A Kanadában letelepedett Polányi János Károly, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja 1958-ban Kenneth Cashionnal együtt forradalmi felfedezést tettek a kemolumineszcencia területén, amikor egy gerjesztett állapotú atom fénykibocsátását figyelték meg és írták le.
Polányi 1986-ban nyerte el a kémiai Nobel-díjat
a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért és reakciódinamikai felismeréseiért. Harsányi János magyar származású amerikai közgazdász, a legendás Fasori Evangélikus Gimnázium egykori diákja a játékelmélet, azon belül is elsősorban a nem kooperatív információs úgynevezett Bayesian-játékok kutatója, illetve azok közgazdaságtanon belüli alkalmazásának a megteremtője.
A magyar származású Amerikában alkotó közgazdász kutatómunkája fontos hozzájárulást nyújtott a játékelmélet és a gazdasági érvelés alkalmazásához a politikai és erkölcsi filozófia terén (egészen konkrétan az utilitarizmus etika szempontjából, a szerk.), valamint döntő jelentőségű volt az egyensúlyelemzés tanulmányozása területén is. Munkássága elismeréseként 1994-ben John Forbes Nash-sal és Reinhard Seltennel megosztva kapta meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.
Ugyanez az év egy másik magyar származású Nobel-díjast is adott a tudománytörténetnek, Oláh György vegyészprofesszor személyében. A Corvin-láncos és Széchenyi-nagydíjas Amerikában kutató professzor a karbokation kémiához való hozzájárulásáért nyerte el a kémiai Nobel-díjat.
2002-ben született meg a magyar irodalomtörténet első Nobel-díja, amit a kitűnő író, Kertész Imre érdemelt ki a „Sorstalanság" című regényével. Az 1927-ben született holokauszt-túlélő, a Kossuth-díjjal és a Szent István-renddel is kitüntetett író 1960 és 1973 között írta meg Nobel-díjjal jutalmazott regényét, aminek kiadását a Kádár-korszakban a „szocialista esztétika" nevében utasítottak vissza.
A Svéd Akadémia a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átéltek megörökítéséért ítélte neki a legrangosabb szépirodalmi elismerést. Karikó Katalin mostani kitüntetését megelőzően 2004-ben nyerte el utoljára magyar származású tudós a Nobel-díjat, Herskó Ferenc (Avram Hershko) Izraelben élő és dolgozó kutatóként. Herskó Ferenc Karcagon született 1937-ben, és 13 évesen a családjával együtt vándorolt ki Izraelbe.
A kiváló tudós Aaron Ciechanoverrel és Irwin Rose-zal megosztva kapta meg a kémiai Nobel-díjat az ubikvitin-mediálta fehérjebomlás felfedezéséért. (Az ubikvitin-proteaszóma útnak kritikus szerepe van a sejtek homeosztázisának fenntartásában és olyan betegségek kifejlődésében mint például a rák, vagy a krónikus izomsorvadás, a szerk.). Karikó Katalin tizenhetedik magyarként nyerte el a Nobel-díjat.
A legnagyobb magyar származású tudósok közül azonban sem a számítógép atyjának tartott Neumann János, sem pedig a két világhírű magfizikus, Szilárd Leó, illetve Teller Ede sem részesedtek a tudományos világ legnagyobb elismerésében.