A különösnek vélt halálesetekre több magyarázat is született. Az egyik ilyen elmélet szerint a fáraó múmiapólyáját ismeretlen eredetű veszélyes méreggel itatták át a balzsamozást végző papok, ami még több mint három évezred után is gyilkolt. A másik népszerű és már jóval tudományosabbnak látszó hipotézis szerint az évezredekig lezárt állapotban lévő sírkamrában felhalmozódott spórák, illetve gombák belégzése okozhatta a haláleseteket. A tetszetősnek látszó elméleteknek csupán egyetlen szépséghibájuk van, mégpedig, hogy semmi közük sincs a valósághoz.
A halotti gyolcsok nem voltak semmilyen mérgező anyaggal átitatva, és a halálos spórák létére sincs bizonyíték. Howard Carter, aki pedig a fáraó nyugalma megzavarásának a „főbűnöse" és a legtöbb időt töltötte a síkamrában, csak 1939-ben hunyt el. A legtöbb áldozat, vagyis az ásatáson dolgozó egyiptomi fellahok halálát sem valami misztikus átok, hanem a gümőkór okozta, ami a 20. század elején halálos népbetegségnek számított Egyiptomban. A fáraó átka legendájának újjáélesztésében Sir Conan Doyle, a világhíres angol író játszotta a főszerepet.
A legendának a világhírű regénysorozat, a Sherlock Holmes szerzője volt ugyanis a leglelkesebb szószólója Angliában, és ő hangoztatta először nyilvánosan, hogy a lord halálát a fáraó átka okozta. Tutanhamon fáraó átkát valójában az 1920-as évek bulvársajtója „találta fel", és az "átkot" a legendák, illetve a misztikus dolgok iránti töretlen érdeklődés tartotta, illetve tartja életben egészen napjainkig.