Korábbi tanulmányok számos késő- és középső-pleisztocénből származó állatmaradványt, köztük barlangi medvék (Ursus spelaeus), hiénák (Crocuta crocuta spelaea), valamint vadlovak (Equus ferus), gímszarvasok (Cervus elaphus) és őstulkok (Bos primigenius) maradványait találták meg a barlangban.
A középső paleolitikumban a barlangot neandervölgyiek csoportjai lakták, amit három neandervölgyi gyermek maradványai és kőeszközök korábbi felfedezései bizonyítanak.
A Katalán Humán Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Intézet (IPHES) és a CERCA Intézet régészei által nemrégiben végzett tanulmányban a kutatók egy fiatalkorú neandervölgyi koponyájából és egy kulcscsontjából származó töredékeket találtak.
A tudósok több vágásnyomot fedeztek fel a maradványokon, ami szerintük arra utal, hogy más neandervölgyiek feldolgozták azokat; feltehetően a rokonaik fogyasztották el őket kannibalizmussal kapcsolatos tevékenységek során.
Más azonosított maradványokat szintén feldaraboltak, valószínűleg azért, hogy hozzáférjenek a csontokban lévő csontvelőhöz és más tápanyagokhoz. A leleteket a szakemberek valamivel 52 ezer év előtti időpontra datálták, amelyek a barlang bejáratánál a felszínen szétszóródtak, és más, a neandervölgyi lakosok által vadászott állatok csontjaival és fogaival keveredtek.
Nem ez az első dokumentált eset a neandervölgyiek kannibalizmusára, de az első, amelyet Dél-Katalóniában azonosítottak
– mondták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Bár úgy tűnik, hogy a kannibalizmus nem volt gyakori jelenség ezeknél a korai embereknél, ám Európában vannak olyan lelőhelyek, amelyek hasonló gyakorlatra utalnak.