Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Karikó Katalin díjazásával együtt már tizenhét magyar, illetve magyar származású Nobel-díjast jegyezhet a tudománytörténet. A tudományos élet legnagyobb presztízsű díját Alfred Nobel svéd kémikus és feltaláló alapította meg 1895-ben. Nobel a végrendeletében arról rendelkezett, hogy minden évben a fizika, a kémia, valamint az orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbja, és azok, akik a legtöbb erőfeszítést tették a békéért, részesüljenek a róla elnevezett díjban, valamint az ezzel együtt járó és a vagyonának kamataiból kifizetett 8 millió svéd korona ( mai árfolyamon mintegy 330 millió forint) összegű anyagi díjazásban.
A díjkategóriákat 1968-ban az úgynevezett közgazdasági Nobel-emlékdíjjal egészítették ki.
Alfred Nobel nem egy-egy tudományos pálya vagy életmű elismerésére szánta az általa alapított díjat: csak konkrét teljesítményért, eredményért adható át a nagy presztízsű érem, amit a díj odaítélésének indoklásában mindig le is írnak. A Nobel-díjat csak élő tudós, illetve irodalmár nyerheti el, vagyis a díjnak nincsen posztumusz odaítélési lehetősége. A béke Nobel-díj az egyetlen olyan kategória, amelynek díjazottja nemcsak természetes személy, hanem szervezet is lehet. A díjakat – egyes kategóriákban – különböző svéd tudományos intézmények ítélik oda, ez alól egyetlen kivétel a béke Nobel-díj.
A fizikai és a kémiai kategória díjazottjairól a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosi-fiziológiai elismerésekről a Karolinska Intézet Nobel-közgyűlése, az irodalmi kategória kitüntetettjeiről pedig a Svéd Akadémia dönt. Alfred Nobel végakarata szerint a békedíjat odaítélő bizottságot a Storting, vagyis a norvég parlament választja meg. A békedíj-bizottság tagja nem lehet kormánytag és parlamenti képviselő sem, ők csak a bizottsági tagjait jelölhetik, illetve választják meg, ezt az összeférhetetlenségi szabályt figyelembe véve.
Magyarország kis méretéhez képest a magyar származású Nobel-díjas tudósok aránya kiemelkedőnek számít. Közülük többen is rendkívül fontos szerepet töltöttek be a modern természettudományok fejlődésében. A magyar tudósok többsége hazájából elvándorolva érte el a világraszóló eredményeit.
Két olyan Nobel-díjasunk is van, akik viszont teljes egészében itthon elvégzett kutatásaik, illetve irodalmi alkotásuk alapján nyerték el a legnagyobb presztízsű díjat,
és itthonról utaztak ki Stockholmba a Nobel-díj átvételére.
Egyikük, Szent-Györgyi Albert a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért - különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti-, részesült a rangos elismerésben 1937-ben. Kertész Imre az irodalmi Nobel-díj kitüntetettje volt 2002-ben, amit a Sorstalanság című regényéért ítélt neki a Svéd Akadémia, a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átéltek megörökítéséért.
A legelső magyar származású Nobel-díjas, akit a Karolinska Intézet kitüntetett a rangos díjjal, Lénárd Fülöp volt.
A pozsonyi születésű Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, saját korának egyik legkiválóbb elméleti fizikus volt, aki 1905-ben a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért nyerte el a fizikai Nobel-díjat. A második magyar származású díjazott, az Osztrák-Magyar Monarchia idején Bécsben élő és kutató Bárány Róbert 1914-ben a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért részesült az orvosi-élettani Nobel-díjban.
1925-ben egy újabb magyar származású tudós lépett be a Nobel-díjasok panteonjába. A szintén Bécsben dolgozó Zsigmondy Richárd a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért kapta meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémia döntése alapján a kémiai Nobel-díjat.
A cikk folytatódik, lapozzon!
