Bár egy maréknyi kozmikus részecske jelentéktelennek tűnhet, az antihélium-zápor jellegzetességeit tekintve elég furcsa ahhoz, hogy a kutatók úgy kezeljék az eseményt, mint a sivatagi esőzést – írja a Science Alert tudományos portál.
A kanadai Perimeter Institute for Theoretical Physics és az amerikai Johns Hopkins Egyetem tudósai nemrégiben közzétett elemzésükben a jelenleg elfogadott Standard Modellen kívüli fizika mellett érvelnek.
Sőt egészen odáig mennek, hogy az antianyag ütközéseknek közük lehet a rejtélyes sötét anyaghoz, amelynek természete még ma sem világos a tudomány számára.
2011 óta a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén található Alfa Mágneses Spektrométer (AMS-02) több mint 200 milliárd kozmikus sugárzással kapcsolatos eseményt regisztrált. Míg ezek legtöbbje nagy sebességű, de átlagos részecske volt, addig a nem publikált jelentések szerint tíz közülük rendkívül szokatlan felépítésű: olyan antiprotonpárokból álltak, amelyekhez egy vagy két antineutron csatlakozott.
A közönséges anyag minden alapvető részecskéjének, például az elektronoknak, neutrínóknak és kvarkoknak van egy párja, amely ugyanolyan tulajdonságokkal, de ellentétes töltéssel rendelkezik: ezek az antirészecskék.
Elméletileg az olyan antirészecskéknek, mint a pozitronok, antineutrínók és antikvarkok, nagyjából ugyanolyan mennyiségben kellett volna keletkezniük az ősrobbanás során, mint a normális részecskéknek. Ha így lett volna az anyag és az antianyag hatalmas erejű gamma-sugárzás kíséretében kioltotta volna egymást, mégsem ez történt. Hogy miért azt a mai napig nem tudni, és rámutat a részecskefizikával kapcsolatos hiányos ismereteinkre.
Antiprotonok és antineutronok nem csak a részecskeütköztetőkben, hanem természetes körülmények között is létrejönnek kataklizmikus, nagy energiájú események során. Egy részük el is jut a Földig, és itt nekiütköznek a detektoroknak, így érzékeljük őket.
Az AMS-02 antiprotonokat és antineutronokat észlelhetett, amelyek antihélium magokká álltak össze. Ez az egyesülés nagyon ritka, mert az antirészecskéknek lassú mozgásúnak és sűrűn csomagoltnak kell lenniük, hogy a szubatomi részecskék össze tudjanak kapcsolódni.
A műszerek az esemény során kétféle antihélium-izotópot észleltek: antihélium-4-et és antihéium-3-t.
Egyelőre nem tudni, milyen kozmikus folyamat hozta létre, és küldte felénk a két izotópot.
Természetesen ezek elméletek, és a tudósok csak a sötétben tapogatóznak a pontos folyamatot illetően. Az AMS-02 tovább gyűjti az adatokat, és remélhetőleg az új információk révén a tudósok a közeljövőben alaposabban is megérthetik a jelenséget.
A felfedezésről részletesebben a Physical Review D című szakfolyóirat ír.