Két atombomba-támadást is túlélt egy japán férfi
![Múlt-kor cikk, Múlt-korcikk, 08.06., Nagaszaki](https://cdn.origo.hu/2024/08/Rs1PnlrNz-QajS1l598x0wXza2Z4eBuaST-Id7i-UB8/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2E1NTdmODYxYzE2ZDQwZmQ5NTI5M2VhMzFmZDhmNzIy.webp)
Az atomverseny kezdete
Még 1939 előtt német tudósoknak sikerült bizonyítani a maghasadást, amivel elméletben lehetővé tették egy ilyen elven működő fegyver kifejlesztését. Amikor kitört a háború, több nyugati ország vezetőségét is aggasztotta, hogy a Harmadik Birodalom egy maghasadáson alapuló fegyver kifejlesztésén dolgozik. 1941. október 9-ére az Egyesült Államokban megérett az igény egy saját atomprojekt elindítására.
Ezen a napon Franklin D. Roosevelt elnök utasítást adott a hadseregnek, hogy kezdjék meg az ezirányú kutatásokat és fejlesztéseket. 1943 elejére két elgondolás született: az egyik szerint tüzérségi eszközként, a másik szerint bombaként vetették volna be a fegyvert.
A vitát végül a vezető kutató, Robert Oppenheimer döntötte el, aki az utóbbi elkészítésére koncentrált. 1945 nyarára el is készült az első bomba, amivel aztán július 16-án sikeres tesztrobbantást hajtottak végre.
Kataklizma az égből
Az USA néhány befolyásos embere – hogy bizonyítsa az új fegyver pusztító erejét – el akarta hívni a japán vezetőket a tesztrobbantásra, ám ez végül nem valósult meg.
1945 augusztusára a világ nagyobb részén már elhallgattak a fegyverek, de Japán ellen még javában folytak a harcok.
A bevetést – amelynek jogosságáról ma is heves viták zajlanak – komoly tanácskozás előzte meg. Miután Harry S. Truman elnök az alkalmazás mellett döntött, három célpontot jelöltek meg: Hirosimát, Kokurát és Nagaszakit.
A feladatra az Enola Gay nevű repülőgépet jelölték ki, aminek legénysége 1945. augusztus 6-án kioldotta „rakományát” Hirosima felett. A bomba 1,2 kilométeres körzetben teljesen letarolta a várost. A detonációban rengeteg kórház és orvos is megsérült, ami tovább súlyosbította a helyzetet. Érdekes, hogy a gyárak, illetve az üzemek viszonylag épségben maradtak a támadás után.
Az események ellenére a japán vezetés a harcok folytatása mellett döntött, ezért az amerikaiak úgy határoztak, hogy megismétlik az erődemonstrációt. Három nappal később Nagaszakira is atomtámadást mértek, ami Hirosimához hasonlóan szinte teljesen elpusztult.
A halálos áldozatok száma az első támadás után 40-80 ezer közé, a másodikat követően 35-45 ezer körülire becsülik. A halottak zöme mindkét esetben civil, illetve az is elmondható, hogy a csapásokat követő hónapokban még tízezrek haltak meg az égési, illetve sugárfertőzés okozta sérülésekben.
Látva a rombolást, hosszas hezitálás után, augusztus 14-én Hirohito császár rádión bejelentette a háború elvesztését és a feltétel nélküli megadást.
Szerencsés túlélő
Volt azonban egy férfi, aki csodával határos módon mindkét atomtámadást túlélte. Az akkor 29 éves Jamagucsi Cutomu üzleti útra ment Hirosimába. Elmondásai szerint, amikor meglátta a robbanást, azonnal egy árokba vetette magát. Ugyan szerzett égési sérüléseket és egy enyhe sugárfertőzést, túlélte a támadást és – mivel a vasutak még közlekedtek – hazatért Nagaszakiba.
Itt augusztus 9-én épp a cég épületében mesélte élményeit, amikor ismét találkozott a pusztító eszközzel. Jamagucsit ezúttal az épület vastag betonfalai mentették meg, „csak” otthona pusztult el.
Felesége és gyermeke szintén túlélték a támadást. Nekik az volt a szerencséjük, hogy nem voltak otthon, ugyanis épp a férfi gyógyszereit váltották ki.
Bár Jamagucsi szenvedett a sugárzástól egy darabig, de az egészsége helyreállt, és 93 éves koráig élt. Ettől függetlenül a támadásnak máig ható súlyos következményei vannak. Manapság is születnek a sugárfertőzés okozta szövődményekben szenvedő gyerekek.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.