"Sokkal viccesebb vagyok, mint amennyire szexi" - interjú Ted Dansonnal

Az HBO-n február 22-én indul az Író és kamuhős (Bored to Death) második évadja, melyben a Cheers főszereplőjeként megismert Ted Danson is látható. A színész ma már a humornak egészen más fajához húz, és azzal sincs gondja, hogy igyon vagy káromkodjon a képernyőn - csupán a szexjelenetekkel áll még mindig hadilábon. A jelenkori televíziózásért egészen odavan, néha a műpiától is be szokott csípni, a főszereplőt, Jason Schwartzmant pedig szinte a fiának érzi. Egy Beverly Hills-i hotelben, az HBO által szervezett nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen kérdeztük.

Ted Danson a Cheers című szitkommal vált szélesebb körben ismertté, és miután ott jó tizenkét évig játszotta a jópofa bártulajdonost, a későbbiekben is csupa komikus szerep találta meg: a nyolcvanas, kilencvenes években olyan vígjátékokban láthatta a közönség, mint a Három férfi és egy bébi, a Made In America vagy a Palira vettem a papát. A színész a kétezres évekre irányt váltott, ma már inkább vonzza az abszurd, valamivel bonyolultabb humor, mint amilyen az Író és kamuhős-é is. Hasonló vonalat vitt a Bagoly mondjá-ban vagy a Félig üres-ben is, A hatalom hálójában című sorozatban pedig drámai oldalát mutatta meg a közönségnek.

-------------------------------------

Azt nyilatkozta korábban, hogy az Író és kamuhős az a sorozat, amelyre mindig is vágyott. Miért?

- A Cheers után rengeteg szitkomba hívtak, és egy csomó vígjátékban játszottam, de valahogy mindig azt éreztem, hogy az emberek nem rám kíváncsiak, Ted Dansonnál jobban érdekli őket Sam Malone (a Cheers-ben alakított karaktere - a szerk.). Pár év után azon kaptam magam, hogy hiába van egy csomó pénzem - ami addig motivált -, igazából baromira unatkozom. Folyamatosan próbáltam új dolgokat keresni, ezért vállaltam szerepet például a Ryan közlegény megmentésé-ben is. Aztán jött A hatalom hálójában, és rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi időben milyen igényes lett a tévé, főleg a kábeladók. Csodálatos írók és csodálatos színészgárda jön össze egy-egy sorozathoz, az Író és kamuhős-höz is. Tényleg soha nem éreztem még ilyen jól magam.

Végül is mitől lesz jó egy sorozat?

- Az írókon múlik minden - ha egy történet rendesen meg van írva, akkor olyan nagyon már a színészek sem tudják elrontani. Elsősorban a forgatókönyvnek kell tehát stabil lábakon állnia, ami az Író és kamuhős esetében abszolút működik: szerzője, Jonathan Ames zseniális figura, New Yorkban egy szűkebb réteg szinte istenként tiszteli. Több regényt írt a sorozat előtt, amelyekből a Wake Up Sir! szerintem nagyon vicces, mintha egy huszonegyedik századi P. G. Wodehouse-t olvasnék.

Ismerte Ames munkáit azelőtt is, hogy megkapta a szerepet?

- Nem, csak a forgatókönyvet olvastam, az viszont egyből megragadott. A feleségem mintha már korábban emlegette volna az írót, de én csak ezután vettem a fáradságot, hogy elolvassam a regényeit - és még nem is sikerült mindegyiket.

A színészekkel milyen a kapcsolata?

- A főszerepet alakító Jason Schwartzmant zseniálisnak tartom, amellett, hogy roppant tehetséges színész, remek zenész is. A történet szerint a főnökét játszom, aki egyengeti az útját, kicsit apafigura a számára. Valahogy így van ez az életben is, sokszor úgy érzem, mintha Jason a fiam lenne, körülbelül annyi idős. Zach (a Másnaposok-ból is ismert Zach Galifianakis - a szerk.) szintén óriási arc, de ezt szerintem mindenki tudja, aki egyszer is látta őt játszani. Jason ilyen szempontból más karakter, sokkal érzékenyebb, nehezebben bontakozik ki.

A történet New Yorkban játszódik, költöznie kellett Los Angelesből. Ez nem okozott nehézséget?

- Nem igazán, hisz csak arra a négy-öt hónapra költözöm át, amíg egy-egy évadot leforgatunk. De amúgy is szeretem a várost, és Amesen keresztül olyan részeit is megismerhettem, amelyekbe addig kevéssé láttam bele. Ames ismeri a város minden zegzugát, ami a munkát is megkönnyíti, hisz ő már a forgatókönyv írásakor pontosan tudja, hogy melyik jelenet melyik sarkon vagy melyik kávézóban nézne ki a legjobban. Ezért istenítik őt New Yorkban - ahogy említettem -, mert végre újra szerethetőnek és élhetőnek ábrázolja a várost, amire New Yorknak óriási szüksége is volt 9/11 után.

Szerepe szerint sokat iszik sőt drogozik is, ami az amerikai sorozatokban nem igazán jellemző.

- De hát ez kábel! Épp ez a lényeg, sokkal több mindent meg lehet tenni, mint az országos adókon: vedelhetünk, káromkodhatunk, szexelhetünk. Amúgy persze nem igazi piát kapunk a forgatásokon, mégis előfordult már, hogy beálltam tőle, annyira beleéltem magam a szituációba.

Előállhatnának olyasmivel a forgatókönyvírók, amire nemet mondana?

- Nem nagyon kértek eddig olyan durva dolgokat. Hatvanhárom éves vagyok, de például meztelen jelenetben sosem kellett még szerepelnem - és szerintem már ezután sem kell majd. Azt hiszem, sokkal viccesebb vagyok, mint amennyire szexi, és ezt a forgatókönyvírók is nagyon jól tudják: számtalanszor kértek már arra, hogy vicceseket mondjak a szexről, de az eszükbe sem jutott, hogy nekem írjanak szexjelenetet. Ezt persze nem panaszként mondom, teljesen jól van ez így - a testemet a feleségemnek tartogatom, neki legalább tetszik.

Milyen tervei vannak még a tévén kívül?

- Michael D'Orsóval együtt írtam egy könyvet Oceana címmel, ez márciusban fog megjelenni. Az elmúlt években, sőt évtizedekben sokat foglalkoztam az óceánok, illetve az ottani élővilág megmentésével - először csak azért, mert úgy éreztem, ismert emberként tehetek valamit az ügyben, de aztán valóban elkezdett érdekelni a dolog. Mostanra elég gondolatom összegyűlt, amelyet közzétehetek a témában, de persze nem árt, ha ezeket oceanográfusok, környezetmérnökök és más szakértők is alátámasztják. A könyvbe így számos szakvélemény is került, de a lényeg inkább az volt, hogy az üzenet minél szélesebb réteghez eljusson.

-------------------------------------

Los Angelesben az Író és kamuhős főszereplőjével, Jason Schwartzmannal is készítettünk interjút, azt később közöljük.