Ma már el sem tudunk mást képzelni Jockey Ewing szerepében, pedig a Dallas alkotóinak nem Larry Hagman volt az első választása. A Jóbarátok hatosfogata is másképp nézett volna ki, ha bejön a producerek kezdeti elképzelése, de például a Breaking Bad Walter White-ja vagy a vámpírvadász Buffy karaktere is egészen más lett volna, ha a kiszemelt színészek nem mondják vissza a szerepet.
A Dallas producerei eredetileg Robert Foxworthnak ajánlották fel, hogy játssza el Jockeyt, ő azonban visszautasította, csak hogy később egy egészen hasonló karaktert alakítson a Falcon Crest-ben. A szappanopera szintúgy egy dúsgazdag amerikai családot mutatott be, csak amíg a Dallas hősei az olajüzletből szedték meg magukat, addig a Falcon Crest családja borászattal foglalkozott.
Pamelát a kezdeti elképzelés szerint Linda Evans alakította volna,
akit a Dallas indulásakor a Hunter című sorozatból ismertek a nézők, később a Szerelemhajó-ban és a Dinasztiá-ban vitt komolyabb szerepet. A Rayt játszó Steve Kanalynak eredetileg Bobby szerepét szánták, Rayt pedig Ken Kercheval alakította volna, aki végül Cliff Barnesként került a képernyőre.
A Jóbarátok-ban is volt hasonló kavarodás, hiszen
a Monicát alakító Courteney Cox először Rachel szerepét kapta meg,
de miután átolvasta a pilot forgatókönyvét, úgy érezte, Monica karaktere jobban illene hozzá – amiről sikerült meggyőznie a producereket is. Chandler megformálására Matthew Perrynél jobbnak gondolták a később a Két pasi – meg egy kicsi-ben látott Jon Cryert, Rosst pedig Mitchell Whitfield is játszhatta volna – aki végül csak hat epizódban jelent meg, ő alakította Rachel volt vőlegényét, Barryt.
Tony Sopranót csakis James Gandolfini játszhatta, gondolnánk, pedig a színész csak annak köszönhette a szerepet, hogy az alkotó, David Chase kedvenc zenésze, Steven Van Zandt nem vállalta, mondván, hogy
a főszerepet mégiscsak profi színészre kéne bízni.
Van Zandt végül Silvio Dante lett a sorozatban, ez volt az első tévés munkája, korábban csak a lemezeiről volt ismert.
Bryan Cranstont talán korábbi sorozatkaraktere, a Már megint Malcolm idióta családfője miatt kezdetben nehezen tudták elképzelni a Breaking Bad, Totál szívás metamfetamingyártó kémiatanáraként. A producerek inkább Matthew Brodericket vagy John Cusacket próbálták megnyerni a szerepre, de szerencsére mindketten nemet mondtak.
A jelenleg az Orange Is the New Black-ben látható Natasha Lyonne-t az 1996-os Woody Allen-film, A varázsige: I Love You után kezdték el ajánlatokkal bombázni a tévések, többek között
a Dawson és a haverokban és a Buffy, a vámpírok rémében ajánlottak neki komolyabb szerepet.
Arról sokáig ment a vita, hogy utóbbiban Buffyt vagy Willow-t játszotta volna, a színésznő csak egy 2013-as interjúban utalt arra, hogy a címszerepet szánták neki. Ő azonban inkább maradt a mozinál, csak az Orange Is the New Black kedvéért váltott a tévére évekkel később.
A Született feleségek-ben Teri Hatcher a sokadik választás volt Susan szerepére, előtte olyan színésznők kerültek szóba, mint Heather Locklear, Mary-Louise Parker, Courteney Cox vagy Calista Flockhart. Az Edie-ként telitalálatnak bizonyult Nicollette Sheridan először Bree szerepére pályázott, miközben a Bree-t alakító Marcia Cross Marie Alice Youngot alakította volna.
A Mad Men – Reklámőrültek alkotói először Thomas Jane-t akarták megnyerni, hogy játssza el Don Drapert – akit végül John Hamm alakított, kapott érte egy Golden Globe-díjat is. Jane hivatalos válasza az volt, hogy
nem vállal televíziós munkát,
ehhez képest már két évvel később megjelent a képernyőn, a Hung – Neki áll a zászló főszerepében.
A Downton Abbey-ben Gillian Andersonnak szánták Cora Crawley szerepét, amelyet végül Elizabeth McGovern kapott meg. Az Egyesült Államokban élő Anderson – nem túl elegánsan – úgy nyilatkozott, hogy ha már egy Nagy-Britanniában forgó sorozat miatt ennyi időt távol kell lennie a családjától, akkor
a rendező minimum Martin Scorsese legyen.
Más kérdés, hogy pont a tizennyolc éves lánya ütközött meg a legjobban azon, hogy visszaadta a szerepet egy számára kedves sorozatban.
Itthon a színészszakmában az a mondás járja, hogy szerepet nem illik visszautasítani, a magyar televíziótörténetből is csupán egy markáns példa jutott eszünkbe. A Keménykalap és krumpliorr-ban eredetileg Major Tamásnak szánták a fagylaltos, Bagaméri szerepét, de szerencsére neki derogált volna gyerekfilmben játszani – így került a képbe Alfonzó. Minderről Csukás István mesélt pár éve az Origónak.