A 90-es években jöttek divatba a családi szitkomok, úgymint a Bír-lak, Egyről a kettőre, Egy rém rendes család és társaik, ahol mindig volt egy idegesítő szomszéd. Ezt a Family Matters járatta csúcsra, ahol ez a bizonyos karakter kvázi főszereplővé lépett elő, és el is lopta a show-t. Urkel a fárasztóan bosszantó karakterek alfája és ómegája, akit az is ismer, aki még egyetlen epizódot sem látott a sorozatból.
Egy alapjáraton kedves srácról van szó, akiben szinte minden elképesztően frusztráló. A nyakig felhúzott farmer, az elnagyolt szemüveg, a visítóan magas hang, a tudálékos okoskodás és a folyamatos szerencsétlenkedés. Jaleel White egybeforrt karakterével, és közönségkedvenccé tette ezt az egyébként roppant idegesítő figurát.
Nem maradhat ki a rajzfilmes szcéna sem, ami szintén hemzseg az idegesítő szereplőktől. Ha mégis egyet kell kiemelni, akkor csakis Scrappy lehet a győztes. A címszereplő unokaöccse hirtelen került be a képbe, és okkal vált közutálat tárgyává.
Pedig a karakter alapötlete nem rossz. Egy aranyos kiskutya, aki sokkal bátrabb és racionálisabb a nagy mamlasz bácsikájánál. Nos, ez a lehető legrosszabb módon fordult a visszájára, Scrappy pedig egy végtelenül irritáló szereplő lett.
A cuki küllem mit sem ér, amikor ez a kis tudálékos mitugrász beleveti magát a kalandba, és azt hiszi, mindent megold egyedül. Valószínű úgy gondolták, hogy jó kontrasztban fog állni Scoobyval, de nagyon nem illett az összképbe, és csak azt érték el, hogy megalkották a legidegesítőbb rajzfilmes karaktert.