A Malév állományába tartozó HA-TSA lajstromjelű amerikai gyártmányú kétmotoros Douglas C-47A típusú utasszállítónak már az előélete is több mint érdekes.
Jogos kérdés, hogy a Rákosi, majd az azt Követő Kádár-korszakban kizárólag szovjet típusokat reptető MASZOVLET, illetve jogutódja, a Malév, hogyan rendelkezhetett egy amerikai utasszállító repülőgéppel?
A kérdés megválaszolásához egészen 1951-ig kell visszanyúlnunk.
A Malév színeit viselő C-47-est a második világháború éveiben, 1943-ban a Douglas repülőgépgyártó vállalat kaliforniai üzemében, Long Beach-ben gyártották, ahonnan mint katonai szállítógép, az Egyesült Államok légierejéhez került.
A 20942-es gyártási számú és a 6026 USAF amerikai lajstromjelzést viselő repülőgép egészen 1951 novemberéig szolgát az U.S. Air Force kötelékében.
A gép az amerikai légierő színeiben 1951-ben a nyugat-németországi Erdingben állomásozott, a 85. Air Depot Wing (légi szállítási ezred) szállítógépeként.
A C-47-es utoljára 1951. november 19-én szállt fel a németországi bázis betonjáról,
úti célja a jugoszláv főváros, Belgrád lett volna.
A gép az Egyesült Államok belgrádi nagykövetségére szállított különböző berendezéseket, illetve felszerelési tárgyakat. A gépnek a jóváhagyott repülési terv szerint Olaszország és Ausztria érintésével kellett volna belépnie a jugoszláv légtérbe.
A bonyolult meteorológiai viszonyok, és különösen az erős oldalszél miatt a gép azonban letért eredeti útvonaláról, és a Mecsek térségében besodródott a magyar légtérbe.
A navigációs hibát a személyzet megpróbálta korrigálni, ám eközben Románia légterébe tévedtek,
ahol a légvédelmi tüzérség rá is lőtt a határsértő „ellenséges" gépre,
ezért sietve visszafordultak, és ismét beléptek a magyar légtérbe. Időközben a szovjet légierő Magyarországon állomásozó parancsnoksága is értesült a légtérsértő amerikai gépről, amelynek elfogására két MiG-15-ös vadászgépet emeltek a magasba.
A sugárhajtású szovjet vadászok gyorsan utolérték az amerikai C-47-est, amelyet leszállásra kényszerítettek a pápai katonai reptérre.
A Rákosi-korszak hisztérikus hidegháborús légkörében
a C-47-est természetesen azonnal amerikai kémrepülőgépnek minősítették, a személyzet tagjait pedig internálták,
majd az Egyesült Államok külügyminisztériumával folytatott diplomáciai huzavona után, kiutasították őket az országból, a gépet pedig elkobozták. A hányatott sorsú C-47-es először a magyar légierőhöz, onnan pedig 1956-ban a Malévhez került.
A Malév flottájába átigazolt gépet átalakították utasszállítónak, és HA-TSA jelzéssel vették magyar polgári lajstromba.
A C-47-es kompatibilis volt a Malév akkori állományának zömét alkotó Liszunov Li-2 típussal,
nem véletlenül, hiszen a Li-2 a Douglas típusának szovjet licenc változata volt.
(A Szovjetunió még a második világháború kitörése előtt, 1936-ban megvette a gyártási jogot az amerikaiaktól. A Douglas Aircraft Co. kétféle változatban gyártotta a gépet, az utasszállító a DC-3, a katonai teherszállító változat pedig a C-47 jelzést kapta.)
A gépet elsősorban a belföldi menetrendszerinti forgalomban használták, illetve néhány járatot teljesített a szomszédos szocialista országokba is. Az amerikaiaktól elkobzott gép –érthető okokból – soha nem repült Nyugatra.
A Malév szolgáltatásai közül akkoriban igen népszerűnek számított a főváros feletti sétarepülés,
amelyet a légiközlekedési vállalat a flotta LI-2-seivel bonyolított le, de a HA-TSA lajstromjelű amerikai gép is gyakran szállt fel városnéző repülésre a ferihegyi betonról. 1961. augusztus 6-án vasárnap a gép már túl volt négy sétarepülésen, amikor délután fél négy körül az ötödik városnéző felszállásra készülődött.
Aznap a gépparancsnok Hoffman Róbert kapitány, az első tiszt (másodpilóta) pedig Hegyi József volt, a hajózótávírászi szolgálatot Verebély Gyula látta el, és Povázsai László hajózószerelő is a fedélzeten tartózkodott.
Az első szabályszegés már a felszállás előtt megtörtént,
mert az utasok száma meghaladta a rendelkezésre álló ülőhelyekét.
A kapitány megengedte ugyanis a sétarepülésre befizetett utasokon kívül három további, létszámfeletti személy beszállását, akik közül az egyik a hajózótávírász nőismerőse, a másik a hajózószerelő szomszédjának fia, végül a harmadik, - szintén egy hölgy – a Malév forgalmi tisztviselője volt.
Hoffman kapitány 15 óra 44 perckor kapta meg az irányítástól a startengedélyt. A gép végiggurult a betonon, majd Vecsés irányában felszállva hagyta el a futópályát.
A 12 perces Városligetig tartó sétarepüléseket szigorúan meghatározott útvonalon kellett végrehajtani,
ahonnan a Kálvin-tér érintésével és az Üllői út vonalát követve tértek vissza a gépek Ferihegyre. Miután a HA-TSA jelű gép Vecsés felett megfordult, majd fokozatosan 500 méter magasra emelkedve a Városligetnek vette az irányt.
A túlzsúfolt gép fedélzetén zajló szabálytalanságok a felszállás után is folytatódtak. Két fő – köztük a hajózótávírász nőismerőse – szabályellenesen a pilótafülkében tartózkodott, a hölgy a kapitány ülése mögött állt, a hajózószerelő szomszédjának fiatal fia pedig a távírász székében ült.
De repülés közben bekukkantott a pilótafülkébe a harmadik potyautas, a Malév női tisztségviselője is, aki – ugyancsak szabálytalanul - a fedélzeti rádión át üdvözölte a légitársaság Ferihegy felé süllyedő, mellettük elhaladó Il-18-asát.
A verőfényes nyári délutánon sokan sétálgattak a zuglói Lumumba utcában (ma Róna utca),
és a járókelőknek is azonnal feltűnt a kerület fölé berepülő gép furcsa viselkedése,
a pilóták bravúroskodása. A szemtanúk szerint a gép erősen hullámzó vonalban repült; a kapitány többször meredek zuhanórepülésbe vitte, majd felrántotta a kétmotoros utasszállítót.
Valószínű, hogy Hoffman Róbert gépparancsnok és az első tiszt, Hegyi József így akarták elkápráztatni a pilótafülkében tartózkodó nőismerőseiket. Mint a későbbiekben kiderült,
az éles manőverek ellenére az utastérben senkinek sem volt bekapcsolva a biztonsági öve.
Az egykori katonai pilótából lett kapitányt a kollégái higgadt embernek tartották, Hegyi József első tiszt azonban már korántsem volt problémáktól mentes hajózó.
Hegyi József ugyancsak a légierőtől került át a polgári repüléshez, méghozzá, nem is akárhogyan. Dr. Fülöp András, a Malév egykori főpilótája, és pilótagenerációk oktatója a „Szarvasbikák, gépmadarak" című 2007-ben publikált művében
így emlékszik vissza a tragikus véget ért HA-TSA jelű gép első tisztjére:
„Körülbelül száz felszállással sem tudtam elérni, hogy ne lógjon a repülőtér felé az iskolakörön. Ez azt jelenti, hogy a vízszintes szárnyhelyzetet igénylő repülési helyzetekben is állandóan bedöntötte a repülőtér felé a gépet... Kiemelt hangsúllyal tárgyaltuk meg a gép farkának felemelési módját a nekifutás fázisában. Elindultunk, irány Tác... Szépen gyorsultunk, hősünk előrenyomta a botkormányt, a gép, mint egy makrancos paripa, jobbra kitört, száguldottunk a TS-62-es felé. A pillanat töredéke alatt átmásztam az ablakon úgy, hogy H. J. feje a hasam alá került, kikapcsoltam a gyújtást, és nyomtam a fék billentyűjét; körülbelül 3-5 méterrel meg is álltunk a szépen csillogó, ezüstre festett idegen előtt. Túl sok beszélnivaló nem volt az eset után. Elkértem a startkönyvét, beírtam, hogy mindenféle repülésről véglegesen letiltva."
Talán a korszak furcsa sajátossága, hogy egy, a légierőtől eltanácsolt és repülésre alkalmatlannak minősített személy ezután még elhelyezkedhetett a polgári repülésben.
A gép a Lumumba utca vonalába érve, még vadabb mutatványokba kezdett. Az egyik szemtanú a következőket nyilatkozta a katasztrófa után a baleset körülményeit kivizsgáló szakembereknek: „Én éppen a BVSC Szőnyi úti uszodájában strandoltam, és fényképeztem a családot, amikor láttam a repülőgépet, amely élesen balra dőlt, a motorhangja is furcsán megváltozott, azután a gép a hátára fordult, szűk körön pörögni kezdett, majd egy nagy puffanást hallottam, és sűrű füstgomolyagot láttam felszállni." A Malév színeit viselő C-47-es a meredek, hullámvonalú repülés közben a szárnyaival jobbra-balra billegtetett, majd egy erősen beszűkített balfordulóba kezdett.
A gép a manőver közben felemelte az orrát, majd az egy irányba pörgő légcsavarok forgónyomatékának hatására a hátára fordult, és spirálozva zuhanni kezdett. A szemmel láthatóan irányíthatatlanná vált C-47-es 16 óra 58 perckor a Lumumba utca 224. szám alatti kétemeletes házra zuhant.
A fedélzeten tartózkodók közül mindenki, köztük a gép négyfőnyi személyzete valamint az utasok, 17 felnőtt és hat gyermek az életét vesztette.
A katasztrófában meghalt legfiatalabb utas egy alig ötéves gyerek volt.
Amikor a gép becsapódott, a letört farokrész az udvarra zuhant, halálra zúzva három ott tartózkodó és éppen a kerékpárjaikat javító kamaszt.
Szerencse a rettenetes szerencsétlenségben, hogy a becsapódó gép nem robbant fel illetve nem gyulladt ki, mert akkor még több lett volna a halálos áldozatok száma.
A baleset helyszínét a rendőrség és a tűzoltóság kiszállt egységei hermetikusan lezárták. A tragédia körülményeinek kivizsgálására felállított bizottság másnap kora reggel szállt ki a helyszínre, a roncsok szemrevételezésére.
A szakértők megállapították, hogy a gép a baleset időpontjában kiváló műszaki állapotban volt,
és valamennyi rendszere kifogástalanul működött.
A helyszíni szemle illetve a gép roncsainak átvizsgálása, a karbantartási és egyéb dokumentumok alapos áttekintése, az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat valamint a szemtanúk vallomása alapján egyértelművé vált, hogy a HA-LTS jelű Malév-gép katasztrófája a személyzet sorozatos szabályszegésére, és bűnös felelőtlenségére vezethető vissza.
A vizsgálat megállapítása szerint a gép személyzete feltehetően utasai rosszul értelmezett szórakoztatására megengedhetetlen manővereket végzett az utasszállítóval. Amikor az utolsó és végzetes manőver után a gép leadta az orrát, a személyzet kiesett az üléseiből csakúgy mint az utasok, akik ide-oda hányódtak az utastérben.
Emiatt az alacsony magasságon dugóhúzóba esett gép kormányozhatatlanná vált, és ilyen helyzetben objektíve már nem lehetett megakadályozni a katasztrófát.
Dr. Fülöp András a már előzőekben hivatkozott munkájában rámutat,
hogy azt viszont soha nem vizsgálták,
hogy egy súlyos szakmai hiányosságok miatt a repüléstől eltiltott ember hogyan kerülhetett a polgári utasszállításhoz. A nagy port felvert zuglói légi katasztrófa után hosszú időre megtiltották a város feletti sétarepüléseket.
Felhasznált szakirodalom és források:
Földesi László: Egy "elátkozott" repülőgép tragédiája (www.iho.hu 2011.8.6.)
Iho/repülés: A zuglói katasztrófa háttere (www.iho.hu 2011. 8.7.)
Dr. Fülöp András: Szarvasbikák, gépmadarak (Typotex Kiadó, 2007)