A 400 kilométer magasból készült kép egyszeri digitális felvétel, és jól látható rajta, hogy a terminátor a Földön nem éles határ, hanem egy elmodósott sáv, ahol lassan megy át a világosság sötétségbe (ahogyan azt a mindennapi életben is tapasztaljuk napnyugtakor). A közelmúltban több olyan fotó is megjelent, amelyek ennél sokkal élesebben ábrázolják a terminátort a Földön, de ezek utólagos képfeldolgozással készültek, illetve több képből állították őket össze.
A kép nagyobb méretben itt látható
A Holdon más a helyzet, mivel ott nincs légkör, amin szóródhatna a napfény: égi kísérőnkön néhány perc alatt beáll a sötétség, ha a horizont alá süllyed a napkorong. (Ha a Holdat távcsővel figyeljük, a legélesebben a terminátor környéki alakzatokat láthatjuk, erre érdemes nézelődni.)
A Holdon - ugyancsak a légkör hiánya miatt - nappal is feketének látnánk az eget. A Földön - ugyancsak a fény szóródása miatt - kék az ég, ez is megfigyelhető a kép nappali (jobb) oldalának felső részén. A légköri gázok ugyanis erősebben szórják a napfény kék és zöld alkotórészeit, ami "bekékíti az eget". (Ehhez az úgynevezett Rayleigh-szóráshoz a fény hullámhossztartományánál kisebb részecskékre van szükség.)
Amint azonban a Nap közeledik a látóhatárhoz, egyre vastagabb és egyre nagyobb összetevőket, például port tartalmazó légrétegen halad át a fénye, és egyre erősebben szóródik a fénye (hajnalban és alkonyatkor körülbelül negyvenszer több levegőt szel át a napfény, mint a délben). Emiatt a légkör egyre több kéket és zöldet szór ki a napfényből, így ezek egyszerűen elfogynak a Nap színéből, amely egyre mélyebb sárga, majd vöröses árnyalatot ölt. Amennyiben az égen felhők is találhatóak (de nem borult az ég), azok is ezt a vörösbe hajló árnyalatot öltik magukra. Ez is látható a képen a terminátorhoz közeli felhőréteg tetején, amely már ezt a"bevörösödött" fényt veri vissza.
Érdekes belegondolni abba is, hogy milyen vékonyka burok a Föld légköre, ez a körülbelül 100 kilométer vastag réteg. Mégis nélkülözhetetlen az élet szempontjából: megszűri a világűrből érkező sugárzást, véd a kisebb becsapódó testektől, melegen tartja a bolygót (sőt már túl melegen is), a benne lévő 21 térfogatszázaléknyi oxigén pedig lehetővé teszi az élőlények légzését.