A felvételen látható valamennyi szárazföld Olaszországhoz tartozik. A sziget északi partját a Tirrén-tenger, a keletit a Jón-tenger mossa, délen a Földközi-tenger törzsterülete helyezkedik el. A tengerfelszín színét egy zónában a Nap visszfénye elhalványítja, és még a műholdas érzékelőrendszer működési elvéből következő letapogatási csíkok is észrevehetők. A Nap csillogásának határán az eltérő hullámzású pászták követhetők, amelyek a felvétel készítésekor uralkodó szélviszonyokra utalnak.
Szicília északkeleti (a képen jobb felső) csücskét az alig néhány kilométer széles Messinai-szoros választja el az olasz csizma orrától, Calabriától. A keleti part mentén található az Etna hatalmas, 3200 méter fölé emelkedő vulkáni komplexuma: a csúcs közelében felhő, körülötte vulkáni kitörések és a lávafolyások öröksége, a csupasz kőzet barnásvörös zónája. A vulkán körül és a sziget északi részén az erdők zöldje is kivehető.
A nyár végén készült felvételen a terület nagy része kiszáradt, leginkább sárgás színt mutat. A mediterrán éghajlat alatt a nyár forró és csapadékszegény, az említett zöld foltok csak a magasabb gerincek környékén találhatók meg. Az alacsonyabb térszíneken mezőgazdasági területek, a dombvidékeken a történelmi időkben megritkított, illetve az éghajlatváltozás miatt kipusztult erdők helyén a mediterrán vidék jellegzetes bozótosa, a macchia uralkodik.
Szépek a Szicília körül elhelyezkedő kisebb szigetek is. A felvétel jobb felső sarkánál a Lipari-szigetek (benne a tűzhányók névadójával, a déli Vulcano-szigettel és a kép pereme mellett Strombolival), a sziget nyugati végénél pedig az Egadi-szigetek találhatók, egy gyenge légörvény szórt felhőzete mellett. A sziget nyugati részétől északra, épp a kép felső szegélyén látható magányos sziget Ustica, a délnyugati (bal alsó) sarokban pedig Pantelleria szigetét láthatjuk.
A felvételt augusztus 14-én készítette a TERRA műholdon működő MODIS-rendszer.
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)