Tompos Kátya halála után új értelmet nyer a közös interjú az édesanyjával

Tompos Kátya halálhíre az egész országot megrázta. A színésznő még korábban édesanyjával, Valentinával együtt mesélt a gyerekkoráról, pályaválasztásáról, és arról, hogy egy szerető családban nőtt fel.

Mint ismert, tragikus körülmények között, hosszan tartó betegség után halt meg Tompos Kátya, 41 éves korában. Betegségéről keveset lehetett tudni, csak május elején derült ki, hogy két éve tartó visszavonulásának oka egy ritka daganatos megbetegedés, melynek gyógykezelésére csak egy speciális módszer van, ami hazánkban nem elérhető. Ebben szerettek volna neki segíteni kollégái és barátai, akik rábeszélték, hogy hadd szervezzenek gálaestet és gyűjtést, hogy megkaphassa a kezelést, de sajnos már túl késő volt.

A színésznő édesanyja, Valentina Moszkvában született, azonban férje miatt Budapestre költözött. Mivel Tompos Kátya magyar-orosz származású, így mind a két nyelvet folyékonyan beszélte, emiatt pedig gyakran furcsának tartották őt. 

Gyerekkoromban csodabogárnak éreztem magam, és a környezetem is annak tartott, mivel a magyart és az oroszt anyanyelvi szinten beszéltem, gyakran előfordult, hogy valamit magyarul kérdeztek tőlem, én pedig oroszul válaszoltam, és megdöbbentem rajta, hogy nem értenek meg.

 Nekem fel sem tűnt, hogy oroszul válaszolok, hiszen mindkét nyelvet folyékonyan beszéltem" - mesélte még korábban.

Tompos Kátya
Fotó: Facebook / Facebook

Édesanyja szerint habár Kátya rendszeresen állt ki a közönség elé, mindig is visszahúzódó típus volt. 

A lányom visszahúzódó, csendes, de érdeklődő volt. 

Bár a saját orosz családom távol élt tőlem, Kátyában megtaláltam mindazt, amiért érdemes volt itt maradnom. Az egész életem arról szólt, hogy a lányomnak jó legyen. Próbáltam neki mindent megadni, hogy ne érezze, csonka családban nő fel. Mi egymásból merítettünk erőt, hiszen Kátya 6 éves volt, amikor az apukája meghalt, és a lányommal ott maradtunk ketten, egymásnak. 

Budapest, 2017. november 16.: Tompos Kátya Doralice szerepében Carlo Goldoni Házasság Palermóban című darabjának próbáján a Nemzeti Színházban. A darabot Kiss Csaba rendezésében november 18-án mutatták be
Fotó: MTI/Mónus Márton / MTI/Mónus Márton

Arra már rájöttem, óvatosan kell Kátya tudtára adnom az észrevételeimet, mert elég érzékeny lelkű. 

Irányítgatni, terelgetni lehet, de csak nagyon finoman - részletezte.

A Jászai Mari-díjas színművész elárulta, hogy gyakran összeveszett az édesanyjával mikor együtt laktak, azonban ennek ellenére mindig is felnézett rá, kisgyerekként pedig mindent megkapott tőle. 

Amikor hosszabb ideig össze vagyunk zárva, pillanatok alatt összeveszünk, ami az eltérő alaptermészetünkből adódik.

 Szerencsére békülni is nagyon gyorsan tudunk, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy mi csak egymásra támaszkodhatunk. Értékelem anyukámban, hogy férj nélkül is megállta a helyét, pedig nem volt könnyű neki távol a hazájától. Hihetetlen erős és karizmatikus nő. És nagyon hamar felismerte a képességeimet: a muzikalitást, hogy olykor szerettem előadni valamit. Kisgyerek voltam, amikor a farsangi bálon minden lány királynőnek és angyalkának öltözött, de az én anyukám egy púpos öregasszonyjelmezt adott rám, és elmaszkírozta az arcomat.

 Azt hiszem, ronda voltam, mint a bűn, de óriási sikerem volt, mert senki sem ismert meg 

- emlékezett vissza. 

Édesanyja szerint belső és külső tulajdonságaiban édesapjára hasonlított a lánya, az ő születése pedig az egész életét megváltoztatta. 

Kátya mindig olyan volt, mint akit egy szemmel nem látható fal vesz körül. 

Alkatában, magasságában és belső tulajdonságaiban az apukájára hasonlít.

 Mi moszkvaiak nyitottak és beszédesek vagyunk, ő inkább olyan, mint egy hűsítő tó. 

Mély érzésű, és akárkinek nem adja ki magát. 

Ami azt illeti, nem bánom, hogy ilyen lett. Amikor ránézek, mindig az édesapja jut róla az eszembe. Az a férfi, akivel Magyarországra jöttem, és aki megváltoztatta az életem" - nyilatkozta a Meglepetésnek még 2018-ban.