Gyerekkorunk kedvenc magyar mesefilmjei, 2. rész

A nyolcvanas években számos olyan mesefigura került képernyőre, akire a mai napig jó szívvel gondolnak az akkortájt felnövő gyerekek. Pom Pommal kezdődött, Krisztofóróval zárult az évtized, miközben Pityke őrmester, Vuk, Misi Mókus vagy A nagy-ho-ho-ho-horgász is megjelent. Önnek ki volt a kedvence?

Most záruló cikksorozatunkban az egykori szocialista blokk rajzfilmgyártását, a hetvenes, nyolcvanas években született magyarok kedvenc animációs filmjeit idéztük meg. Az orosz, szovjet produkciókról szóló részt itt találja, a lengyel termésből itt tud csemegézni, a csehszlovákok munkáiról pedig itt olvashat.

Természetesen a rendszerváltás előtti Magyarország rajzfilmgyártása mellett sem mehettünk el szó nélkül,

sőt a témának két cikket is szenteltünk – az első rész a hatvanas, hetvenes évek animációs sorozatait mutatta be, most pedig a nyolcvanas évek produkcióit elevenítjük fel.

Pom Pommal kezdődött

Az évtized a Pom Pom meséi-vel indult, Picurral együtt sok más gyerek is olyan képtelen lények társaságában baktathatott az iskola felé, mint a címbeli Pom Pom, Festéktüsszentő Hapci Benő, a Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél vagy éppen az Órarugógerincű Felpattanó.

A szürreális seregletet Csukás István Sajdik Ferenc rajzolóval közösen alkotta meg, előbbi így mesélt az Origónak a közös munkáról a rajzfilmsorozat indulásának 30. évfordulóján: „Először csak annyit találtunk ki, hogy a mesének képzelt lényekről kellene szólnia – ami persze nem egy új dolog, hisz az állatmeséken belül elég nagy területet foglalnak el a képzelt lényekről szóló történetek. Aztán elengedtük a fantáziánkat, ami nagyon jó élmény volt,

még csak annyi megkötésünk sem volt, hogy a macska macskára hasonlítson.

Fantasztikus lények születtek, alig bírtuk abbahagyni, megcsináltunk egyben vagy huszonhat történetet."

Csukás István 2016. március 11-én Fotó: Marton Szilvia - Origo

„Az első figuránk, aki aztán állandó főhős lett, szegény Gombóc Artúr volt. Róla nem kell különösebben mesélni annak, aki olvasta a Pom Pom-ot, kulcsfigura lett, és mindkettőnk kedvence.

Ő kicsit önéletrajzi ihletésű,

egy olyan lény, aki állandóan küszködik a súlyával: állandóan fogyókúrázik, ugyanakkor az égvilágon semmi mást nem eszik, csak csokoládét" – árulta el az író.

Városbéli puhányok, nyavalyások

Csukás A nagy-ho-ho-horgász-szal is hozzájárult a nyolcvanas évek magyar rajzfilmterméséhez, ebben egy elszánt horgász és főkukaca keveredett mindenféle kalandokba, télen akváriumból, kéményből, fürdőkádból, szökőkútból is megpróbáltak halat fogni.

Nemcsak a kedves történetek lettek sikeresek, de sláger lett a főcímdalból is, amelyet a 100 Folk Celsius és a nemrég elhunyt zeneszerző, Pethő Zsolt jegyzett. Annak idején aligha akadt olyan gyerek, aki ne fújta volna kívülről az olyan sorokat, mint hogy „Városbéli puhányok, nyavalyások, ha gyötör a láz, / fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok, / amit most néktek, hallgassátok, / amit most néktek eldalol a ho-ho-ho nagy horgász".

Tersánszky Józsi Jenőt is elővették

Közben a magyar irodalomtörténet talán legszimpatikusabb kocsmatöltelékére, Tersánszky Józsi Jenőre is felfigyeltek a tévések, 1953-as könyvéből, a Misi Mókus kalandjai-ból készítettek sorozatot. A forgatókönyvet is nagy író jegyezte, a történet képernyőre való átültetését nem másnak köszönhetjük, mint Mészöly Miklósnak.

Pár évvel később egy másik ismert író, Kormos István művéből is sorozat készült, ez volt a Vackor az első bében, amely egy „piszén pisze kölyökmackó" iskolai kalandjait mutatta be, Márkus László narrátori közreműködésével.

Egy róka, akit minden magyar ismer

A korszak nagy kedvence is egy komoly író, Fekete István művén alapult, Dargay Attila, Imre István és Tarbay Ede dolgozták át a képernyőre.

Természetesen a Vukról van szó, amelyből négyrészes tévéváltozat és egész estés film is készült,

a Wolf Kati által énekelt főcímdalt is kiadták lemezen. A szintén a nyolcvanas években született Macskafogó mellett a Vuk-ot is nyugodtan nevezhetjük kultikusnak, valószínűleg nemigen akad olyan magyar, aki ne látta volna.

A kis róka 1981 nagy sztárja volt, de ebben az évben egy Kern András hangján megszólaló őrmester és kutyája, Marcipán ténykedését is figyelhették a gyerekek, hisz elindult a Pityke. A sorozat a Belügyminisztérium megbízásából készült, a rendőr figuráján keresztül valószínűleg azt hivatott bemutatni, hogy a hatalom mennyire vigyáz a polgárokra.

Mátyás király is megfordult a képernyőn

Ugyancsak a nyolcvanas években vitték át a képernyőre egy jóval korábbi alak, Mátyás király történeteit is: a Mesék Mátyás királyról tizenhárom részt ért meg, majd egy egész estés rajzfilm is született a nyomán, ez volt a Mátyás, az igazságos.

Aki látta a sorozatot akkoriban, annak valószínűleg elég csak pár epizódcímet felidézni ahhoz, hogy újra emlékezzen a történetekre, hallja a narrátor, Helyey László jellegzetes hangját: Egyszer volt Budán kutyavásár, A kolozsvári bíró, Mátyás király Gömörben.

Más alkotók is visszanyúltak a régi korokba,

Heltai Gáspár világhírű állatmeséi nyomán készült a Fabulák, Jankovics Marcell pedig a Magyar népmesék után mondáinkat is elővette, 1987-ben elindult a Mondák a magyar történelemből.

Oroszlán, elefánt, tűzmanó

A Jankovics első egész estés filmjében, a János vitéz-ben még csak fázisrajzolóként dolgozó Tóth Pál 1984-ben indította el saját sorozatát, a Leó és Fred-et – ebben egy oroszlánt és idomárját ismerhettük meg, az ő cirkuszi kalandjaikat, gyakori nézeteltéréseiket követhettük nyomon.

A kor másik kedvelt kisállata egy elefánt, a Halász Judit hangján megszólaló Kíváncsi Fáncsi volt, miközben a gyerekek Trombival és a Tűzmanóval is múlathatták az időt, illetve két gyurmafilmen, a Sebaj Tóbiás-on és a Zénó-n is jót szórakozhattak – mielőtt egy harmadik gyurmafilm, a Krisztofóró le nem zárta az évtizedet, vele együtt pedig ezt a cikksorozatot is.