Már nem rejtély, miért alakul ki a rovarok színjátszó, fémes fénye

A díszbogár irizáló fénye inkább elriasztotta azokat az állatokat, amelyek zsákmányként tekintenek az állatra

Számtalan állat visel irizáló, ragyogó, változó árnyalatokat, ami lenyűgözővé teszi őket. A szakemberek azonban régóta rejtélyesnek tartják, hogy a természetes szelekció miért részesítette előnyben olyan széles körben az ilyen színjátszó, fémes fényű színeket.

A különleges, fémes csillogás sokszor egymástól függetlenül fejlődött ki az állatvilágban, a vakondgyíkféléktől kezdve az ékszerekhez hasonlóan ragyogó legyekig. Egyes állatoknál, ahol az irizáló hatás az egyik nemnél hangsúlyosabb, mint a másiknál (például a páváknál) egyértelműen az ivaros szelekció játszott szerepet a kialakulásában.

Ám sok rovarnál mindkét nem egyformán irizál, miközben egyes állatok csak lárvaformájukban irizálnak, mint például a földalatti levélbogár (Trirhabda bacharidis).

Az Animal Behavior tudományos szaklapban közzétett, új tanulmány most kísérleti bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy ezek a „színeltolódások" védő funkciót is elláthatnak ezeknél az állatoknál.

A díszbogár irizáló fénye inkább elriasztotta azokat az állatokat, amelyek zsákmányként tekintenek az állatra Forrás: Pinterest

Az volt az egyik kihívás az ilyen erősen visszaverő szerkezeti színezés funkcióinak tanulmányozása során, hogy el tudjuk különíteni a színek változékonyságának hatását, ami az irizálódás jellegzetessége, és a több szín egyidejű használatának hatásait

– magyarázta Karin Kjernsmo, a Bristoli Egyetem evolúcióbiológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Persze el kellett különíteni a fényes hatást is az irizáló hatástól.

Ennek elérése érdekében Kjernsmo és munkatársai egy kísérletet végeztek, amelyben fiatal csirkéket teszteltek, amelyeknek különböző „zsákmányokat" adtak, valódi és mesterséges díszbogár (Sternocera aequisignata) szárnyakkal, amelyekben ízletes lisztkukac falatokat találtak.

A fiókák a legszívesebben azokat választották, amelyek vagy mattak voltak statikus színátmenettel, esetleg fényesek statikus színátmenettel, mattak változó árnyalatokkal vagy fényesek változó árnyalatokkal.

Nem haboztak megtámadni az egyszerre több színt megjelenítő „zsákmányt" sem: ám kétszer is meggondolták, hogy elmenjenek-e a azért, aminek a színe irizálóan változott. A fényesség már önmagában is habozást váltott ki, de nem volt olyan erős, mint a színjátszó, fémes rovarok esetében. Mivel nem volt korábbi tapasztalatuk az irizálással kapcsolatban, ez a viselkedés a szakemberek szerint ösztönösnek számít.

Our new @Camo_Lab#colsci paper showing that #jewelbeetle#iridescence and #gloss can protect prey by reducing the attack-willingness of naïve #birds is out now & published #openaccess in @AnimBehSociety@asab_tweets : https://t.co/qrX1rszRAm@[e-mail]/gyTIt4CW60

— Karin Kjernsmo (@KarinKjernsmo) May 3, 2022

Itt sikerült először hatékonyan tesztelnünk e két hatás mindegyikét önmagában, és megmutattuk, hogy mind az irizálás, mind a fényesség képes megvédeni a zsákmányt még az észlelés után is

– mondja Kjernsmo. – Ez egy újabb, adaptív magyarázatot ad a faj fejlődésére és az irizálódás széles körben elterjedt létezésére.

Két éve ugyanez a csapat bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az irizáló hatás az álcázás hatékony formája lehet, még akkor is, ha ez ellentmondásosnak tűnhet, tekintettel arra, hogy milyen megdöbbentően vonzóak lehetnek egyes ragyogó szerkezeti színek.