A betegségek gyógyítása a következő 50 évben

Paul W. Ewald: A betegségek megzabolázása - részlet A következő 50 év c. könyvből (a Vince Kiadó engedélyével).

Az evolúciós magyarázatok végső soron genetikai okokon alapulnak. Éppen ezért feltételezhetjük, hogy az evolúciós orvostudomány az emberi betegségek magyarázatát legnagyobbrészt a humángenetikai összefüggésekben keresi. Az evolúciós orvostudomány valóban efféle magyarázatokat kínál. A krónikus betegségeket például mind ez idáig az öregedés elméletével magyaráztuk: a test azért esik szét, mert a természetes kiválasztódás azokat a tulajdonságokat részesíti előnyben, amelyek az egyed számára fiatal korban előnyösek, ám amikor az egyed megöregszik, és a természetes kiválasztódás hatása gyengül, ugyanezek a hatások már tehertételt jelentenek. Ezzel szemben az is lehetséges, hogy a krónikus megbetegedéseket a modern környezet és az emberi gének kialakulásáért leginkább felelős egykori környezet közötti különbség okozza. A harmadik lehetőség, hogy a fertőzés az ok: a krónikus betegségeket talán valamilyen fertőző tényező váltja ki, amely valamilyen rejtett módon károsítja a szöveteket, hogy azután ezek a károk végül is olyan súlyos betegségek formájában nyilvánuljanak meg, mint a szívroham, a rák vagy az Alzheimer-kór. Ez utóbbi alternatíva nem hatálytalanítja az evolúciós magyarázatot végső soron a génekkel kapcsolatba hozó elképzelések értékét, ám hangsúlyozza, hogy nem szabad az emberi génekre szorítkoznunk, amikor a krónikus betegségek okára vonatkozó hipotézist akarunk felállítani. Ezek mellett a paraziták génjeit is figyelembe kell vennünk.

Kollégámmal, Gregory Cochrannel együtt hangsúlyoztuk, hogy ha a szervezet általános károsodását okozó krónikus betegségek esetében a bizonyítékokat az evolúciós elvek fényében vizsgáljuk, akkor a fertőzéses eredetre kell következtetnünk. Ha a betegségek torzult allélek következtében lépnének fel, akkor a mutációk előfordulási valószínűsége általában alacsony lenne ahhoz, hogy fenntartsák a betegségek megfigyelt gyakoriságát. A betegségek túlélésének szabályszerűségei és a kórok előfordulási gyakoriságai nem illeszkednek az öregedés elfogadott modelljéhez. Bár elvben nyilvánvalónak és sok esetben fontosnak tűnik az új környezeti tényezők hatása, mint például a dohányzás által kiváltott tüdőrák esetén, a felvetett nem fertőző környezeti tényezők önmagukban általában nem elegendőek a betegségek előfordulási szabályszerűségeinek a magyarázatához. A dokumentált járványtani összefüggésekre akkor tudjuk a legjobb magyarázatot adni, ha a fertőzéses okok figyelembevételével árnyaljuk a képet. Az evolúciós elvekkel összhangban azért van ez így, mert a kórokozó és a gazdaszervezet közötti genetikai érdekellentét korlátlanul hosszú időre állandósítani tudja a kóros állapotot. Rövid távon az adott kórokozóval szembeni genetikai sérülékenységet a természetes kiválasztódás sokkal erőteljesebben szorítja háttérbe, mint amennyire ugyanerre egyetlen gén képes lenne. A hibás génekkel ellentétben azonban a fertőző betegségekkel szemben mutatott genetikai sérülékenység hosszú távon folytonosan változik az együttes evolúció sakkjátszmájában. A kórokozóra való érzékenységgel szembeni szelekciós hatás egy olyan gazdapopulációt hagy örökül, amely képes a kórokozóval szembeni ellenlépésekre. Ezek az ellenintézkedések viszont elősegítik a kórokozó populációjában az ellen-ellenlépések kifejlődését és így tovább, a végtelenségig.

Az evolúciós biológia legtöbb problémáját csak lassan sikerült megoldani, mert a problémák összetettek, az ellenőrzés körülményes, a finanszírozás pedig nem kielégítő. Ezzel szemben a krónikus betegségek okát valószínűleg viszonylag gyorsan fel fogják tárni - nem azért, mert az orvostudományok tradicionálisan egymástól elhatárolt területein a kutatók mindenáron az evolúció fényében akarják vizsgálni saját szakterületüket, hanem azért, mert jelenleg vitatják, és mohón kutatják a krónikus betegségek fertőzéses eredetét. Elfogadva az evolúciós elmélet következményeit, az orvosi kutatások előrehaladását és a felgyülemlett bizonyítékokat, arra számítok, hogy a gyakori és különösen súlyos károkat okozó betegségek esetében - ide sorolom az ízületek elmeszesedését, a cukorbajt, az Alzheimer-kórt, a rák legtöbb fajtáját és a legtöbb termékenységi problémát - az elkövetkező ötven évben elfogadottá válik, hogy ezeket fertőzés okozza.

Ez az előrejelzés azonban meglehetősen kockázatmentes; mire eldönthetővé válik a helyessége, addigra én már minden bizonnyal nem leszek olyan helyzetben, hogy a szememre lehessen vetni esetleges tévedésemet. Ha a betegségek okának evolúciós megközelítése helytálló, akkor megkockáztathatjuk felsorolni azokat a betegségeket, amelyeknek fertőzéses eredete az elkövetkező néhány évtized folyamán elfogadottá válik. A táblázatban felsorolok néhányat a legfontosabb krónikus betegségek közül, és feltüntetem, hogy véleményem szerint mikorra várható az adott betegség fertőzéses eredetének elfogadása. Az előrejelzés ellenőrizhetősége érdekében a következőt javaslom az "elfogadás" kritériumának: ha a megelőző öt évben publikált orvosi szakcikkek legalább háromnegyede fertőzőként hivatkozik az illető betegségre.