A szakemberek már régóta sejtik, hogy a jegesmedve (Ursus maritimus) evolúciós értelemben fiatal faj, amely mintegy 150 000 éve vált el a barna medvétől. A meglehetősen kevés jegesmedve-ősmaradvány miatt - a jégtáblákon élő jegesmedvék tetemei rendszerint lesüllyednek a tenger aljzatára - erre azonban eddig hiányzott a bizonyíték.
2004-ben egy izlandi geológus a Spitzbergákon egy jó állapotú, nagyjából 110 000-130 000 éves jegesmedve-állkapcsot talált, amelyben a szemfog is benne volt. Ezt a fosszíliát vetette most tüzetes vizsgálat alá egy amerikai és norvég kutatókból álló csoport. A kutatók lyukat fúrtak a csontba és a fogba, és az így nyert mintából meghatározták az ősi jegesmedve mitokondriális DNS-ének szerkezetét. Ez nagy bravúr, mert ilyen régi emlős-ősmaradványból még sosem sikerült elemezhető DNS-t izolálni. Az eddig elemzett mamut-DNS-ek fele ennyi idős maradványokból származott.
A mintákat összehasonlították a jegesmedvék legközelebbi rokonainak tartott, az Alaszka környéki szigetekről származó barna medvék mitokondriális DNS-ével. A vizsgálatok megerősítették a korábbi feltételezést, hogy a jegesmedvék a pleisztocénben, nagyjából 150 000 éve váltak el a barna medvéktől. Az elemzésekből az is kiderült, hogy a jegesmedvék rendkívül gyorsan alkalmazkodtak a változó körülményekhez, és a múltban már túléltek egy a mainál erőteljesebb fölmelegedési szakaszt is.
Ez reményt adhat arra, hogy a jegesmedvéknek talán a mostani klímaváltozást is sikerül átvészelniük. A kutatók szerint azonban egy dolog megnehezít a mai jegesmedvék túlélését. A mostani éghajlatváltozás üteme sokkal gyorsabb, mint a múltbelieké volt, ezért nem biztos, hogy az állatoknak elég idejük lesz alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Forrás: PNAS