Az atomháború elhárítására hozták létre a forródrótot Washington és Moszkva között

Kennedy amerikai elnök és Hruscsov, szovjet pártfőtitkár

Fotó: Wikimedia Commons

A Kreml és a Fehér ház között létesített forródrót az évek során számos változáson ment keresztül. 1984-ben írták alá az egyezményt, ami az 1963 óta üzemelő távíróvonal faxkészülékekkel való modernizálását biztosította. Ezáltal a két világhatalom valós idejű kapcsolatba kerülhetett egymással.

A két távközlési vonalrendszer először kontinenseken átfutó kábelekkel működött, és a hidegháború alatt megkötött egyezménynek volt köszönhető az első transzatlanti vezeték is. Később műholdakkal tették korszerűbbé a rendszert, a 21. században pedig már számítógép-hálózatokkal, több vonalon futnak az üzenetek a két ország között.

A késés végzetes lehet

A hidegháború „legforróbb” mozzanata minden bizonnyal a kubai rakétaválság volt, ekkor ugyanis a világ egy atomháború kirobbanásának küszöbén állt. Bár az Egyesült Államok részéről korábban már érkezett javaslat a Szovjetunió vezetésével való közvetlen érintkezési csatorna létesítésére, ez ekkor még nem valósult meg, ugyanis Hruscsov nem egyezett bele.

Egy amerikai romboló szorosan kíséri az egyik Kubába tartó szovjet teherhajót, a rakétaválság napjaiban
Fotó: Wikimedia Commons

A karibi szigetországba telepített rakéták miatt azonban a két nagyhatalom kommunikációra kényszerült, és egyetlen üzenetváltás 12 órába telt.

A szovjet vezető ekkor felismerte, hogy a késlekedés végzetes lehetett volna, 

így 1963-ban a genfi Leszerelési Bizottság ösztönzésére megszületett a forródrót-egyezmény. A két távközlési vonalrendszer jelentősen gyorsabbá tette az üzenetváltásokat. A vezetékes géptávíróvonal Moszkvából Helsinkin, Stockholmon, Koppenhágán és Londonon át juttatta el a közléseket Washingtonba, a válaszok ugyanezen a vonalon haladtak végig. 

A forródrót első eszközeként használt ITT Intelex Teletype L015-ös távgépíró
Fotó: Wikimedia Commons/Jim Kunh

Nagy-Britannia és az amerikai partok között vízalatti kábel futott. A rádiótávíró-vonal a marokkói Tangeren haladt át, így kötve össze a két nagyhatalmat. Az USA négy latinbetűs távírógépet küldött a szovjeteknek, cserébe négy cirill ábécéset kaptak.

Fürge barna róka és lusta kutya

Az 1970-es években az összeköttetést távközlési műholdakkal oldották meg. A szovjet Molnyija és az amerikai Intelsat biztosította az élő kapcsolatot: előbbi Vlagyimir és Fort Detrick (Maryland), utóbbi pedig Etam (Nyugat-Virginia) és Moszkva között.

Majd alig egy évtized múltán, 1984. július 17-én Ronald Reagan javaslatára a két ország aláírta a faxok telepítését a két végpontra, 

illetve egy új, dubnai adó-vevő állomás létesítésében is megegyeztek. Ezáltal már a grafikus ábrák küldése is lehetővé vált. A 21. század vívmányait kihasználva pedig 2008 óta számítógép-hálózatokon futnak az üzenetek, amelyek csupán néhány másodperces késéssel érnek célba chatfelületen és e-mailen. 

Az első üzenetváltás Hruscsov és Kennedy között történt a forródrót segítségével
Fotó: Wikimedia Commons

A legelső üzenetet még John Fitzgerald Kennedy küldte el 1963. augusztus 30-án, amely így szólt: „The quick brown fox jumps over the lazy dog’s back 1234567890”, azaz „A fürge barna róka átugrik a lusta kutya háta felett”. Ennek ugyan jelentése nem volt, de funkciója igen: az angol ábécé minden betűjét és az összes arab számot tartalmazta. Erre Moszkva egy versrészlettel válaszolt, amely hasonló indíttatásból került elküldésre, csak cirill karakterekkel.

Finnország néhány pontján még ma is tábla jelzi a vezeték helyét 
Fotó: Wikimedia Commons/EsaL-74 / CC BY-SA 4.0

 Hogy összesen hány alkalommal használták a forródrótot, arról nincs pontos információ, de a két nagyhatalom szinte az összes jelentős hadi esemény, terrorcselekmény során kapcsolatba lépett: többek között a Kennedy elnök elleni merénylet vagy az ikertornyok elleni 2001-es támadás után után, illetve Ciprus 1974-es török megszállásakor is.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.