A Mars és Jupiter közötti térségben
helyezkedik el a fő kisbolygóöv. Legfontosabb
része a Naptól 2,2-3,3 csillagászati egység
(CSE) távolságban helyezkedik el (1 CSE a
közepes Nap-Föld távolsággal, vagyis 150
millió km-rel egyenlő). Az ismert kisbolygók
átmérője kb. 1000 kilométertől kevesebb
mint 1 kilométerig terjed. A fő övben az 1
kilométernél nagyobb kisbolygók
(aszteroidák) száma több mint százezerre
(újabb becslések szerint több mint
egymillióra) tehető. A fő övben csupán
80 olyan kisbolygót ismerünk, amelynek
átmérője meghaladja a 100 kilométert.
Földközeli objektumnak (Near Earth Object, NEO) az
olyan égitestet nevezik, amelynek
perihéliumtávolsága (napközelpontja) 1,3
CSE-nél kisebb. A NEO-k eredete vitatott,
valószínű azonban, hogy nagyobbik
részük a fő kisbolygóövből
származik, s egyfelől a kisbolygóöv
tagjainak egymással való ütközése
és feldarabolódása nyomán,
másfelől a Jupiter gravitációs hatása
révén kerültek "szokatlan"
pályára.
A földközeli kisbolygók között azok a veszélyesek ránk nézve, amelyek metszik a Föld pályáját. Ezeket az objektumokat földsúrolóknak vagy potenciálisan veszélyes objektumoknak nevezik. Keringésük során 0,05 CSE-nél (7,5 millió km-nél) közelebb juthatnak a Földhöz. Közöttük az 1 km-nél nagyobb, kontinentális vagy globális léptékű pusztításra képes darabok száma 700-1300 lehet, s ebből körülbelül 150-et már ismerünk (összesen egyébként 700-800 földsúrolót tartanak nyilván). A 1 km-esnél nagyobb populáció teljes katalogizálása 10 éven belül befejeződhet. A pár száz méteres, regionális rombolásra képes darabok száma azonban több tízezer is lehet.
A bolygónkat potenciálisan veszélyeztető égitesteket igen nehéz felfedezni. Ennek fő okai a következők: