A huszita mozgalom a 15. századi elején Csehországból indult, a prágai egyetem tanára, Husz János tanításait követő egyház és németellenes és részben antifeudális mozgalomként.
Husz azt követelte, hogy az egyház térjen vissza az evangéliumi szegénységhez,
és ne engedelmeskedjen az igazságtalan hatalmaknak. A husziták több minden más mellett, és még Luthert megelőzően anyanyelvű Bibliát akartak.
A huszita tanoknak Magyarországon is voltak követőik a 15. században.
A mozgalom kezdettől fogva két részre, egy mérsékeltebb és egy radikálisabb irányzatra oszlott.
A mérsékeltebb kelyhesek az egyház kivételes helyzetét akarta megszüntetni, a mindenki számára lehetséges két szín alatti - kenyérrel és borral való - áldozást hirdették hogy ne csak a papok, hanem mindenki áldozhasson a borral, azaz a kehellyel is, valamint követelték az egyházi birtokok elkobzását, Csehország függetlenségét, és a német befolyás korlátozását.
A radikálisabb táboriták ezen kívül a feudális rend felszámolását is zászlajukra tűzték,
és elvetették a katolikus egyház tanításait. A pápaság valamint Zsigmond német-római császár és magyar király több „keresztes hadjáratot" indított a husziták ellen, de ők sokáig sikeresen ellenálltak.
A kelyhesek megriadtak a táboriták radikális követeléseitől,
és amikor Zsigmond teljesítette a kelyhesek kéréseit, szembefordultak a táboritákkal,
kiegyeztek a császárral, akivel együtt megsemmisítő vereséget mértek riválisaikra, a táboritákra.
Pécsi Tamás kamanci (ma Kamencia, Szerbia) oltáros pap és Ujlaki Bálint belcsényi (ma Beočin) plébános 1399 és 1400 között a prágai egyetemen tanultak , és itt ismerkedtek meg Husz tanaival.
Bibliafordításukat 1436 körül kezdték el és még 1441 előtt befejezték. Ezt a Müncheni Kódex naptárkerekéből (öröknaptár) lehet tudni.
A két pap sok hívével együtt 1439 nyarán Moldvába menekült az inkvizíció elől,
ám utolérték őket, és a Huszita Bibliát elkobozták tőlük.
Marchiai Jakab a ferences rend obszerváns ágának hitszónokát Luxemburgi Zsigmond kérésére a pápa 1434-ben kinevezte Magyarország főinkvizítorának.
A főpapok sorra hívták egyházmegyéikbe a fanatikus inkvizitort, hogy irtsa ki a huszitákat.
A kegyetlen ferences inkvizítor elől a huszita magyarok a távoli Moldvába menekültek. Kegyetlensége még a világi papokból is ellenállást, felháborodást váltott ki.
(Marchiai Jakab tevékenysége jelentősen hozzájárult az 1437-es Budai Nagy Antal diósi kisnemes vezette erdélyi parasztfelkelés kirobbanásához.)
A két magyar pap az 1430-as években fogott hozzá a fordításhoz. Miután 1439 nyarán Marchiai Jakab ferences inkvizítor elől Moldvába menekültek a híveikkel együtt, ott fejezték be a művet. Nem maradt fenn egészben a munkájuk, ezért nem tudni, hogy vajon lefordították-e az egész Bibliát.
Szent Jeromos művét, a Vulgata-t azaz a biblia latin nyelvű és legjobban elterjedt verzióját fordították magyarra. Az eredeti kézirat nincs meg, elveszett, az úgynevezett Huszita Biblia legkorábbi másolatai a Bécsi-, a Müncheni-, és az Apor- kódexben találhatók. Más nyelvjárásra átírt és némileg módosított szövegét több 16. századi kódex is tartalmazza, így többek között a Döbrentei-, a Keszthelyi-, a Székelyudvarhelyi-, és a Jordánszky-Kódex.
A Bécsi-Kódex, mint a Huszita Biblia első másolata 1450 körül készült, amit ma az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Az Ószövetség kisebb könyveit, Rut, Judit, Eszter, a Makabéusok, Báruk, Dániel, és a 12 másik próféta írását tartalmazza. A 162 papír levélből álló, hosszúkás, negyedrét alakú kódex három különböző kéz írása.
Toldy Ferenc Révai-kódexnek nevezte el a kódex első tudományos feldolgozójáról, Révai Miklósról.
Teljes szövegét 1838-ban adta ki Döbrentei Gábor, a Régi Magyar Nyelvemlékek I. kötetében.
A könyv a 18. század elejétől 1932-ig Bécsben, a császári udvari könyvtárban volt, 1932-től azonban az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.
Az 1466-ban készült második másolat a Müncheni-kódex, amely az első magyar nyelvű kalendáriumot is tartalmazza.
A kódexet napjainkban a Bajor Állami Könyvtár őrzi.
A 8 hártyalevélből, 116 papírlevélből álló, negyedrétű könyv az Újszövetség 4 evangéliumát tartalmazza. A kódex elé kötött hártyaívén (quaterino) található az első ismert magyar nyelvű kalendárium, ami eredetileg 1416-tól 1435-ig volt érvényes.
A 8. lapon a két pap által készített illetve fordított naptárkerék látható.
Az utolsó lapon az áll, hogy a kódexet Németi György másolta Moldva Tatros (ma Trotus, Románia) városában, és 1466-ban fejezte be a munkát.
Hogy onnan hová került a kódex, miután elkészült, azt nem tudni. Az első szöveglapon lévő bejegyzés szert egyik birtokosa Widmanstradius (Widmanstatter) János Albert (1506-1557) keleti-nyelv filológus és híres könyvgyűjtő volt, aki feltehetően Nádasdy Tamástól kapta ajándékba a kódexet, Widmanstradius halála után pedig a Bajor Hercegi Könyvtárba került a könyv.
A kódexet Fejérváry Miklós fedezte fel 1834-ben,
és első tudományos feldolgozója, Jászay Pál után Jászay-kódexnek nevezte el. A jó állapotú könyvet többször lemásolták és kiadták. A teljes másolat 1958-ban jelent meg az Ural-Altaische Bibliothek sorozatban.
A Huszita Biblia harmadik másolatát a 15. század végén készült Apor-kódex tartalmazza. A kódexet ma Romániában, Sepsiszentgyörgy Székely Nemzeti Múzeumában őrzik.
Az Apor-kódex gyűjteményes kötet, úgynevezett colligatum,
ami különböző szerzőktől származó egybekötött, többnyire rövid műveket,himnuszokat, imádságokat és a bibliából vett dicséretek fordításait, továbbá a Huszita Biblia harmadik másolatát tartalmazza.
Utóbbi a Zsoltárok prózai fordítása, ez a kódex legterjedelmesebb része: 12 levélköteg, és a kódex többi résznél 20-25 évvel korábbi.
Az eredetileg 208 papíroslevélből álló könyv több kéz írása, amelyből 92 papíroslevél sajnálatos módon elveszett.
Összesen 116 papírlevél maradt fenn, de az első 21 nagyon csonka, ezeknek csak a bal felső sarkuk van meg, és a nedvesség okozta károsodások miatt több helyen is nehezen olvashatók.
A Zsoltárt két külömböző személy másolta a 15. század végén, ami valószínűleg katolikus szerzetesek munkája. Volf György nevezte el Apor-kódexnek, mivel az Apor család volt a könyv tulajdonosa, ami az 1700-as években került hozzájuk.