A küldetés előtt is fontos célpontnak számított a kétarcúnak nevezett Iapetus hold, amelynek a kötött tengelyforgás során állandóan előre, a haladási irányba mutató féltekéje sötétebb, mint a követő oldala. A sötét és világos területek határvonaluk mentén látványosan keverednek. A megfigyelések alapján a sötét anyag az űrből hullott a holdra, ami befolyásolta a felszíni jég szublimációját, összetett folyamatokat és mintázatot kialakítva.
Sötét anyag a kráterek aljzatán a Iapetuson 2007. szeptember 10-én, 6030 km távolságból megörökítve (NASA, JPL, SSI)