Megfejtették a tökéletes ébresztőhang titkát
![ébredés](https://cdn.origo.hu/2023/12/ywgArIe4bVBrTOmSeN-7wj7yzVDHOwhgJf3sB1-yul8/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzFmNDc4Y2Y0YjMyMDQ3OTc4NTNlOGFiM2JkNDJmN2Zl.webp)
Szamoszi Püthagorasz, ión származású, preszókratikus filozófus és matematikus, a püthagoreus filozófiai iskola megalapítója is feltette ezt a kérdést már időszámításunk előtt 500 körül. A tudós úgy vélte, hogy
bizonyos dalok – az energiákat felpörgető dallamok – képesek ellensúlyozni az álmosságot, amit az ébredés után érzünk.
A legfrissebb tanulmányok szerint úgy tűnik, hogy igaza volt. A kutatások azt mutatják, hogy bizonyos hangjelzések valóban fokozhatják az éberségünket már az ébredéskor. Különösen a „harmonikus dallam" tulajdonságokkal rendelkező hangok (gondoljunk csak szakemberek szerint a The Jackson 5 „ABC" -jére ) rendelkeznek olyan dallamokkal, amelyek
energiával töltik fel a hallgatójukat, és ezért nagyszerűek a hatékony ébresztéshez.
De ahhoz, hogy megértsük, vajon miért is történt ez így, először is meg kell értenünk, hogyan reagál agyunk az alvási állapotból való kimozduláskor összetett ingerekre.
A rossz ébredés soha nem esik jól sem a szervezetünknek, sem a lelkünknek. És az, hogy hogyan ébredünk egy adott napon, nem csak a hangulatunkra és a nap kilátásaira, hanem az észlelésünkre és a szellemi teljesítményünkre is hatással lehet.
Egyes esetekben az ébredés utáni nyugtalanság több órával később is „veszélyessé" válhat,
mivel csökkenti teljesítményünket a kritikus döntéshozatalban, például egészségügyi környezetben, vészhelyzeti reagálásban vagy vezetés közben.
Ezt a csökkent éberségi kognitív állapotot „alvási tehetetlenségnek" nevezik
– mondta Stuart McFarlane, az RMIT Egyetem Auditív Percepció és Kogníció kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez egyre nagyobb aggodalomra ad okot, mivel súlyos következményekkel járhat magas kockázatú feladatok elvégzése során, beleértve a vezetést is.
Hozzátette: az alvásból az éber állapotba való átmenet nem követi a be-/kikapcsoló-szerű rendszert, amint azt az agyi képalkotó technikák kimutatták. Pedig az ébrenlét összetett biológiai folyamatokon múlik, beleértve az agy fokozott véráramlását.
A tanulmányok azt mutatják, hogy az éberségi teljesítmény szempontjából fontos agyi régiók (a prefrontális kérgi régiók) hosszabb ideig tartanak, amíg „beindulnak", mint más területek (például a bazális ganglionok vagy törzsdúcok (nuclei basales)), amelyek fontosak az izgalom szempontjából. Ez azt jelenti, hogy ébren lehetünk, de mégsem teljesen.
A kutatások azt is kimutatták, hogy az agy véráramlási aktivitása ébredés után csökken az alvás előtti állapothoz képest.
Így az éber ébrenléthez részben olyan mechanizmusokra lehet szükség, amelyek elősegítik a véráramlás újraelosztását az agyban: erre pedig bizonyos hang- és zenetípusok is képesek.
Egy másik tényező, amely befolyásolja az ébrenlét utáni éberséget, az az alvás aktuális szakasza.
Ritkábban érezzük magunkat nyűgösnek, ha az úgynevezett „felületes" alvásból ébredünk fel, mintha középmély vagy mély, esetleg REM-szakaszból.
A „könnyű" alvási szakaszt a théta-hullámok frekvenciái (az agy elektromos aktivitásából mérve) jellemzik, és az álmossághoz köthetjük. Ilyenkor a külső ingerek, például az ébresztő jelzés okozta izgalom gyorsan kizökkentheti az embert az alvásból. Ezzel szemben a mély alvás úgynevezett delta hullám frekvenciákból áll, amelyek az eszméletvesztéshez kapcsolódnak. Ez a nagyobb kihívást jelentő alvási szakasz abban az esetben, amikor ébrednünk kell.
A hangjelzés hatékonysága az életkortól is függ. A 18 és 25 év közötti fiatal felnőtteknek hangosabb ébresztésre van szükségük, mint az idősebbeknek, a kiskamaszoknak pedig nagyobb dallamra, mint a fiatal felnőtteknek.
Tanulmányok szerint előfordulhat, hogy 18 évesen akár 20 decibellel hangosabb riasztásra van igényünk, mint 80 évesen.
De vajon mi lehet a legjobb választás, ha a tökéletes ébresztőhangot keressük? Hiszen egyre több bizonyíték utal arra, hogy a különböző jelzések pozitívan befolyásolhatják az emberi teljesítményt ébredés után.
A 2020-ban közzétett szisztematikus áttekintésünk kimutatta, hogy az 500 Hertz körüli időbeli frekvenciák (a hang magassága Hertzben mérve) jobban izgatják a kisgyermekeket, mint a 2000+ Hertzes változatok
– magyarázta Adrian Dyer , az RMIT Egyetem docense. – Nincsenek kutatásaink annak a megállapítására, hogy ez a felnőttekre is vonatkozik-e, de feltételezzük, hogy ugyanazok a jelzéstípusok lennének hasznosak.
A hangos értesítések, például amikor egy személy azt mondja: „ébredj fel!", jobban működnek, mint a magasabb frekvenciák. Ezek azonban nem olyan hatékonyak, mint az 500 Hertzes hangjelzések, amelyek hasonlóak a legtöbb mobiltelefonba előre telepített ébresztőkhöz.
A jelenlegi kutatás azt is feltárta, hogy a zene, és különösen a dallam tulajdonságai hogyan játszanak szerepet az éber éberség ösztönzésében.
A kutatók megállapították, hogy az a mód, ahogyan az emberek ébresztéseiket „hangoltságuk" szerint értelmezik, azt is tükrözi, hogy ébredés után milyen nyűgösnek érzik magukat. Azok a jelzések, amelyek könnyen dúdolható dallamot takarnak, kevésbé fognak zavarni, mint a szabványos „csipogó" riasztók.
A szakemberek ezt szem előtt tartva fejlesztettek ki egy egyéni ritmikus dallamot, amely lényegesen jobb teljesítményt eredményezett ébredéskor és az után, mint a hagyományos, sípoló ébresztők.
Más tanulmányok szerint a populáris zene (amely dallamosnak is értelmezhető) jól ellensúlyozza az alvási „tehetetlenséget" egy rövid szunyókálás után, és még inkább, ha olyan zenéről van szó, amelyet a hallgató személyesen élvez.
Mit is jelent mindez a mindennapokban? Nos, a tudósok a kutatásaik alapján úgy gondolják, hogy a tökéletes ébresztőhangnak valahogy így kell megszólalnia:
Ne feledjük továbbá, hogy a jelzőhangnak hangosabbnak kell lennie fiatalabbak (vagy különösen mélyen alvók) esetében.