Felnőttként Hitler hazudni, sőt ölni is hajlandó volt azért, hogy elrejtse családja múltját: a közeli rokonok közötti szexuális érintkezés ugyanis nem volt ritka a felmenői közt.
Ennek köszönhetően sok volt a veleszületett rendellenesség, több rokona szellemileg visszamaradottan született, de nála is jelentkeztek eltérések: egyik heréje nem szállt le a hasüregből, emellett hypospadiasistól is szenvedett, vagyis húgycsöve nem a pénisze csúcsán, hanem annak tövénél helyezkedett el.
Ezeket az információkat pedig mindenáron titkolni akarta.
Apja, Alois Hitler egy alkoholista, nőcsábász vámtisztviselő volt, aki háromszor nősült,
és 9 gyereket nemzett élete során. Klara Pölzl-lel – Hitler anyjával - való házasságából az első 3 gyermek csecsemőként halt meg a belterjességnek köszönhetően, az anya így érthetően aggódott negyedik fiáért, Adolfért, akit egészen 4 éves koráig szoptatott, ami igen ritkának számított a 19. század végi Ausztriában.
Természetellenesen szoros kötelék alakult ki anya és fia közt,
egyes történészek és pszichológusok szerint tipikus Ödipusz-komplexuson alapuló kapcsolat. Többek között ez is szerepelt Walter Langer több ezer oldalnyi összefoglalójában a Hitler bizalmasaitól származó információk között. Langer úgy vélte, tudja, mitől vált Hitler olyan szörnyeteggé, amilyennek a világ megismerte őt.
Langer szerint minden otthon kezdődött, a diszfunkcionális családban: a csaknem fojtogatóan figyelmesanyával és a brutális, bántalmazó apával. Ehhez hasonló családi háttér figyelhető meg sok sorozatgyilkosnál is, mert ők túlságosan kötődnek az anyjukhoz, és nagy távolságot tartanak az apjuktól.
Ha valaki ilyen odaadó anya egyetlen gyermeke, akkor hajlamos elhinni, hogy ő a világ közepe. Ez nárcizmushoz vezet, és később az illető minden kapcsolatában érvényre is jut. Tehát minden nőnek az anyja képével kell versenyre kelnie, és emiatt sohasem kerülhet hozzá senki olyan közel, hogy fenyegesse ezt a kapcsolatot.
Hitler még felnőtt korában is az anyja képét akasztotta az ágya fölé, és fiatalemberként is magával vitte a portréját egy medalionban.
Hitler anyjának a hatását nem lehet túlértékelni. Ez a feltétlen odaadás
határozottan táplálta Hitlernek azt a nézetét, hogy ő különleges, és sokra viszi az életben.
Ezzel ellentétben apja, Alois erőszakos, szadista zsarnok volt. Ha nem is naponta, de állítólag gyakran bántalmazta kiskorától kezdve.
Őt és a féltestvérét is valamilyen ostorszerűséggel ütötte, amit Hitler gyerekként úgy kezelt, hogy megacélozta magát, és még sírni sem volt hajlandó.
Az egész család Alois robbanásszerű dühkitöréseinek félelmében élt.
Az apa ha hívta, nem a nevén szólította a fiát, hanem két ujját a szájába véve füttyentett neki, mint a kutyájának.
Ahogy a sorozatban elhangzik, amikor egy gyermeket ilyen fizikai vagy érzelmi bántalmazás ér, akkor úgynevezett nárcisztikus sérülést szenved. Az ilyen gyermek rendkívül sérült lesz, ugyanakkor haragos is – egyfajta nárcisztikus düh alakul ki benne. Ettől a sohasem csillapítható dühtől azt érzi, hogy ki akar törni, megtorlásra és bosszúállásra vágyik, és ettől meglehetősen könyörtelen lesz.
Az ilyen személyek önimádók: csak magukra gondolnak, magukat tekintik a világ közepének, és mindenki más arra és azért van, hogy őket szolgálja, vagy ha nem teszi ezt, akkor elszenvedje a büntetést. Egyszerűen fogalmazva: a nárcisztikus szégyenből és elégedetlenségből, alkalmatlanságérzésből alakulhat ki.
Családjának torz története biztosan hozzájárult Hitler hatalmi mániájához,
amelyet akár erőszak árán is megszerzett magának.
Ez befolyásolta szexuális és pszichológiai fejlődését is, és részben magyarázatot adhat irracionális és erőszakos hangulatingadozásaira.
Talán ez táplálta szorongását is, és ezért nem alakult ki benne erkölcsi iránytű. Mindennek ellenére nincs bizonyíték arra, hogy mentálisan beteg lett volna, pontosan tudta, mit csinál.
Ez pedig csak egyféleképpen magyarázható: ő volt maga a megtestesült gonosz...
hangzik el többek között ez is a „Hitler titkos magánélete" című sorozatban, amelyet a jövő héten mutatnak be.
(Forrás: Spektrum)