Erre az elmúlt években rengeteg színész építette a karrierjét, Liam Neeson konkrétan két részben semmisíti meg egy albán falu teljes lakosságát. A Lou azonban hozott ezeknek a tucat akciófilmeknek egy új színt: a főszereplőnk ugyanis egy szikár asszonyság. Aki iszonyat módon hasonlít a kiégett általános iskolás töritanáromra, mondjuk, ha neki is olyan harcászati képességei lettek volna, mint Lounak, akkor lehet, nem lettem volna olyan szemtelen vele.
Szóval Lou magányosan él egy szigeten és csak egy kutya a társa. Viszont egy kemény nő, szarvasra vadászik, maga nyúzza őket. De egy szép napon bemegy a helyi takarékba és kiveszi minden pénzét, majd miután összeszólalkozik a seriffel, hazamegy. Ahol megismerkedünk az albérlőjével, aki a szomszédos házat bérli tőle és ott él a kislányával.
Lou aznap öngyilkos akar lenni, elégeti előtte egy rejtélyes doboz tartalmát és készül arra, hogy fejbe lövi magát. Innentől azonban felpörög a film. Ugyanis Lou mellett az albérlőnek is sötét titka van.
Aki ezúttal élőben jelenik meg és elrabolja a kislányát. Az anyuka pedig Lou segítségét kéri, aki végül segít neki és megindulnak az erdőnek. A sötét titok ugyanis nem más, mint az apuka. Aki mindent gondosan megtervezett, és lassan az is kiderül róla, hogy zöldsapkás exmindenis, plusz robbantási szakértő. A társai pedig az erdőben várják. Louról egyre több minden derül ki, és lassan összeáll kép, hogy ő bizony kém volt és egyszerűen megcsömörlött. A film cseppekben adagolja nekünk az infókat Louról, ami a gyerek utáni hajsza mellett fenntarja az izgalmat, de főleg a kíváncsiságot. Mert Lou rejtélyére egyszerűen kíváncsi vagy. Mellette az anyuka elég egysíkú, és láttuk ezt a gyerekemért mindent típusú karaktert már. Az apuka a Prometheusból megismert szegény ember Tom Hardyja pedig élethűen adja elő a poszttraumás stresszben szenvedő pszichopatát.
Mert az igazi dráma Lou és az apa között van, a kisgyerek és az anyuka igazából csak mellékszereplők. Ez igazából semmi más, mint Lou bűnhődése azért, amit tett és feláldozott a karrierjéért, és amit megpróbált legalább kicsit jóvá tenni, de nem sikerült. Mert itt nincs győztes, a kislány megmenekülése csak egy olyan momentum, ami talán nem is volt kérdés. Viszont ezért hatalmas árat fizet mindenki, mert Lou se ártatlan. Kár, hogy nem adják meg a katarzis lehetőségét, ha európai film lenne, szerintem ez sikerült volna. De mivel netflixes, ezért kapunk egy minden izében amerikai lezárást, ami szerencsére a bevételi lábakat is nyitva hagyja egy folytatásnak. Ami reméljük, nem következik be.
Ellenben egy sablon szituációs akciófilm helyett kapunk egy kémes családi drámát, ahol senki se ártatlan és még rossz motivációját is megértjük. A Lout alakító Allison Janneyre már Az elnök embereiben felfigyelhetünk, azóta sok arcát láthattuk az Amerikai szépségtől kezdve az Én, Tonya című filmig, utóbbiért egyébként Oscar-díjat kapott. Most is nagyot ment a mogorva erdei Rambóné szerepében, aki csak egy hibát követett el életében, de a legnagyobbat. Egyszer abszolút nézhető film, ha van időd, nézd meg. Hidd el, megéri rászánni az időt.