Ismert, hogy egyes élőlények nőstényei képesek aszexuálisan, vagyis hím közreműködése nélkül szaporodni. A szűznemzés (partenogenezis) előnye, hogy nem kell időt és energiát fordítani a párosodásra, a génállomány pedig nem hígul fel. Hátránya, hogy csökken a genetikai változatosság, ami megnehezíti az adott faj alkalmazkodását az állandóan változó környezeti viszonyokhoz.
A partenogenezis nem hibátlan szaporodási mód, mivel a genetikai anyag egy kicsiny része a rekombinációként ismert folyamat során rosszul rendeződik át, ami fejlődési rendellenességekhez, vagy steril peték létrejöttéhez vezet.
A foki mézelő méhek (Apis mellifera capensis) dolgozói azonban mutáció révén képessé váltak arra, hogy a rekombináció elkerülésével tökéletes klónokat hozzanak létre magukból.
Míg a tanulmányozott méhfaj királynője szexuálisan, dolgozója aszexuálisan szaporodik. A Sydney-i Egyetem kutatói egy kísérletben megakadályozták, hogy a királynő hímekkel (herékkel) párosodjon, így ő is szűznemzésre kényszerült. Ezt követően megvizsgálták, hogy a királynő és a dolgozók peterakása során milyen gyakorisággal fordult elő rekombinációs folyamat.
Meglepetésre azt találták, hogy a királynő utódaiban százszor több rekombináció ment végbe, mint a dolgozók ivadékaiban, akik ezzel tulajdonképpen önmaguk közel tökéletes kópiáit hozták létre.
Azt is sikerült kimutatni, hogy a vizsgált kaptár klónjainak jelentős része egyetlen felmenőre vezethető vissza - egy dolgozóra, ami az elmúlt harminc évben több milliószor "másolta le" magát.
A klónok mindegyike egészséges és termékeny volt, valamint a szaporodás során sikerrel akadályozták a rekombinációs folyamatot.
Benjamin Oldroyd, a Sydney-i Egyetem viselkedésgenetikusa szerint ezek a klónok meglehetősen önző viselkedést mutatnak - előfordul, hogy a kolónia királynőjének elhullásakor, a jövőbeni királynőket tartalmazó petéket egyszerűen kihajítják, és saját tojásaikat rakják a helyükre.
Ilyen tekintetben a klónok inkább ráksejtekre hasonlítanak, amik kontrollálhatatlan szaporodásukkal felemésztik a "szervezetet", vagyis saját kolóniájukat.
A foki mézelő méhek klónjainak másik csoportja azonban egészen más utat választ - a rivális afrikai síkvidéki mézelő méh (Apis mellifera scutella) fészkeit szállják meg.
Kémiai anyagok kibocsátásával arra kényszerítik az ott dolgozókat, hogy saját ivadékaik helyett az ellenség utódait neveljék, és ezzel rövidesen a kolónia összeomlását idézik elő.
Becslések szerint a síkvidéki mézelő méh kolóniák 10 százaléka válik évente a parazita életmódot folytató klónok áldozatává.