Nomen est omen, vagyis a név kötelez: a harcos darázs csípése eléri Schmidt fájdalomskálájának 4-es értékét. A Közép- és Dél-Amerikában élő, papírdarazsak közé tartozó ízeltlábú a magas páratartalmú trópusi klímát kedveli, így főképpen esőerdőkben található meg. Fészkét a fák alacsonyabban lévő részeire építi.
Ha fenyegetést észlel, csapatokban támad, ami különösen veszélyessé teszi ezt a darázsfajt. Borzasztó csípése még a legedzettebb szervezetet is padlóra küldheti.
Tortúra! Mintha egy kitörő vulkánhoz láncoltak volna. Miért is kezdtem el írni ezt a listát?!"
- tűnődött el komoly fájdalmak közepette Schmidt.
Öt centiméteres testével a legnagyobb darazsak közé sorolható, és ahogy a neve is mutatja, tarantulákra vadászik. A madárpókot erős mérgével bénítja meg, majd ezt követően egy speciálisan előkészített odúhoz cipeli, ahol petét rak az áldozat potrohára. A kikelő lárva a potrohon keresztül bejut a tarantula testébe, itt fejlődik és táplálkozik, amíg kifejlett rovarrá nem válik.
A tarantulaölő a fentiek ellenére békés természetű, és csak akkor támad, ha fenyegetik. Csípése viszont a legfájdalmasabbak közé tartozik a földön.
Vakító, sokkoló áramütés. Mintha hajszárítót ejtettek volna a fürdővízbe"
- jellemezte Schmidt.
Páratlanul hosszú fullánkja miatt a tarantulaölő darázsnak alig van természetes ellensége, a legtöbb ragadozó a biztonság kedvéért inkább elkerüli.
Ha kíváncsi, melyik állat csípése a legfájdalmasabb a világon, lapozzon a következő oldalra!