Rejtélyes fehér folt a Merkúron: az első közeli kép

Az amerikai Messenger-űrszonda közép-európai idő szerint kedden este haladt el harmadik alkalommal a Merkúr mellett. A legnagyobb közelítés idején mindössze 228 kilométerre volt az égitest felszínétől. A randevú során új területeket térképezett, és néhány kiemelt célpontot részletesen is elemzett.

A Messenger-űrszonda 2008-ban már két alkalommal is elhaladt a legbelső bolygó mellett, miközben felszínének korábban ismeretlen területeit nagyrészt feltérképezte. Fehér foltok főleg a déli féltekén maradtak.

Harmadik alkalommal 2009. szeptember 29-én, közép-európai idő szerint 22.55-kor közelíti meg legjobban a Merkúrt. A cél az eddig gyengébben vizsgált déli területek lefedése, valamint néhány kiválasztott alakzat részletesebb megfigyelése.

Ismét kiemelt program a bolygó változatos magnetoszférájának tanulmányozása. Itt különösen a nátrium- és a kalciumatomok, illetve -ionok megfigyelése ígéretes, amelyek a bolygó felszínéről szöknek ki az űrbe, és egy ideig a mágneses erővonalak mentén mozognak.

A felszínformákat térképező MDIS kamerával a tervek alapján közel 1600 új felvételt készítenek a találkozó során, a MAS érzékelővel pedig 11 kiemelt térség részletes színképét fogják rögzíteni. Az MLA jelű magasságmérő ezúttal a második randevú alkalmával vizsgáltakhoz közeli területet tanulmányoz, pontosabbá téve az akkor nyert adatokat. Ezúttal valamivel lassabban és közelebb, pontosan 228 kilométerre halad el a szonda a bolygó mellett.

A Messenger-űrszonda útvonala a Naprendszerben (NASA, JPL, JHUAPL)

A program részét képezi a Merkúr környezetének vizsgálata is, több felvétel segítségével vadásznak apró, akár 100 méteres holdak után a szakemberek. Az elhaladás során a Merkúr gravitációs tere kissé módosítja a szonda pályáját, amely a következő találkozó idején, 2011. március 18-án áll végleg pályára a bolygó körül.

Az eddigi eredmények

A Messenger-űrszonda korábbi mérései alapján sikerült megállapítani, hogy a mágneses térben aktív változások zajlanak, a bolygó ritka külsőlégkörében elsőként sikerült magnéziumot azonosítani, amely eszerint a felszínén is előfordul. Bebizonyosodott továbbá, hogy a kráterközi síkságokat idős lávafolyások alakították ki.

A legnagyobb felszíni alakzat, a Caloris-medence valamivel nagyobbnak, 1550 kilométer átmérőjűnek bizonyult a korábban becsült 1300 helyett. Emellett furcsa, sötét halójú krátereket azonosítottak benne, és központi részén egy Póknak elnevezett, sugárirányú repedésrendszer mutatkozott. Sikerült egy korábban ismeretlen, viszonylag nagy, 700 kilométer átmérőjű becsapódásos alakzatot is azonosítani. Kiderült továbbá, hogy a felszín vasban sokkal szegényebb, mint azt a bolygó belső összetétele alapján várták.

Tervezett megfigyelések a keddi, harmadik Merkúr-közelítés során (NASA, JPL, JHUAPL)