezzel szemben Magyarország csak jó húsz évvel később, az ötvenes évek elején kapcsolt: a Minisztertanács 1953-ban járult hozzá a Magyar Televízió Vállalat megalakulásához. Az Orion rögtön bele is fogott a vevőkészülék fejlesztésébe (kis idő múlva egy mindössze tizennégyszer tizennyolc centiméteres képernyőjű dobozt dobtak piacra), 1954 elején pedig üzembe helyezték az első adóállomást is a Széchenyi-hegyen. Érdekes módon először a Magyar Posta egyik irodaházában lehetett tévézni, a kísérleti adások során az Erdei sportverseny című rajzfilmet és a Mágnás Miska egyes jeleneteit tekinthették itt meg az érdeklődők.

Az Orion aprócska készülékei annak ellenére szépen fogytak, hogy otthon egyelőre még nem nagyon volt mit nézni rajta: 1956 júliusában például kilenc nap leforgása alatt, százötven tévét adtak el az országban (darabját ötezer-ötszáz forintért), így az év végére körülbelül hatszáz magyar tévétulajdonos lett. Ez már elég jó bázisnak tűnt a televíziózás megkezdéséhez, így heti két kísérleti adással elindult a magyar tévé, amelynek programját augusztustól a Rádióújság is közölte. A rendes, nyilvános műsorsugárzás végül 1957 májusában kezdődött meg, szintén heti kétszeri adással.

Amerikában ekkor már gyakorlatilag az összes alapvető tévés műfaj létezett, a magyar televíziózás azonban sokáig távol tartotta magát a kialakult formáktól - más kérdés, hogy az itthoni tévések jórészt csak hallomásból ismerték a külföldi adók műsorrendjét. Ennek köszönhető, hogy gyakorlatilag ugyanott kezdtük el a műsorgyártást, mint az angolok a harmincas években, vagyis leginkább sporteseményeket és színdarabokat vettünk át, tévés használatra: Szepesi György az akkori Népstadionból közvetítette a húsvéti focitornát, és a Nagycirkuszban játszott Párizsi jégrevü-t is otthonról nézhette a nagyérdemű. Az első színházi közvetítés, amit leadott a magyar tévé, a Bánk bán volt, az Operaházból.