A hiúságra való hajlam általános emberi tulajdonság. A közszereplőkre és a nyilvánosság rivaldafényében nap mint nap fellépőkre mindez fokozottan érvényes.
A világtörténelem pedig számos, estenként betegesen hiú személyiséget ismer,
akik között külön kasztot alkotnak a diktátorok.
A kispolgári gyökerekkel rendelkező, és gyermek, illetve fiatalkorában sok sérelmet elszenvedett
Adolf Hitler messianisztikus allűrökkel felvértezett, de alapvetően puritán személyiség volt,
a harsány pompát és bombasztikus megnyilvánulásokat kedvelő olasz kollégájával, Benito Mussolinivel szemben. Hitler személyiségének kedvezett a Németországot egy személyében megtestesítő, mindenek és mindenki felett álló megközelíthetetlen vezér hivatalos propaganda által megalkotott képe.
Ez a fokozatosan kialakított kép, amely a második világháború elején elért sorozatos német győzelmek hatására még a „minden idők legnagyobb hadvezére” ikonnal is kiegészült, nem tűrte meg az ezzel a képpel ellentétes, hétköznapi, vagy esetenként nevetségesnek tartott Hitler ábrázolásokat.
A vezér gyermek és ifjúkorából, valamint a nemzetiszocialista mozgalom korai időszakából származó képek ezért nem, vagy csak nagyon erős szűréssel kerülhettek be a Führer-kultusz kiadványaiba. Ez a fajta láthatatlanság fokozottan igaz Hitler családi és nőügyeire.
A Führer alig tartott kapcsolatot a rokonságával, azt pedig egyenesen agyonhallgatta a goebbelsi propaganda, hogy
Hitlernek – apai nagybátyja révén - közeli rokonai éltek a „dekadens és plutokrata” Egyesült Államokban.
( A sors különleges fintora, hogy az amerikai rokonok közül az egyik, a Hitler családi nevet viselő unokaöccs mint az U.S. Army, az Egyesült Államok szárazföldi haderejének hadnagya vett részt a normandiai harcokban.)
A Nemzetiszocialista Német Munkáspártot - a közhiedelemmel ellentétben – nem Adolf Hitler, hanem Anton Drexler, egy müncheni hentes alapította 1919-ben. A jelentéktelen sörpincei asztaltársaságként működő pártocska életében Adolf Hitler megérkezése jelentette a nagy fordulatot. ( Hitler, mint a bajor katonai elhárítás ügynöke, gyakorlatilag besúgóként épült be Drexler pártjába, amelyet később megszerzett magának.)
A Bajorországban szárba szökött nemzetiszocialista mozgalom tagjai a sörös rendezvényekkel, vagy a nemzeti szimbólumnak számító lederhose, azaz a bőr térdnadrág viselésével adóztak a bajor tradícióknak. A müncheni időszakból származnak azok a Hitlerről készített fotók is, amelyek a vezért bőr rövidnadrágban ábrázolják.
A hatalma csúcsán álló Hitler ezeket a képeket, amelyeken kilátszik meztelen térde, már nevetségesnek tartotta, és megtiltotta publikálásukat. Az 1920-as évek végén, a weimari köztársaság kiteljesedő válsága idején egymást érték a választások.
A pártvezér Hitler sok kortesrendezvényen vett részt,
az utazásaihoz pedig egyre gyakrabban igénybe vette a párt egyik mecénása által rendelkezésre bocsátott repülőgépet.
Ekkor készültek azok a fotók, amelyeken szoros bőr pilótasapkában látható a későbbi Führer. Hitler ezekkel a fotókkal is elégedetlen volt;
saját megjegyzése szerint úgy néz ki ezeken a nevetséges felvételeken, mint egy bohóc,
így ezek is gyorsan kikerültek a protokollképek köréből.
Hitler gyermek és ifjúkoráról csak nagyon kevés fotó maradt fenn. A kor szokásainak megfelelően habos-babos ruhácskában lefotózott csecsemő Hitler aligha fért volna bele a „minden idők legnagyobb hadvezéréről” kialakított marcona képbe, így ezek a fotók sem szerepeltek a Führerről készült egykori propagandisztikus kiadványokban.
A gyermekkor és a szülők amúgy is tabutémának számítottak.
A Führer apja, Alois Hitler vámtisztviselő hírhedten durva, szigorú ember volt, akitől Hitler anyja Klara, és ő maga is sokat szenvedett. Hitler még legszűkebb körben sem beszélt soha a családjáról.
Hitler és a nők kapcsolatáról sokféle történelmi mendemonda kering. Első szerelme, akivel együtt is élt, 1925-ben, a megismerkedésükkor nála 19 évvel fiatalabb távoli rokon, Geli Raubal volt. Hitler – aki erős érzelmekkel viseltetett Geli Raubal iránt - ugyanúgy nem vállalta fel nyilvánosan a párkapcsolatukat, mint később Eva Braun esetében sem.
A lány mindezt rosszul tűrte, és 1931. szeptember 18-án öngyilkos lett.
Az ekkor már országszerte ismert pártvezér számára - akit nagyon megrázott Geli halálhíre - ez több mint kellemetlen momentum volt, így jó szokás szerint Raubal öngyilkosságát is agyonhallgatták.
Hitler a később udvari fotósává előléptetett Heinrich Hoffmann müncheni fényképész műtermében ismerkedett meg Eva Braunnal, ahol a lány asszisztensként dolgozott. Hosszú, évtizedes kapcsolatuk során Hitler sohasem mutatkozott a nyilvánosság előtt Eva Braunnal, a lány kénytelen volt a Führer árnyékában élni.
Mindössze egyszer csókolta szájon nyilvánosan a Führer-bunker mélyén,
1945. április 29-én, a közös öngyilkosságuk előtti napon, amikor 15 év várakozás után feleségül vette. A „Németország vőlegénye” című kép a propaganda terméke volt; mivel fénykorában országszerte nők milliói rajongtak Hitlerért, ezt a rajongást táplálták a csak az országért élő magányos férfi mítoszával, meghagyva a reményt, hogy a német nők közül egyszer valaki a nagy ember párjává válhat.
Közismert, hogy Adolf Hitler az első világháború alatt önkéntesként harcolt a nyugati fronton. A későbbi propaganda épített is az első osztályú vaskeresztet elnyert rettenthetetlenül bátor világháborús katona, és a 20. század „legnagyobb” hadvezérévé avanzsált tizedes mítoszára.
Alighanem propagandacélokat szolgált az a fotó, amelyen az ifjú Hitler ünnepli a spontán összeverődött tömegben a háború kitörését. Az új kutatások szerint a kép ügyes hamisítvány, a kalapját lengető Hitlert Hoffmann, az udvari fényképész montírozta rá utóbb a felvételre.
Természetesen a második világháború kitörése után az ellenpropaganda is élt a képhamisítás eszközével.
Ezek közül a Life amerikai magazin által leközölt „Führer jigg” a leghíresebb, a „táncoló” Hitler fényképe. A Hitlert nevetségessé tenni kívánó kép valójában a franciaországi hadjáratot lezáró Compiégne-i fegyverszünet aláírásakor készített híradófelvétel egy kimerevített kockája.
A franciák megalázása feletti örömében Hitler a jobb lábával toppantott egyet – ez jól látszik az egykori filmrészleten – tehát szó sem volt valamiféle groteszk örömtáncról. Az 1930-as évek közepétől már csak a hivatalos udvari fotók kerülhettek nyilvánosságra.
Alf Robinson brit közlegény egyike volt az elsőknek, akik az angolszász szövetséges haderő tagjaként 1945 májusában eljutottak a Vörös Hadsereg által megszállt Berlinbe. Járőrözés közben talált rá a romok között egy sok képpel illusztrált náci propagandakönyvre. Noha nem értette a szöveget, az érdekes képek miatt megtartott magának a könyvet, háborús szuvenírként.
Hét évtized elteltével angol nyelven újrapublikálták a történetileg érdekes és ritka fotókat tartalmazó, a náci mozgalom korai időszakából származó könyv szerkesztett változatát, amely kiválóan illusztrálja azt a fanatizmust és őrületet, amit a nemzetiszocialista rendszer képviselt.