Forró porból és olvadt vascseppekből álló felhőrétegeket fedeztek fel a csillagászok egy a Földtől 75 fényévnyire lévő bolygószerű égitesten. A tanulmány eredményei javíthatják a kutatók esélyeit arra, hogy meghatározzák, vajon alkalmasak-e a messzi bolygók körülményei az élet fenntartásához.
Az Edinburgh-i Egyetem kutatói által vezetett csoport egy chilei távcsövet használtak a PSO J318.5-22 nevű távoli világ időjárási rendszerének tanulmányozására. A becslések szerint ez az égitest nagyjából 20 millió éves.
A kutatók több száz infravörös képet készítettek az 5 órás forgási idejű objektumról. A PSO J318.5-22 fényességét a környező égitestekével összehasonlítva a csoport felfedezte, hogy
vastag és vékony rétegekből álló, több rétegű felhőtakaró borítja.
Ezek fényességváltozásokat okoznak, ahogy az objektum körbeforog, állítja a csoport.
A távoli világ mérete nagyjából megegyezik a Jupiterével – Naprendszerünk legnagyobb bolygójáéval –, de hozzávetőleg nyolcszor akkora tömegű. A hőmérséklet a PSO J318.5-22 felhőiben meghaladja a 800 Celsius-fokot, mondták a kutatók.
A csoport azért volt képes pontosan megmérni a PSO J318.5-22 fényességváltozásait, mert nem kering csillag körül. A csillagok, amilyen a Napunk, rengeteg fényt bocsátanak ki, ami megnehezíti a körülöttük keringő égitestek fényességének mérését.
A kutatócsoport azt reméli, hogy sikerül úgy módosítaniuk az eljárást, hogy alkalmas legyen a csillagok körül keringő bolygók tanulmányozására is.
Így a technikát végül használni lehet majd hűvösebb, kisebb tömegű bolygók vizsgálására is, amelyek jóval nagyobb eséllyel alkalmasak az élet fenntartására.
A tanulmány a The Astrophysical Journal folyóiratban jelent meg.