Valamennyi ismert életforma egysejtű ősökre vezethető vissza, a fosszilis bizonyítékok azonban az egyszerű és lágytestű felépítés, valamint a kis méret miatt nagyon ritkák és nehezen értelmezhetőek. A mintegy 570 millió éves Doushanto Formáció foszforitjai a késő-prekambrium ediacarai korszakában rakódtak le, és a foszfát képződésének köszönhetően rendkívüli fosszilizációs lehetőségek álltak fenn a képződésekor. Ennek köszönhető, hogy a dél-kínai kőzet számtalan mikroszkopikus méretű gömbölyded fosszíliát tartalmaz, melyeket eddig a legkorábbi ismert soksejtű állatok embrióiként, némelyek pedig óriási baktériumokként értelmeztek.
Egy nemzetközi kutatócsoport most 450 embrió-szerű kínai fosszíliát tanulmányozott Svájcban, röntgensugaras mikrotomográffal. A módszer segítségével a kapott metszetek alapján mikrométeres pontosságú háromdimenziós rekonstrukciókat tudtak készíteni a gömbök belső szerkezetéről. Tizennégy példány esetében el tudták különíteni a sejteken belül a sejtmagot is, amelyek megjelenése következetes és ismétlődő, így egyértelműen bizonyítja a gömbszerű maradványok biológiai eredetét. Többnyire csak egy sejtmag fordul elő sejtenként, mindig ugyanott helyezkedik el, gömb alakú, a sejthez viszonyított térfogataránya megegyezik az eukariótákra jellemző értékkel. Egy példánynál két megnyúlt, egy másiknál pedig súlyzó alakú sejtmagot találtak, ami azt sugallja, hogy ezek osztódás közben fosszilizálódtak.
Az 570 millió éves fosszília (szürke színnel, középen) nem nagyobb egy homokszemnél, de a röntgensugaras mikrotomográf jól láthatóan kimutatta a sejteket és a sejtmagokat (utóbbiak sárga színnel). A maradványok állati embriókra hasonlítanak, de a legújabb vizsgálatok szerint inkább olyan egysejtű szervezetről van szó, amely a spóratermelés folyamata közben fosszilizálódott. A háttérben a foszforitos kőzetben található többi maradvány látható. Valamennyi kerekded szemcse egy-egy ősmaradvány
Már korábban is megkérdőjelezte a gömböcskék állati embrióként történő értelmezését, hogy nem észleltek szöveti differenciációt a maradványoknál, és nem találtak fiatal vagy felnőtt állatokat a kérdéses kőzetben, a kiváló megtartási lehetőségek ellenére sem. A Science tudományos folyóiratban ismertetett új vizsgálatok szintén olyan belső felépítést és olyan fejlődési szakaszokat tártak fel, amelyek kizárják az állati eredetet, és inkább spórakibocsátásra engednek következtetni.
A homokszemcse méretű prekambriumi maradványban a röntgensugaras mikrotomográf kimutatta a sejteket és a sajtmagokat (lila). Bár a maradványok állati embrióra hasonlítanak, a legújabb vizsgálatok szerint spóratermelő egysejtű szervezetek lehettek
A különböző növekedési szakaszban lévő példányok alapján a kutatók az amőba-szerű élőlények életciklusát is fel tudták vázolni. Ennek során először az anyasejtek megnövekednek, anélkül, hogy a sejtek száma növekedne, majd betokozódnak egy többrétegű burokba. Ezután elkezdődik a sejtosztódás (anélkül, hogy a sejt térfogata növekedne), majd a külső fal megnyílásával a spóra-szerű gömböcskék kijutnak a szabadba, lehetővé téve a ciklus újraindulását. Ez a kifejlődési sorozat nem jellemző sem az állatokra, sem a baktériumokra.
A ma élő, parazita életmódot folytató Mesomycetozoeáknak viszont hasonló életciklusuk van. Ez egy kis csoportja az egysejtűeknek, melynek képviselői halak és egyéb állatok parazitáiként ismertek. Az aszexuális szaporodást biztosító endospórák a különböző érettségi foknak megfelelően zonálisan helyezkednek el a tokon belül, úgy hogy a kiszabadulásra kész spórák vannak legkívül. Ehhez hasonló elrendeződést tapasztaltak a prekambriumi fosszíliák esetében is.
A korai kifejlődési szakaszban (balra) az 570 millió éves maradványok gömbölyded állati embrióra hasonlítanak. Az ábrán lila színnel jelölték a sejtmagokat. A későbbi fejlődési szakaszban (jobbra) látható a spóratermelés pillanata
A rendelkezésre álló kevés morfológiai és anatómiai jelleg alapján azonban teljes bizonyossággal még nem lehet a kínai fosszíliákat a Mesomycetozoeák közé sorolni. A legősibb soksejtű állatok embrióinak gondolt maradványok azonban nagy valószínűséggel nem állatok, hanem egyszerű felépítésű eukarióták, amelyek az egysejtűek és az állatok ősei közé tartozhattak.