Sztálin is támadni akart, csak Hitler megelőzte

1941 június 22-én hajnalban a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót

1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó csaknem háromezer kilométer széles arcvonalon három német hadseregcsoport, három és félmillió katona, 3600 harckocsi és közel ötezer repülőgép lendült támadásba a Szovjetunió ellen. A világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája, a Barbarossa hadművelet során a német alakulatok már az első napokban áttörték a szovjet frontvonalat. A Vörös Hadsereg határ mentén összevont hadseregcsoportjai nem tudták felfogni a német támadást, és magasabb egységeik vagy bekerítésbe kerültek, vagy pedig szörnyű veszteségeket elszenvedve hátráltak a németek nyomása alatt. Mind a mai napig általános az a nézet, hogy a sztálini Szovjetuniót teljesen váratlanul érte a hitleri agresszió; a Wehrmacht egy meglepett és katonailag felkészületlen ellenfelet támadott meg. Az elmúlt két évtized hadtörténeti kutatásai azonban teljesen más megvilágításba helyezik a német támadással illetve a szovjet szándékokkal kapcsolatos eddigi felfogást.

„A háború Németországgal elkerülhetetlen. Ha jó szerencsénk van, Molotov elvtársnak sikerül a háborút elhalasztani két-három hónapig, de maguknak mindent meg kell tenniük, hogy fegyveres erőink harckészültségét minél magasabb szintre emeljék."

(Sztálin a moszkvai katonai akadémia végzős növendékeinek, 1941. május 5-én.)

Sztálin és Hitler számára is csak taktikai jellegű volt az ideiglenes német-szovjet szövetség

A nyugati világot valósággal sokkolta az 1939. augusztus 23-án megkötött német-szovjet megnemtámadási egyezmény híre, mert a Molotov-Ribbentrop paktumot, a két egymással ideológiailag élesen szembenálló totális állam közti együttműködés lehetőségét egyszerűen politikai abszurdumnak vélték. A náci Németország és a Szovjetunió közti közeledést a Nagy Britannia kezdeményezte angol-francia-lengyel-román-szovjet németellenes szövetség létrehozásának 1939-es nyári kudarca csak még tovább sietette.

Vjacseszlav Moltov szovjet külügyi népbiztos Forrás: AFP/Sputnik

Sztálin ugyanis a nyugati hatalmak közötti ellentétekben kiváló lehetőséget látott arra, hogy kijátssza őket egymás ellen. A szovjet diktátor úgy okoskodott, ha a Szovjetunió elfogadja az ötös szövetségre tett ajánlatot, akkor ugyan Németország gazdasági és katonai helyzete valóban kilátástalanná válhat,

de ettől még a Szovjetunió lehetőségei érdemben nem sokat változnának.

Ha azonban a Kreml inkább Berlinnel lépne szövetségre, és biztosítja a hadserege számára stratégiai fontosságú nyersanyagokat, akkor Sztálin számítása szerint Hitler megkockáztatná a lengyel válság fegyveres megoldását, és a nyugati hatalmakkal való háborút is.

Moltov aláírja az 1939. augusztus 23-án létrejött német-szovjet megnemtámadási egyezményt. Mögötte Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter, és Sztálin állnak Forrás: Wikimedia Commons

Az így nyert idő lehetőséget adna a szovjet haderőfejlesztés befejezésére, a németek és a nyugati hatalmak közötti háború pedig úgy meggyengítené a „kapitalistákat", hogy ezzel a Szovjetunió léphetne elő Európa legerősebb katonai hatalmává. Hitler, aki az 1939 nyarára Gdansk miatt kialkult háborúval fenyegető válság megoldásából német presztízskérdést csinált és elhatározta Lengyelország megtámadását, be kellett hogy biztosítsa keletről a hátát. Ezért félretéve a bolsevizmussal szemben táplált ellenszenvét, kiegyezést ajánlott Moszkvának. A két diktátor így talált egymásra 1939 forró nyarán.

Adolf Hitler kiegyezést ajánlott Sztálinnak Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az augusztus 23-án aláírt német-szovjet paktum azonban Sztálin és Hitler részéről is csak taktikai jellegű megállapodásnak számított. Sztálin okoskodása részben bevált, mert Hitler lerohanta Lengyelországot, 1940. május 10-én pedig elindította a nyugati hadjáratot. A szovjet diktátornak az a reménye viszont, hogy Németország nyugaton az első világháborúéhoz hasonló elhúzódó és felőrlő hadműveletekbe bonyolódik, nem vált valóra.

Hitler a tábornokai társaságában Párizsban, a franciaországi győzelem után Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Wehrmacht alig másfél hónap alatt leigázta Dániát, Hollandiát és Belgiumot, a francia haderőt, Európa legerősebbnek tartott hadseregét pedig alig több mint egy hónap alatt kétvállra fektette. 1940 nyarára a náci Németország a kontinens vitathatatlan urává vált .

Sem a német, sem pedig a szovjet haderő nem rendelkezett védelmi stratégiával

A nyugaton aratott gyors és fényes győzelem, a „Blitzkrieg" után a szovjet-német kapcsolatokban is változás állt be. Sztálint erősen elgondolkodtatta a Wehrmacht diadala, ami alapvetően megváltoztatta az európai erőviszonyokat.

Az 1940-es nyugati hadjárat fényes német sikerei erősen elgondolkodtatták Sztálint Forrás: Bundesarchiv/Boyer

Ennek hatására elrendelte a korszerű fegyverzet gyártásának felgyorsítását, a hadsereg átszervezését,

és egy titkos, Németország elleni preventív hadművelet tervének a kidolgozását.

A balti államok, Lettország, Litvánia és Észtország megszállására majd 1940. július 20-án a Szovjetunióba való beolvasztására, továbbá a Román Királysághoz tartozó Besszarábia valamint Észak-Bukovina bekebelezésére is már ennek a jegyében került sor.

Sztálin és Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos Forrás: Ria/Novosti/Archive

A szovjet politikai és katonai vezetés a két ország között 1939. szeptember 28-án megkötött barátsági szerződés ellenére végig komoly eshetőségként számolt a német támadás lehetőségével. Sztálin utasítására Kirill Mereckov hadseregtábornok valamint Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenko marsall, honvédelmi népbiztos 1940. szeptember 18-ra elkészítette a Németország elleni támadás szigorúan titkos hadműveleti javaslatát.

Kirill Mereckov hadseregtábornok dolgozta ki az első Németország elleni támadási tervet Forrás: Wikimedia Commons/Газета «Советская мысль» № 136 от 15 июня 1940 года

A javaslat szerint a Vörös Hadsereg összevont erőinek Nyugat-Ukrajnából kindulva a dél-lengyel területeken át kell Szilézia felé támadnia és elfoglalni ezt a fontos iparvidéket,

amivel Németország Romániából érkező olajellátását is elvágnák.

A szovjet stratégák szerint ez végzetes csapást mérne a német hadigazdaságra, ami megrendítené Hitler rendszerét. A szovjet katonai doktrína az 1940-es nyugati összeomlás után megváltozott.

Szemjon Tyimosenko marsall, honvédelmi népbiztos Forrás: Picasa

Az addig érvényben lévő, Dimitrij Pavlov hadseregtábornok által 1938-ban kidolgozott lineáris védelmi koncepciót a preventív támadás kocepciója váltotta fel. Ezt maga Sztálin is megemlítette egy Kremlben megtartott katonai értekezleten, ahol kijelentette, a Szovjetunió offenzív katonapolitikába kezd:

A Vörös Hadsereg korszerű hadsereg, a korszerű hadsereg pedig támadó hadsereg."

Georgij Konsztantyinovics Zsukov hadseregtábornok - aki 1941-től váltotta Mereckovot a vezérkar élén -, a német támadás előestéjén, 1941. májusában az előző évi szeptemberi hadműveleti tervet Tyimosenko marsallal közösen átdolgozta, és egy lényegesen kiterjedtebb offenzíva koncepcióját vázolta fel.

Georgij K. Zsukov hadseregtábornok ( később a Szovjetunió marsallja) átdolgozta Mereckov tervét Forrás: РИА НОВОСТИ/РИА НОВОСТИ/П. БЕРНШТЕЙН

Zsukov terve szerint a Vörös Hadsereg alakulatainak nemcsak Sziléziát, hanem Krakkót és Breslaut is el kell foglalnia, majd északnak fordulva egészen a Balti-tenger partvidékéig előretörve kell bekerítenie és megsemmisítenie a határ mentén állomásozó német hadseregcsoportokat. A szovjet hadműveleti tervek egyike sem tartalmazta Berlin, vagy Németország nyugatabbra fekvő területeinek elfoglalását, azaz a Kreml valóban preventív, megelőző csapásra készült.

Szinte mindenki úgy vélte, hogy a Vörös Hadsereg képtelen lesz feltápászkodni az őt 1941 nyarán ért hatalmas csapásokból, és a szovjet rendszer össze fog omlani Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Sem a német, sem pedig a szovjet katonai doktrína nem szentelt kellő teret a védelmi stratégiának, mivel mindkét nagyhatalom támadó háborúban gondolkodott. Ennek pedig -átmenetileg -, igen súlyos következényei lettek a Szovjetunióra nézve.

Kölcsönösen egymásra gyanakvó diktátorok

Adolf Hitler a birodalmi külügyminiszterével, Joachim von Ribbentroppal szemben kezdettől fogva „kényszermegállapodásként" tekintett a szovjet-német megnemtámadási illetve barátsági és határszerződésekre. Hitler közvetlenül a nyugaton aratott fényes győzelem után, 1940. júliusának végén vetette fel először a tábornokai előtt a Szovjetunió megtámadásának ötletét.

Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter ( alul középen) erősen hitt a Sztálinnal való tartós kiegyezésben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ebben az a meggyőződése is szerepet játszott, hogy

ha nem támadja meg „időben" a Szovjetuniót, akkor előbb-utóbb Sztálin fogja lerohanni Németországot.

A náci diktátor a német hírszerzés útján tudomást szerzett arról is, hogy Sztálin már 1940. júliusában egy bizalmas diplomáciai üzenetben felajánlotta Winston Churchill brit miniszterelnöknek a német-szovjet szövetség felülvizsgálatát, és - megfelelő pillanatban - az Anglia oldalára való átállás lehetőségét.

Sztálin 1940 júliusában a londoni háborús kabinet vezetőjének, Winston Churchill miniszterelnöknek jelezte, hogy kész felülvizsgálni a német-szovjet viszonyt Forrás: Wikimedia Commons/Yousuf Karsh

Ez pedig mégjobban megerősítette Hitlert abban a meggyőződésében, hogy a kulisszák mögött a Kreml Nagy- Britanniával összefogva Németország megtámadására készül . Mivel a Führert elriasztották az Anglia megszállására tervezett „Unternehmen Seelöwe", vagyis az Oroszlánfóka hadművelettel kapcsolatos nehézségek, ezért az eredeti elképzelését megváltoztatva úgy döntött, hogy először a Szovjetuniót fogja lerohanni.

Egy Panzer III-as harckocsi tutajra emelése az Oroszlánfóka hadművelet előkészülete során Forrás: Bundesarchiv/Engelmeier

Hitler, aki nagy hangon többször is kijelentette a tábornokai előtt, hogy ő nem fogja megismételni 1918 hibáit, és sohasem bocsátkozik kétfrontos háborúba, ezt az álláspontját feladva úgy vélte, a „Blitzkrieg" sikeres lesz a Szovjetunióval szemben, így Angliának nem marad sem ideje, sem pedig lehetősége az érdemi beavatkozásra. 1940 nyarán és őszén a német vezérkar még csak a lehetőségek szintjén vizsgálta meg a Szovjetunió elleni támadás terveit. Hitler a szovjet külügyi népbiztos, Vjacseszlav Molotov 1940. novemberi hivatalos berlini látogatása után jutott arra a végső elhatározásra, hogy a következő év tavaszán megtámadja a Szovjetuniót.

Hitler Molotov berlini látogatása után határozta el végleg a Szovjetunió megtámadását Forrás: Getty Images/Laski Diffusion

Molotov ugyanis kitért a tengelyhez való szovjet csatlakozásra tett német ajánlat elől, és a Szovjetunió skandináv illetve balkáni érdekszféráinak fontosságát hangsúlyozta a berlini tárgyalásain. Hitler ebből arra a következtetésre jutott,

hogy Sztálin Angliával készül összefogni a Harmadik Birodalom ellen,

ezért 1940. december 18-án aláírta a a Szovjetunió megtámadásáról szóló 21. számú hadműveleti utasítást . A német vezérkar Freidrich Paulus vezérezredes irányításával 1941. februárjára fejezte be az „Unternehmen Barbarossa", vagyis a Szovjeunió elleni hadműveleti terv kidolgozását.

Friedrich Paulus vezérezredes irányította a Barbarossa hadműveleti tervének kidolgozását Forrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Sztálin a német véderő főparancsnokságra (Oberkommando der Wehrmacht, OKW) beépült szovjet kém útján először 1941. december 29-én értesült arról,

hogy Hitler 1941 májusára tűzte ki a Szovjetunió megtámadását.

1941 első hónapjaiban a szovjet hadianyaggyártás már csúcson járt, és befejezték a haderő átszervezését is. 1941 május végéig ötmillió főre növelték a Vörös Hadsereg személyi állományát, és kora tavasztól megkezdték a haderő átcsoportosítását a német-szovjet határra.

Hitler és Franz Halder vezérezredes ( a kép jobb szélén) a Barbarossa hadművelet tervezése során. Hitler néhány hónapos villámháborúnak hitte a Szovjetunió elleni hadjáratot Forrás: Wkimedia Commons /

1941 júniusára a Vörös Hadsereg személyi állományának a hatvan százaléka már közvetlenül a nyugati határ mentén állomásozott. A Sztavka, a legfelsőbb szovjet hadseregparancsnokság a Szovjetunió német, lengyel, magyar és román határszakaszára három hadseregcsoportot vont össze. A szovjet megszállás alá került balti államok határára Kuznyecov vezérezredes 24 hadosztályból álló Északnyugati frontja (hadseregcsoportja) sorakozott fel.

A Barbarossa-hadművelet során foglyul ejtett szovjet katona Forrás: Bundesarchiv

A Litvániától a Pripjaty-mocsarakig terjedő szakaszon a Nyugati front 38 hadosztályból álló csoportosítása vonult fel Szemjon Tyimosenko marsall vezénylete alatt, tőle délre pedig Szemjon Bugyonnij lovassági tábornok Délnyugati frontja állt, amelynek egészen a Fekete-tengerig ért az arcvonala.

A Szovjetunió ellen 1941 június 22-én elindított Barbarossa hadművelet volt a hadtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A német vezérkar 1941. április 28-án terjesztette elő az első átfogó jelentését a határ menti szovjet csapatösszevonásokról, ami megerősítette Hitler meggyőződését a Vörös Hadsereg küszöbön álló támadásáról.

Megelőző csapás, vagy párhuzamos felkészülés?

Mussolini balul elsült balkáni kalandja, valamint az 1941. március 27-én Belgrádban végrehajtott angolbarát katonai puccs miatt Hitlernek el kellett halasztania a Barbarossa hadművelet eredetileg május 15-re kitűzött időpontját. A Jugoszlávia és Görögország elleni villámháború jelentette késedelem miatt ezért június 22. lett a Szovjetunió elleni haművelet végső időpontja.

A Barbarossa hadművelet, a Szovjetunió elleni német támadás volt a világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája Forrás: http://albumwar2.com//Http://Albumwar2.Com

De nemcsak Hitler értesült a határ menti szovjet csapatösszevonásokról, hanem Sztálinhoz is sorra futottak be a nyugati határ mentén folyó álcázott német katonai felvonulásról szóló jelentések. Június első napjaiban a náci Németország és a Szovjetunió is ugyanazzal a problémával küszködött: hogyan tudják eltitkolni a másik elől a szomszéd határa előtt zajló intenzív csapatösszevonásokat?

Sztálin számított a német támadásra, mégsem akarta elhinni az 1941 június 22-én hajnalban befutó első híreket Forrás: AFP/Ria/Novosti

A német diplomácia az Anglia ellen készülő partraszálló művelet álcázásával magyarázta a határ menti csapatmozgásokat, míg Moszkva azzal igyekezett megnyugtani a németeket, hogy csupán a szokásos nagy nyári hadgyakorlatra csoportosított át nagyobb egységeket a határ közelébe.

A szovjetek azzal is igyekeztek elaltatni a németek gyanakvását,

hogy jelentősen megnövelték a Németországnak szánt nyersanyag és éllmiszer szállítmányokat; az utolsó ilyen szovjet szerelvény a német támadás napján, 1941. június 22-én nem sokkal éjfél után lépte át a szovjet-német határt.

A Barbarossa-hadműveletnek az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy nem volt egy olyan legfőbb hadászati cél, aminek az egyéb célok alá lettek volna rendelve. Hitler pedig gyakran változtatta a prioritásokat, ami az év végére súlyosan megbosszulta magát Forrás: Bundesarchiv

A Sztavka azt prognosztizálta, hogy a nyugatra átcsoportosított haderő leghamarabb augusztusra éri el a teljes harckészültséget , ezért azt az utasítást adta a határ menti alakulatok parancsnokainak, hogy ne provokálják a németeket. A határmenti német csapatösszpontosítás üteme viszont arra késztette a szovjet főparancsnokságot, hogy a teljes harckészültség elérésének dátumát hozza előre július 10-re. Ezt a versenyfutást viszont már nem sikerült megnyerni: június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor a náci csapatok átlépték a határt.

1941 június 22-én hajnalban a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót Forrás: World War 2 in Colour

Viktor Szuvorov orosz hadtörténész „Az M-nap, Ki kezdte a második világháborút?" című monográfiájában arra mutatott rá, hogy a nyugati határon összevont szovjet alakulatok klasszikus támadó állásban voltak, amikor a Wehrmacht elindította az offenzívát. Ha védelmi célú lett volna a nyugati szovjet hadseregcsoportok összpontosítása, akkor több mélységi lépcsőt kiépítve kellett volna felállítani a hadrendet, jelentős központi páncélos és gyalogsági tartalékok képzésével.

Német fogságba esett szovjet katonák. Az 1941-es hadjáratban a Wehrmacht alakulatait is súlyos ember és technikai veszteség érte Forrás: Bundesarchiv

Szuvorov szerint beszédes tény, hogy június elején mozgósítást rendeltek el, márpedig a szovjet vezérkarnál az általános mozgósítás a háborúra készülés egyértelmű jele volt, hiszen az ország nem rendelkezett olyan gazdasággal, ami lehetővé tette volna az ötmillió főre felduzzasztott hadsereg huzamosabb ideig való fegyverben tartását.

A rendkívül rossz utak, a forróság és a por megviselte a német haditechnikát Forrás: World War in Colour

Ezt az elméletet a kortárs, Borisz Mihajlovics Saposnyikov marsall is alátámasztja (aki a német támadás utáni napokban vette át a szovjet vezérkar irányítását), aki „A hadsereg agya" című több kötetes hadműveleti tanulmányában a mozgósítást a háború megindítása előtti utolsó műveletként definiálta. Szuvorov szerint a hosszan elnyúlt, védelmi lépcsők nélküli hadrend is hozzájárult ahhoz, hogy a német páncélosékek már a támadás első napján több szakaszon áttörték a szovjet vonalat, és nagy bekerítő műveletekbe kezdtek.

Vonuló szovjet alakulat. Az oroszok képesek voltak pótolni az 1941 nyári katlancsatákban elszenvedett hatalmas veszteségeiket Forrás: Ria/Novosti

Dmitrij Volkogonov orosz történész szerint a szovjetek „mindig hangsúlyozták az állam katonai doktrínájának védelmi jellegét, de a megvalósításához támadó stratégiát kívántak alkalmazni." A német és a szovjet hadászati célokat összevetve sokkal inkább a szovjet hadműveleti terv tekinthető preventív jellegűnek, mert a széleskörű területfoglalás helyett az ellenséges csapatösszevonások megsemmisítését tekintette a legfőbb prioritásnak.

A borzalmas veszteségekkel nem törődő szívós és kemény szovjet ellenállás megdöbbentette a németeket, nem erre számítottak Forrás: Bundesarchiv/Zill

Adolf Hitler noha megelőző csapásként hirdette meg a Szovjetunió elleni támadást, de valójában területszerző, vagy ha úgy tetszik gyarmatosító háborút indított. Ami az új kutatásokból világosan megállapítható, hogy mindkét szemben álló fél – különböző időpontban megindítandó– támadásra készült. A preventív csapás helyett ezért tényszerűbb párhuzamos felkészülésről beszélni, ami az első hatalmas szovjet kudarcok után, honvédő háborúvá válva elvezették a Szovjetuniót a náci Németország felett aratott győzelemhez.

Felhasznált irodalom:

L. A. Bezimenszkij: A titkos Barbarossa-dosszié; ford. Zalai Edvin; Kárpáti–Kossuth, Uzsgorod–Bp., 1975
Viktor Szuvorov: Az M-nap, Ki kezdte a második világháborút?, Kairosz Kiadó, 2008,
Simon Sebag Montefiore: Sztálin – A Vörös Cár udvara, Alexandra Kiadó, Pécs, 2009
Reference Library:, Arcanum: 1. Katonapolitikai helyzet a német-szovjet összecsapás előtt