Az új amerikai holdűrhajó

A 2018-ban a Holdra visszatérő első űrhajó teljes költsége a fejlesztésekkel együtt mintegy 104 milliárd dollárra rúg, azonban a további űrhajók előállítása már lényegesen olcsóbb lehet.

A holdraszálló egység terveinek kidolgozása folyamatban van. Végső formáját még nem nyerte el, de a legfontosabb tulajdonságai már körvonalazódtak. Mint említettük, négy űrhajóst kell a Holdra vinnie, valamint bázisul kell szolgálnia az első 4-7 napos expedíciók idejére (eddig a leghosszabb időt - 75 órát - az Apollo-17 leszállóegysége töltötte a Holdon.) Ezen felül az eszköz lehetőséget kell hogy biztosítson a későbbiekben akár 6 hónapos holdfelszíni tartózkodásra.

Szemben a korábbi lehetőségekkel, az egységnek a Hold bármely pontját el kell tudni érnie, beleértve a poláris területeket és a Hold túlsó oldalát is. Az Apollo-űrhajókkal csak a Hold egyenlítői területei voltak megközelíthetőek, ám a tudományos kutatás számára érdekes területek nem korlátozódnak ide. A Clementine és a Lunar Prospector robotszondák eredményei szerint a holdutazások és főleg egy későbbi holdbázis szempontjából a poláris területeken található, örökké árnyékos kráterek a legfontosabbak, mivel ezek mélyén feltehetőleg vízjég van. A víz pedig fontos mind az űrhajósok, mind az űrhajó szempontjából, mivel hidrogénre és oxigénre bontva kitűnő rakétahajtóanyag.

A leszállóegységet úgy tervezik, hogy a lehető legtöbb terhet a Holdon hagyhassa, így azok az esetleges későbbi utazások során felhasználhatóak, illetve fejleszthetőek maradnak.

Gazdaságos működés

A visszatérés során a szervizmodul és a parancsnoki modul különválva lépnek be a légkörbe. Míg a szervizmodul automatikus irányítással az óceánban fog landolni, a parancsnoki egység a közelmúlt marszondáinál alkalmazott ejtőernyős-légzsákos megoldáshoz hasonló módon érkezik a szárazföldre: az ütközést a a kabin alján felfújt légzsákok tompítják. Mindez a szállítás és az újrahasznosítás miatt fontos lépés - mint említettük, a CEV egységeit 10 repülésre tervezik.

A tervezéskor a költségek minimalizálása és a régi technológiák fejlesztése mellett a fő hangsúlyt a biztonság fokozására fektették. Erre példa az űrhajó tetejére szerelt, sikertelen start esetén használható mentőrakéta, vagy a rendszer olyan tervezése, amely megakadályozza a Columbia tragédiáját okozó anyagdarabok leválását. A mérnökök ígéretei szerint az új űrhajó sokkal biztonságosabb lesz az űrrepülőgépeknél.

A fejlesztések során arra is törekedtek, hogy bár új technológiákat alkalmaznak, a régi infrastruktúrát is felhasználják. Így csak részben van szükség a jelenlegi kiszolgálóegységek átalakítására - az épületek, a szállító- és szervizegységek 85%-a továbbra is használható marad.

Magas költségek

Minden űrkutatási tervet kényesen érint a szűk költségvetés - és a múlt század hetvenes évei óta a NASA költségvetése egyre szigorúbb megszorítások áldozata. Már régóta nincs űrverseny, és a hadi szükségletek által generált fejlesztések is a NASA-tól független irányt vettek. Az emberes űrrepülések jelenleg a NASA teljes költségvetésének felét teszik ki.

A 2018-ban a Holdra visszatérő első űrhajó teljes költsége a fejlesztésekkel együtt mintegy 104 milliárd dollárra rúg, azonban a további űrhajók előállítása már lényegesen olcsóbb lehet. Ha nem csökken a NASA támogatása, az elkövetkezendő 20 év költségvetési pénzeivel kalkulálva a jelenlegi elgondolás kivitelezhető lesz további források bevonása nélkül. Az új terv az Apollo-program költségeinek kb. 55%-ából megvalósulhat - köszönhetően a régi, de ma is megfelelő technológiák felhasználásának, továbbá annak a flexibilis fejlesztési tervnek, amelyet követve minden évben csak a rendelkezésre álló összegig folytatják a munkát.

Összegezve: az új űrhajó nem csak azt jelenti, hogy többször is el lehet majd vele utazni a Holdra, sokkal inkább azt, hogy a NASA egy többfunkciós űreszköz birtokába juthat, amelyet akár holdutazásra, akár Föld körüli pályán a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálására, akár a Hubble vagy újabb űrtávcsövek felbocsátására és karbantartására is használhat. Emellett végső célként az eszköz képes lesz a Mars meghódítására is - amennyiben a hosszú ideig tartó űrutazások kockázatát emberi szempontból is minimalizálhatják.