A Bonni Egyetem kutatói egypetéjű ikreket vizsgáltak, akiknél a limbikus rendszer részét képező, minkét mandula formájú neuronok alkotta amygdala valamilyen mértékű sérülést szenvedett. Az önkéntesekkel végzett további kísérletek azt mutatták, hogy a
félelem feldolgozásában betöltött kiemelkedő szerepéről jól ismert agyi struktúra, nyilvánvalóan hatékony védelmet nyújt a test észlelési rendellenességei, így az illúziók, kényszerképzetek és félrevezető dolgok ellen.
A kutatók szerint az az alapkutatásból származó felfedezéseik lehetővé teszik a mentális betegségek jobb megértését is.
Tanulmányukban emlékeztettek Matthew Botvinick és Jonathan D. Cohen 1998-as, klasszikus érzékszervi kísérletére, az úgynevezett „gumikéz illúzióra", ahol a kísérlet alanya minkét kezét az asztalra tette, majd az egyiket lefedik és a helyére egy megtévesztően realisztikus gumikéz kerül. Ezután az igazi kéz és a gumi kéz ritmusosan simogatják egy ecsettel, végül egy idő után az önkéntesek túlnyomó többsége úgy érzi, hogy a mesterséges kéz a saját testének része.
A Bonn Egyetemi Kórház Pszichiátriai és Pszichoterápiás Tanszékének professzora, Dr. René Hurlemann vezette csapat egypetéjű ikreknél végzett kísérletet, akik mindketten egy igen ritka genetikai rendellenességben, Urbach-Wiethe-szindrómában szenvedtek. Ebben speciális betegségben az agyuk mindkét féltekén sérült az amygdala, az érzelmi reakciók feldolgozásáért felelős, mandula alakú agyterület.
Ennek eredményeképpen az ikrek testérzékelése hajlamos interferenciára, és a gumikéz illúziója különösen gyorsan és nagyon egyértelműen jelentkezett
– jelentette ki a professzor.
A kutatók egy év múlva megismételték az ikreken a kísérletet és ugyanazt az eredményt kapták, ezért gyanítani kezdték, hogy az amygdala fontos szerepet játszik a test észlelési rendellenességek elleni védelmében.
A szakemberek további tesztekkel igyekeztek bizonyítani felvetésüket és megismételték a kísérletet egy húsz nőből álló, egészséges nőkből álló kontrollcsoportnál. Itt azt tapasztalták, hogy az egészséges alanyoknál a gumikéz illúziója jóval később jelentkezett, mint azoknál, akiknél hibás az amygdala. Eredményeiket egy szabványosított kérdőív is megerősítette, amely azt mutatta, hogy a sértetlen amygdalával rendelkező nők sokkal gyengébb érzékszervi csalódást tapasztatlak, mint az ikrek.
Eddig kevés összefüggést láttunk az amygdala és a gumi kéz illúzió között, ám ez most jelentősen megváltozott
– magyarázta Dr. Franny Spengler, a tanulmány vezető szerzője, aki több évig együtt dolgozott Hurlemann professzor csapatával, mielőtt a Freiburgi Egyetem munkatársainak sorát kezdte volna erősíteni.
A következő kísérleti lépésben a Bonni Egyetemi Kórház kutatócsoportja egy agyi szkennert használt, hogy 57 önkéntes tesztalanyban (36 nő és 21 férfi) mérje az amygdala strukturális térfogatát. Ezzel párhuzamosan újra elvégezték a korábban már jó szolgálatot tett gumikéz kísérletet, és mérték az időt a teszt kezdete és az önkéntesek első gumikéz illúziójának észlelése között.
Úgy találták, hogy minél kisebb az amygdala, annál gyorsabban jelentkezik a káprázat. Ám a kutatók még ezzel az eredménnyel sem elégedtek meg: oxitocin tartalmú spray-t és placebo-permetet fújtak az önkéntesek orrába a következő kísérlet előtt.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy az oxitocin hormon gátolja az amygdala aktivitását
– mutatott rá Dr. Markus Heinrichs, a Freiburgi Egyetem Pszichológiai Tanszékének professzora, aki szintén részt vett a tanulmányban. – Az oxitocin növelte a gumikéz illúzióját, és a hatás sokkal gyorsabban és szignifikánsan erősebben jelentkezett, mint a placebo beadása után. Ezek után nyilvánvalóvá vált, hogy egy ép, egészséges amygdala csökkenti az érzékenységet a gumikéz illúziójával szemben.
Ezek az eredmények azt is mutatják, hogy az amygdala az esetek legnagyobb részében egyfajta védőfunkciót biztosít a károsodott testérzékelés ellen is.
A szakirodalomban az amygdala-t gyakran olyan „riasztórendszerként" jellemzik, amely a félelemmel kapcsolatos reakciókat generál, amikor az agy külső veszélyt érzékel
– magyarázta Dr. René Hurlemann. – Az viszont újdonság, hogy ez az agyi szerkezet ilyen fontos szerepet játszik a test érzékelésében és a félelemérzetben.
Ez a védelmi mechanizmus és a félelem nagy valószínűséggel az evolúció korai szakaszában alakult ki, amikor a vadászó és gyűjtögető ősemberek folyamatosan életveszélyben éltek a vadállatok és az ellenséges törzsek miatt.
Az ekkor élő embereknek nyilvánvalóan kevés esélyük lett volna a túlélésre, ha egy veszélyhelyzetben a test érzékelési és észlelési illúziói befolyásolták volna a döntéseiket.
A félelem ugyanis segít a túlélésben, hogy távol maradjunk a veszélyes helyzetektől. A tudósok ezért most azon tűnődnek, hogy vajon az amygdala is szerepet játszhat-e a zavaros testképpel kapcsolatos betegségekben.
Egy fontos tudományos nyomon járunk, amely igen fontos út kezdete, és a jövőben talán jól alkalmazható lesz majd a mentális betegségek kezelésében is
– zárta gondolatait Hurlemann professzor.