Sokáig nagy esélyes volt, vezette a tabellát, min múlott a kiesése?
Egy lehetetlen helyzetbe került a Bajnokok csapata, akkor már negyedik hete veszítettük el a végjátékot. Volt egy stratégiánk, ami alapján mindig kiválasztottuk az éppen aktuális ellenfelet az éppen statisztikailag leggyengébb ellen, és mivel ez nem vált be heteken keresztül, ezért váltottunk. Azt gondoltuk, ha a legjobb statisztikájú versenyző megy párbajra, akkor kiejtheti a leggyengébbet és a következő héten ettől erősebb lesz a csapat.
Én voltam a legjobb statisztikájú, ugyanakkor egy párbaj mindig kétesélyes,
pályafüggő, ügyességtől függő és azon is múlik, hogy aznap ki, hogyan kel fel. Én Dávid ellen buktam el egy végletekig kiélezett mérkőzésen, de a mai napig úgy érzem, hogy meg kellett hoznunk ezt a döntést és jól döntöttünk. Hiszen a játék ezen szakaszában, amikor még nem az egyéni érdekek számítanak, hanem csapatteljesítményről, csapatérdekről van szó, ez volt a legjobb, amit tehettünk. A csapatért ezt a döntést bármikor újra meghoznám.
Miben változott az élete, miután hazajött?
Nagyon sok mindenben. Először is szembesültem azzal, hogy az én személyem és az az értékrend, amit én képviselek, az milyen népszerűséget hozott a közösségi oldalaimnak, ez nagyon jól esett. Rengeteg szeretetet kaptam ezen keresztül, 99,9%-ban csak pozitív visszajelzés érkezett. Ugyanakkor, mint bármikor máskor a 20 éves sportolói pályafutásom alatt, amikor egy szakasza véget ért az életemnek, egy nagy verseny után, így az Exatlon után is egy nagy űr keletkezett.
Én pozitívan gondolok vissza erre a kalandra,
de pusztán azért, mert véget ért, volt egy kis melankolikus érzésem egy-két hétig. Miután ezt rendbe tettem magamban, utána kezdtem felgöngyölíteni azokat az ügyeket, amivel nem tudtam törődni, amíg távol voltam a verseny miatt. Utol kellett érnem magam a munkámban, a vállalkozásaim terén is és a sportdiplomáciai teendőim kapcsán is. Az alatt a két hónap alatt, amíg távol voltam, csak megerősödött bennem az az érzés, hogy mennyire fontos a család, hiszen teljesen elszigetelten éltünk, nem kommunikálhattunk senkivel.
Látott valamit Dominikából, tudott utazni a járvány előtt?
Kótai Mihály sérülése miatt hirtelen kellett repülőre szállnom és utaznom, mondhatni majdhogynem a reptérről estem be a pályára, így nem volt lehetőségem körbenézni. A játék után sem volt erre lehetőség, hogy turista legyek a Dominikai Köztársaságban, de egyébként szerettem is volna minél előbb hazajönni és találkozni a szeretteimmel.
Megint tizenhatan küzdenek épp, bírta volna még hónapokig az emberpróbáló forgatást?
Ha bírtam volna is, biztosan nehezen. Ez a két hónap is elképesztően sok volt, a családon túl rengeteg kötődésem van Magyarországhoz, nem beszélve a sportban betöltött pozíciómról, a kick-boksz világszövetségben vagyok elnökségi tag, ami egy kiváltságos poszt az igazgatói tanácsban, ahol összesen tizenhét ember képviseli a sportágat. Tudtam, hogy sok kötelezettségem van és akkor még nem is volt ilyen előrehaladott állapotban a vírushelyzet. Persze ha maradok és hallom, hogy otthon minden rendben, az biztosan megnyugtatott és erőt adott volna.
Hogy él a karantén alatt?
A karanténnak köszönhetően a vállalkozásaim hibernálva vannak, hiszen a szépségiparral és a turizmussal kapcsolatosak. A fő tevékenységem a sport-diplomácia, ahol nincs szünet, átalakultak a feladatok. Most már csak online megbeszélések vannak, nem tudunk személyesen kapcsolatba lépni a munkatársakkal. Emellett nem tudunk a kick-boksz világszövetség versenyrendszeréről sem egyeztetni, tárgyalni a kialakult helyzet miatt, pedig ez a szövetség egyik legfontosabb témája. Új stratégiákat állítunk fel és olyan feladatokat végzünk most el, amire a rohanó hétköznapokban nem lett volna lehetőség, újrastrukturálás történik.
A barátnőmmel együtt itthonról dolgozunk, 0-24 órában össze vagyunk zárva, de nagyon pozitívan éljük meg.
Igyekszünk rendszert vinni a mindennapjainkba, ami tartalmaz munkát, kikapcsolódást, kreatív és hasznos időtöltést. A társasozás, kártyázás és olvasás mellett tanulni is szoktunk, hiszen most nem lehet kifogás, hogy nincs rá idő. Mindig is azt vallottam, hogy amit megtanult valaki, azt már soha nem lehet tőle elvenni. Éppen ezért én is igyekszem képezni magam, pozitívan állok a jövőhöz, várom, hogy újra beindítsam a vállalkozásaimat. A napi testmozgás, a sport sem maradhat el, ami az egészségmegőrzés mellett az időeltöltést is hasznossá teszi, és egy örömforrás is, amit a párommal együtt tudunk végezni.
A kick-boxra milyen lesz hatással a járvány, ha lecseng?
Mint minden más sportra, vagy akár vállalatra, hasonló hatással van a járvány. Minden átalakul, a munkafolyamatok, a prioritások. Mivel a teljes versenynaptár bizonytalan és a versenyek szünetelnek, ezért úgy oldja meg a sportág a napi testmozgást, hogy sok edző, sok magyar edző is online edzésterveket ír és publikál. Ez igaz a szabadidős és versenysportra is. Úgy gondolom, a sport most nagyon fontos, hiszen az egészségmegőrző szerepe megkérdőjelezhetetlen.
A digitalizáció elérte a sportot, a különböző sportágakat is, erre próbál mindenki átállni.
Ha lecseng a vírus, azt gondolom, hogy megmarad belőle valami, még pozitív hozadéka is lesz a jelenlegi történéseknek. A magyar- és a világszövetség is arra készül, hogy az országhatárok megnyílásával folytathatóvá válik a versenyzés, újraírhatjuk a versenynaptárat. Igyekszünk a lehetőségekhez mérten minél előbb beindítani újra a kick-boksz sportág vérkeringését.
Kiknek drukkol az Exatlonban?
Nyilván a Bajnokoknak, a csapattársaimnak. Gabi, Dorka, Dávid és Zozó az, aki számomra esélyesnek számítanak és ők állnak hozzám a legközelebb a versenyben lévők közül. Én arra számítok, hogy közülük kerül ki a két győztes és nekik drukkolok.
Kik nyerhetik meg az idei évadot?
Az említett négy néven kívül a Kihívó csapatban Bogi, Dorci, Dave és Adu az, aki szerintem a legerősebb és ott lehet a végén.