1962. szeptember 11-én Heinz Krug német rakétamérnök egy telefonhívás után sietve elhagyta müncheni irodáját.
Akkor látták utoljára, sem ő, sem holtteste soha nem került elő.
Krug a második világháború idején az SS kötelékében szolgált mint fejlesztőmérnök, a Harmadik Birodalom szupertitkos, Peenemündében lévő kísérleti rakétatelepén.
Annak a szűkebb stábnak volt a tagja, amely Wernher von Braun vezetésével a náci propagandában sejtelmesen csak csodafegyverekként emlegetett V-1 robotrepülőgép és a világ első ballisztikus rakétája az A-4 vagy közismert nevén a V-2 kifejlesztésén dolgozott.
Egykori főnöke – más rakétatudósok társaságában – az amerikaiak meghívására az Egyesült Államokban telepedett le, és – többek között – kifejlesztette számukra a Hold ostromát is lehetővé tévő Saturn V. hordozórakétát.
1954-ben Von Braun megkereste a Németországban maradt régi bajtársakat, köztük Heinz Krugot is.
Az egykori SS Obersturmbannführer akkor már megbecsült amerikai rakétamérnökként felajánlotta Krugnek, hogy telepedjen át az Államokba, és csatlakozzon az amerikai űrprogramon dolgozók csoportjához.
Krug azonban ekkor már egy sokkal kecsegtetőbb ajánlat birtokában volt. Miután a Gamal Abden-Nasszer ezredes vezette katonai puccs 1952-ben Egyiptomban megdöntötte I. Faruk király hatalmát, az észak-afrikai ország – az 1948-49-es első izraeli-arab háborúban elszenvedett súlyos vereség hatására -, komoly fegyverkezésbe kezdett.
A haderőfejlesztési program fontos részét alkotta a stratégiai rakétaprojekt, amelyhez az egyiptomi hatóságok igyekezték megnyerni a Harmadik Birodalom Németországban maradt rakétatudósait.
Heinz Krug is olyan ajánlatot kapott, amelyet nem lehetett visszautasítani.
A német rakétafejlesztésekben vezető szerepet játszó tudós más egykori peenemündei kollégáival együtt a Wolfgang Pilz professzor által vezetett csoportba kapott meghívást, amely Egyiptom titkos stratégiai rakétaprogramján dolgozott.
Noha a megbízatást teljes titok övezte, Heinz Krug München és Kairó közötti egyre sűrűbb ingajáratai nem kerülték el bizonyos körök figyelmét.
Krug eltűnéséről a Ha Boker napilap titkosszolgálati információkra hivatkozva azt állította, hogy
a német rakétatudóst az egyiptomi hírszerzés tette el láb alól, nehogy Izraelnek játssza át a birtokába került stratégiai fontosságú információkat.
Ez a hír azonban csak egy ügyetlen, a német rakétatudós eltűnése ügyében vizsgálódó hatóságok megtévesztésére szánt dezinformáció volt. A Haaretz cikkében olyan egykori Moszad-tisztek és veterán ügynökök „súgására” hivatkozik, akik egykor valamennyien hozzáférhettek a szigorúan titkos hírszerzési dokumentumokhoz.
A Haaretz által megszerzett információk szerint a Heinz Krugot „célzottan likvidáló” izraeli kommandóban ott volt a náci Németország egyik leghíresebb/hírhedtebb figurája, a sebhelyes arcú Otto Skorzeny is.
Az informátorok szerint nemcsak hogy ott volt, hanem ő adta le Krugre a halálos lövést is.
A magukat a nagy nyilvánosság előtt érthető okokból megnevezni nem kívánó exügynökök azt közölték, hogy Skorzenyt nem a Moszad, hanem egy fedőszerv, a „Hírszerzési és Különleges Műveletek Intézete” alkalmazta.
A szövevényes és első hallásra képtelenségnek tűnő történet megértéséhez tudni kell, hogy a Moszad számára a német rakétatudósok egyiptomi foglalkoztatásának megakadályozása az 50-es, 60-as évek fordulóján az egyik legmagasabb prioritást jelentő feladat volt.
Az arab világ vezető szerepére törekvő és Izrael állam megsemmisítésének szándékát nyíltan hangoztató nasszeri Egyiptom korszerű ballisztikus rakéták birtokában ugyanis halálos veszélyt jelenthetett volna a zsidó államra.
Heinz Krug néhány hónappal a halála előtt, más, Egyiptomnak dolgozó német rakétatudósokkal együtt több fenyegető üzenetet kapott.
Az is gyakran előfordult, hogy az éjszaka kellős közepén ismeretlen telefonálók hívták fel,
és halálos fenyegetésekkel ötvözve igyekeztek őt „lebeszélni” arról, hogy tovább dolgozzon az egyiptomi kormánynak.
Akkortájt, amikor Krug a fenyegetéseket kapta, Egyiptomban dolgozó kollégái asztalán levélbombák robbantak. A fenyegető üzenetek és telefonhívások hatására Krug a halála előtti hónapokban szinte már magán kívül volt a stressztől. Ő és kollégái is pontosan sejtették, hogy a fenyegetések az izraeli titkosszolgálattól jönnek.
Újabb intő jel volt számukra, amikor 1960-ban a Moszad ügynökei elrabolták az Argentínában álnéven élő Adolf Eichmannt,
a Birodalmi Biztonsági Főhivatal zsidóügyi osztályának volt vezetőjét, és Izraelbe hurcolták. (Eichmannt, a holokauszt egyik fő felelősének tartott egykori SS-tisztet Jeruzsálemben bíróság elé állították, és halálra ítélték.) Krug ezért joggal érezhette úgy, hogy körülötte is szorul a hurok.
Azon a napon, 1962. szeptember 11-én, amikor Heinz Krug eltűnt, a most nyilvánosságra került adatok szerint azért hagyta ott az irodáját, hogy Skorzenyvel találkozzon, akiről úgy vélte, hogy a megmentője lesz. Otto Skorzeny, volt SS-Standartenführer (a Waffen-SS-ben ez az ezredesinek megfelelő rendfokozat) neve akkor vált ismertté, amikor 1943. szeptember 12-én a megközelíthetetlennek tartott Gran Sasso ormán lévő szállodából Kurt Student altábornagy ejtőernyősei és saját kommandója segítségével, kalandregénybe illő módon kiszabadította fogságából Benito Mussolinit, a megbuktatott olasz diktátort.
A vakmerő Unternehmen Eiche (Tölgyfa hadművelet) sikeres végrehajtásáért személyesen Adolf Hitler tüntette ki Skorzenyt, az egyik legmagasabb német katonai érdemrenddel, a vaskereszt lovagkeresztjével.
Ettől fogva Skorzeny mint Hitler egyik kedvenc katonája,
a Führer megbízásából számos nyaktörő és nem egyszer kalandor jellegű diverzáns akciót hajtott végre,
így többek között ifj. Horthy Miklós elrablását és a budai várpalota ostromát, de az ő nevéhez fűződött az 1944. május 25-én megkezdődött Unternehmen Rösselsprung (Lóugrás hadművelet), Joszip Broz Tito jugoszláv partizánvezér elrablási kísérlete is.
A másik ismert akciója az Unternehmen Greif (Griff hadművelet),
Hitler utolsó nagy nyugati offenzív kísérletéhez, az 1944. december 16-án elindított ardenneki áttöréshez kapcsolódott.
A Skorzeny vezetésével amerikai egyenruhába öltöztetett és angolul beszélő, zsákmányolt amerikai harcjárművekkel a szövetséges vonalak mögé beszivárgó diverzáns egységnek a váratlan német offenzívától megriadt amerikai egységek között a zűrzavar és a káosz fokozása lett volna a célja.
Noha a terv nem sikerült, de ekkorra Skorzenynek már olyan híre volt a szövetségesek között, hogy
Eisenhower tábornok Skorzeny felbukkanásának hírére Párizsba vonta vissza főhadiszállását.
A brit és az amerikai katonai elhárítás ekkoriban már csak úgy emlegette a nagydarab, sebhelyes arcú SS-tisztet, mint „Európa legveszélyesebb emberét”.
(Az amerikaiaknak még a háború után is az volt a meggyőződésük, hogy a Skorzeny-kommandó a szövetséges csapatok főparancsnokát, Dwight D. Eisenhower tábornokot akarta elfogni.) Ilyen múlttal a háta mögött, Krug olyan száz százalékig megbízható volt „kamerádnak” tekintette Skorzenyt, aki képes lesz megvédeni a Moszad fenyegetésétől.
Krug kapcsolatba lépett az akkor Spanyolországban sikeres üzletemberként élő Skorzenyvel, hogy tárgyaljon vele az Egyiptomban dolgozó német rakétatudósok biztonságáról.
Abban maradtak, hogy Skorzeny fogja felkeresni Münchenben.
Természetesen a gyanútlan Krug nem tudhatta, hogy remélt mentora ekkor már izraeli zsoldban nem a német rakétatudósok védelmén, hanem az ő likvidálásán gondolkodik. 1962. szeptember 12-én találkoztak Krug müncheni irodájánál.
Skorzeny Heinz Krug fehér színű Mercedesének hátsó ülésén foglalt helyet, a vele lévő három embert – akik külön kocsiban követték őket - mint testőröket, biztonsági embereket mutatta be a mit sem sejtő tudósnak. Münchentől északi irányba haladtak, és Skorzeny azt javasolta, térjenek le az útról, mert követhetik őket.
Azt is mondta, tud egy biztonságos erdei tisztást, ahol nyugodtan beszélgethetnek.
Az erdőben azonban elmaradt a beszélgetés; Skorzeny, az egykori náci háborús hős és akkor már az izraeli titkosszolgálat zsoldosa, hidegvérűen meghúzta a pisztoly ravaszát.
A nyilvánosságra hozott információk szerint a Skorzenyvel tartó „testőrök”, Jichak Samir, a Moszad különleges műveleti egységének vezetője, az akció irányítója és nem mellesleg későbbi izraeli miniszterelnök, Zvi (Peter) Malkin, Eichmann egyik elrablója és Yosef „Joe” Raanan, a Moszad németországi fedett rezidense voltak.
A gyilkosság után a „takarítóbrigád” ( a titkosszolgálati zsargonban így hívják a nyomokat eltüntető ügynököket) savval locsolta le Krug holttestét, majd ami megmaradt belőle, egy gödörbe elföldelték.
A sírgödröt mésszel töltötték fel, hogy az esetleges keresőkutyák ne kapjanak szimatot,
illetve vadállatok se kaparhassák elő a maradványokat. Krug eltűnésének bejelentése után nyomozást indítottak, ám az ügyet a nyomok hiánya miatt kénytelenek voltak lezárni.
A Haaretz által megszellőztetett források szerint Skorzeny beszervezése a kémfilmek világát idéző akció volt.
A híres-hírhedt kalandor, aki 1947 nyarán a szövetségesek orra elől megszökött a darmstadti börtönből,
némi bujkálás után Argentínába távozott, ahol Perón elnök tanácsadója lett, majd az 1950-es években visszatért Spanyolországba, és Madridban telepedett le.
Sikeres üzletemberként komoly vagyonra tett szert, luxusban és nagylábon élt.
A Moszad az ügynökei útján pontosan megfigyelte mozgását és életvitelét. A Skorzeny beszervezésére kiszemelt Moszad-tisztek, köztük a rendkívül csinos, 20-as éveiben járó Anke fedőnevű női és egy másik, 40 körüli férfi ügynök Skorzeny kedvenc madridi bárjában jelentek meg mint német turista házaspár.
Az enyhe osztrák akcentussal beszélő „németek” gyorsan megismerkedtek a „földivel” (Skorzeny osztrák származású volt, Bécsben élt a háború előtt), aki a kellemes italozással eltöltött est után meghívta őket a villájába. Itt még oldottabb lett a hangulat,
Anke leplezetlenül flörtölni kezdett a „sebhelyes arcúval”,
a „férj” pedig Skorzeny ugyancsak szemrevaló fiatal feleségével. A kedélyes, már-már fülledten erotikus hangulatnak Skorzeny vetett véget; az addigi kedélyes vendéglátó egyszerre csak felpattant, és hirtelen pisztolyt fogott a meglepett „házaspárra”.
Tudom, hogy kik vagytok, a Moszad ügynökei, és azért jöttetek, hogy megöljetek”
– vágta a „kedves vendégek” szemébe Skorzeny. A férfi – akinek nevét még most sem akarják nyilvánosságra hozni – higgadtan reagált: „Csak félig van igazad. Valóban a Moszadtól vagyunk, de ha mi meg akartunk volna ölni, már egy hete halott lennél.” Skorzeny azonban nem engedte le a revolvert, hanem szárazon közölte, mégiscsak az lenne alegjobb, ha végezne velük.
Ekkor Anke hidegvérűen azt válaszolta Skorzenynek, megölheti őket, de tudnia kell, utánuk mások fognak jönni, és úgy fogják szétloccsantani az agyát, hogy még csak az arcát sem fogja annak látni, aki megöli. Hozzátette, ajánlatuk az lenne, hogy segítsen nekik. Hosszú szünet után Skorzeny megkérdezte, végül is mit akarnak tőle. A Moszad-tiszt erre azt válaszolta Izraelnek szüksége lenne információkra, amiért cserébe szépen fizetnének. „ A pénz nem érdekel, van elég” – vágta rá az egykori SS. Majd rövid gondolkodás után közölte a feltételeit, első helyen azt, hogy Simon Wiesenthal törölje őt a listájáról, és garantálják az épségét. „Rendben” - ez volt a lakonikus válasz, majd a két férfi kezet rázott. Skorzeny nem sokkal ezután Tel Avivba repült, ahol megkapta az instrukciókat.
Kairóban már Skorzeny állította össze az ott dolgozó német szakértők listáját,
nem volt nehéz dolga, hiszen körükben köztiszteletben állt az egykori híres bajtárs. Krug eltűnése után felbomlott a kairói német tudóscsapat is, így nem lett Egyiptomnak ballisztikus rakétája. Skorzeny és a Moszad közös titkára csak most, az egykori kommandóparancsnok halála után 41 évvel derült fény.