2011 és 2013 között, a márciustól októberig tartó időszakokban húsz, az öbölben tartózkodó elefántfókára erősítettek érzékelőket a tudósok, hogy segítségükkel többet tudhassanak meg az Antarktisz vízének hőmérsékletéről és sótartalmáról.
Ez az időszak, amikor soha nem tudnánk odamenni hajóval. Legutóbb 1999-ben voltunk ott télen
- mondta a kutatócsoport vezetője, Guy Williams, a Tasmaniai Egyetem munkatársa és hozzátette,
az elefántfókák olyan helyszínekre jutnak el, ahol korábban sosem sikerült megfigyeléseket végezni,
ugyanakkor nem tudják meghatározott helyekre küldeni őket, hiszen az állatok mozgását nem irányíthatják.
Az fókák adatainak elemzése közben a kutatók arra keresték a választ, hogy
az óceánok alján található mélytengeri vízre - egy olyan sűrű típusú víztömegre, amely a télen megfagyó tengervízből kilúgozódó só hoz létre -
hogyan hat a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömeg, a selfjég elolvadása.
A jelenség vizsgálatához az Antarktisz keleti részén található Prydz-öblöt és a Darnley-fokot jelölték ki, mivel itt három polinyja - tengeri jéggel körülvett nyíltvíz -, és kettő selfjég található.
A mélytengeri víz a globális cirkuláció kulcsfontosságú része. Ha egy futószalagként képzeljük el, a mélytengeri víz a fogaskerék, amely a cirkulációt pumpáló motort irányítja
- magyarázta a kutatás vezetője.
A Nature Communications című tudományos lapban közzétett tanulmány szerint a klímaváltozás hatást gyakorolhat a mélytengeri víz tulajdonságaira, így az egész világon megváltozhat az óceáni cirkuláció. Ez rossz lehet az antarktiszi vízi élővilágnak, amelynek szüksége van a vízben található tápanyagokra és gázokra. Ha nem jut hozzá, akkor kipusztul. Ugyanakkor a tudósok szerint az óceáni cirkuláció pontosabb megértéséhez ennyi adat még korántsem elég.