Amikor az orvosok megvizsgálták, azt tapasztalták, hogy a lába jéghideg tapintású, és nem tudták kitapintani a pulzust az alsó lábszárat és a lábfejet ellátó artériákon.
A CT-vizsgálat azt mutatta, hogy az artériák beszűkültek. Miután vérhígító heparint kapott, a lábfájdalom csökkenni kezdett, és a láb is felmelegedett, ahogy javult a vérellátás. Sajnos az egyik lábujját azonban amputálni kellett, mert elüszkösödött.
Az asszonynál egy középkorban gyakori, de ma már viszonylag ritka betegséget diagnosztizáltak, amelyet annak idején „szent tűznek" vagy „Szent Antal tüzének" neveztek, írja a The New England Journal of Medicine.
A betegség mai neve ergotizmus vagy anyarozsmérgezés. A betegséget az anyarozsban található ergotalkaloidák okozzák.
Az ergotalakaloidák leginkább a gabonaféléket megfertőző parazitagomba, az anyarozs vagy varjúköröm (Claviceps purpurea) révén juthatnak a szervezetbe és okozhatnak súlyos betegséget. A kór üszkösödést okozhat a bőr csökkent vérellátása miatt. Fájdalmas görcsrohamok, őrjöngés és elmezavar is előfordulhat.
„Az anyarozsmérgezés a Közel-Keleten és Kelet-Európában már az időszámításunk előtti időktől ismert. Az első írásos emlék - a keresztény zarándokok körében szent tűznek (sacer ignis), majd Szent Antal tüzének nevezett járványról - a 11. század végéről maradt ránk. 1089-ben sajátos betegség pusztított Franciaországban, mely orbánchoz hasonlított, de valójában nem volt más, mint tömeges anyarozsmérgezés.
Híre terjedt, hogy mindazon betegek, akik Arles-ben a Remete Szent Antal ereklyéi előtt imádkoztak, rövidesen meggyógyultak. Egy ily módon betegségéből felépült nemesember hálából kórházat alapított, majd ápolórend (antonita rend) alakult ki a sínylődők megsegítésére, a betegségre pedig lassanként ráragadt a Szent Antal tüze megnevezés.
Az ergotizmus Európa középső sávjában volt gyakoribb, és főként a rossz, hideg, csapadékos időjárás kedvezett felléptének. A klimatológiában „kis jégkorszaknak" nevezett időszak (14. századtól a 19. századig) igencsak kedvezhetett az anyarozsfertőzés elterjedésének. A kedvezőtlen éghajlati viszonyok következtében időről időre megcsappant a búzatermés, és még a zordabb klímához szokott rozs is egyenlőtlenül, ritkásan szökött szárba, hosszan virágzott, így az anyarozs elszaporodott, és a megőrölt gabonának negyed, vagy még ennél is nagyobb részét alkothatta.
A gabonaföldeken elszaporodott anyarozsgombák nyomán sok helyen lobbant fel Szent Antal tüze az európai országokban, és a pestis után a második legnagyobb réme volt a középkori lakosságnak. Miután a tömeges megbetegedés okát nem ismerték, nemhogy gyógyítani, de még védekezni sem tudtak ellene, csupán az 1770-1771-es nagy járvány során derítettek fényt a fertőzött gabona és a megbetegedés közötti összefüggésre. Ennek ellenére ergotizmusjárványok kialakulásáról még a múlt századból is vannak feljegyzések. (1926-27 Oroszország, hivatalos adatok szerint 11.000 halott, 1928 Anglia, 1951 Franciaország, 200 megbetegedett, 7 haláleset)" - olvasható a Webbeteg oldalon.
Napjainkban ritka az ergotizmus, bár néha előfordul. Egyik oka lehet egy migrén és cluster fejfájás ellen alkalmazott gyógyszer.
Az esetleírásban szereplő nő is ilyen gyógyszert szedett migrénjére négy nappal a tünetek megjelenése előtt.
Normális esetben ez a gyógyszer biztonságos, ha az előírt adagban szedik be, de néhány más gyógyszerrel együtt szedve szövődmények léphetnek fel. Kiderült, hogy a nő ritonavir nevezetű HIV elleni gyógyszert is szedett, amely gátolta a CYP3A4 enzim működését a szervezetében. Emiatt a vérében megnőtt az ergotamin szintje, és kialakult az ergotizmus.
Két hét kezelés és a korábbi gyógyszerek szedésének elhagyása után a nő állapota jelentősen javult, és a véráramlás a lábában helyreállt.